A fiatalok éppen a Fekete Vár udvarán gyakorlatoznak, amikor
egy különös újonc érkezik. Az új fiú hihetetlenül kövér és esetlen, egyáltalán
nem olyannak tűnik, mint akinek bármi keresnivalója volna a Falon. Ser Alliser
azonnal ki is pécézi magának, és ráuszítja a többieket – gyakorlat gyanánt. Az
új fiú alig egy perc múlva már a földön kúszik és megadja magát. De minden
hiába, a következő körben sem lesz ügyesebb. Jon végül közbelép, mert nem
találja igazságosnak az eljárást, erre Ser Alliser még inkább vérszemet kap. A
három legelvetemültebb ifjoncot küldi Jon ellen, aki azonban nem marad egyedül,
mellé állnak a barátai, így hamar legyőzik a másik hármat, megvédve ezzel az új
fiút.
A küzdelem után mindenki elhagyja a gyakorlóteret, az újonc
ekkor bemutatkozik Jonnak. Samwell Tarly-nak hívják, az apja Lord Tyrell-nek,
Égikert urának a zászlóhordozója. Amikor azt tudakolják Samwelltől, hogy miért
nem harcolt, ő bevallja, azért, mert gyáva. Ezen a vallomáson mindannyian
elcsodálkoznak, egyrészt, mert elhangzott, másrészt, mert a Fal egyáltalán nem
nyúlszívűeknek való.
Délután Jon azt a feladatot kapja, hogy szórja fel
kőtörmelékkel a Fal tetején az utat, ahol őrjáratozni szoktak. Közben azon
morfondírozik, hogy végül is, kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy valaki
bevallja nála bátrabbak előtt a saját gyávaságát. Valahogy szimpatikus neki
Samwell, és ki akarja deríteni, mit keres itt egy bevallottan gyáva fiú.
Amikor lemegy vacsorázni, Jon a többiektől félrevonultan
találja Samwellt. Odaül mellé, és beszélgetni kezdenek. Társalgásuk során
további érdekességek derülnek ki az új fiúról. Például, hogy vadászni sem
szeret, mert irtózik a fegyverektől. Utálja a hideget és tériszonya van.
Viszont szeret olvasni és szereti a zenét, a költészetet. Amikor Jon kérdőre
vonja, mit keres itt, Sam elsírja magát, azonban Szellem megvigasztalja.
Érdekes módon a fiú a rémfarkastól nem retteg. Végül egészen hosszadalmasan
elbeszélgetnek, Jon is mesél a régi életéről Deresben, a testvéreiről stb.
Sam is elmeséli, milyen volt a gyerekkora Szarv-hegyen, és
ez egyáltalán nem vidám történet. Aprócska korától fogva kövér volt és esetlen,
az édesanyja óvta és szerette, de az apja nem tartotta őt semmire. Mindent
megtett, hogy kinevelje a fiából a nyámnyilaságot, például Quarth-i
boszorkánymesterek bika vérében fürdették, volt egy tanítója, aki női ruhába
öltöztetve küldte ki a várba, hátha a megszégyenülés majd bátrabbá teszi, ám a
helyzet csak rosszabb lett. Végül sok év után Sam édesanyja újabb fiúnak adott
életet, aki erős volt és harcra termett. Attól fogva Sam nem is létezett az
apja számára.
Egy napon Lord Tarly azt mondta Samnek, hogy koránál fogva
már majdnem férfi lett, aki örökölhetné a címét és rangját, de nem tartja őt
alkalmasnak erre, ezért Sam jobban teszi, ha bejelenti, lemond az örökségéről,
és beáll Fekete Testvérnek. Ha nem teszi, vadászni mennek, és Sam vadászbaleset
áldozata lesz.
Sam ezt már egészen nyugodtan mesélte el, és Jon rájön, Sam is
csak egy olyan fiú, akinek sehol máshol nem volt helye ezen a világon, így
végül ide került a világ végére. Jon megbeszéli a barátaival, hogy jóban
lesznek Sammel, és megpróbálják megvédeni őt. Még éjjel rá is támadnak Ser
Alliser egyik talpnyalójára, hogy jól megjegyezze: Sam nem lesz a vár bohóca.
Sam pedig lassan beilleszkedik, habár a harci készségei
jottányit sem fejlődnek. Azonban nem ostoba, így rájön, hogy Jonnak köszönheti,
hogy a többiek békén hagyják. Megköszöni Jonnak, főként azt, hogy a barátja,
mert Samnek még sosem voltak barátai.
Jon azonban azt mondja, nem barátok, hanem testvérek. Itt
mindannyian testvérek. És most először tényleg így is érzi.
