Arya, a fiatalabbik Stark-leány kilenc éves, és nővérével, Sansával
ellentétben egyáltalán nem tipikus hölgypalánta. Aryát jobban érdeklik a fiús
dolgok, például az íjazás és a lovaglás, mint a hímezgetés, mégis, lány lévén,
kénytelen ilyesmivel tölteni az idejét. Ezen a délutánon Myrcella hercegnő is
részt vesz azon a varrásórán, amit nevelőnőjük, Septa Mordane tart a
lányszobában a Stark-lányoknak és társnőiknek, akik leginkább Sansa barátnői.
Aryának egyáltalán nem megy a hímzés, a munkája borzalmas, a septa szerint
olyan a keze, mint egy kovácsé. A többi lány általában kineveti
ügyetlenségéért, kivéve a nővérét, aki inkább jólneveltségből nem tesz ilyet.
Sansa persze tökéletes hölgy, aki tud énekelni, táncolni, szépen hímez és még
hárfázik is. Arya irigyli ezért, szeretne ő is olyan szép és kifinomult lenni,
mint Sansa.
Aryát Sansa barátnői „lóarcúnak” csúfolják, mert apja hosszúkás,
Starkokra jellemző arcformáját örökölte, testvérei közül egyedül ő. És persze
Havas Jon, a fattyú, aki szintén apjuk kiköpött mása.
A septa ezúttal is megszidja Aryát a hanyag munkája miatt, míg a
hercegnőt megdicséri, holott Arya szerint Myrcella öltései is ugyanolyan
ferdék, mint az övéi. Sansa és barátnői összebújva sugdolóznak és kuncognak,
majd Arya követelésére elárulják, hogy miről beszéltek: arról, hogy Joffrey
hercegnek tetszik Sansa, majd szóba kerül a tervezett házasságuk is. Sansa
kikéri Arya véleményét a hercegről, azonban csalatkoznia kell, húga nem
hajlandó dicsérni Joffreyt. Arya jobban bízik a saját és Jon véleményében, ami
nem éppen pozitív Joffreyval kapcsolatban.
Sansa kijelenti, hogy Jon nyilván csak féltékeny, és amúgy is, csak egy
fattyú. Arya védelmébe veszi Jont, és a hangoskodásra már felfigyel a septa is.
A figyelme pedig azzal jár, hogy ismét ellenőrizni akarja Arya munkáját, amivel
természetesen ismét elégedetlen. Arya erre dühösen felpattan és el akarja
hagyni a szobát.
A septa rápirít, hogy nem hagyhatja ott ilyen udvariatlanul és engedély
nélkül a hercegnőt, ezért Arya visszafordul, bókol Myrcella felé búcsúzóul,
ugyanis esze ágában sincs maradni. Amikor a septa megkérdi, mégis hova megy,
csak annyit kiabál vissza, hogy „Meg kell patkolnom egy lovat” – utalva a septa
véleményére az ő kézügyességéről.
Arya lerohan a toronyból, és egyből a rémfarkasához siet, akit
Nymeriáról, a Rhoyne legendás harcos
királynőjéről nevezett el. Nymeriával együtt elindulnak a Nagy Toronyhoz vezető
fedett híd felé, ahonnan az egész udvart belátni, és ahonnan jól meg lehet
figyelni az udvaron gyakorlatozó fiúkat. A leshelyet nem találja üresen: Havas
Jon már ott van, farkasával, Szellemmel ők is az udvaron folyó gyakorlatozást
figyelik. Arya csatlakozik hozzájuk.
Odalent, Arya csalódására nem a nagyok, hanem Bran és a kis, kövérkés Tommen
herceg gyakorol, mindketten alaposan kipárnázott védőfelszerelésben. A küzdelem
már jó ideje tarthat, és egyértelműen Bran a jobb.
Arya kérdésére, miszerint Jon miért nincs odalent a többiekkel, fivére
keserűen azt válaszolja, hogy fattyaknak ott nincs helyük, ahol hercegecskék
küzdenek. Arya ezt nem találja igazságosnak. Ahogyan azt sem, hogy ő maga sem
tanulhat harcolni, mert lány, pedig szerény véleménye szerint lenne olyan jó
benne, mint Bran, sőt jobb is, hiszen idősebb nála.
Aztán Joffreyra terelődik a szó, aki ruháján nem csak apja szarvasos
címerét viseli, hanem anyja oroszlánjait is, egy Baratheon-Lannister egyesített
címert. Arya szerint ez nem baj, mert a nő is fontos, habár minek legyen
címere, ha nem harcolhat. Jon erre összefoglalja a nap tanulságait: a nőé lehet
a címer, de a kard nem, a fattyúé lehet a kard, de a címer nem.
Ekkor odalent Ser Rodric Cassel, a fegyvermester leállítja Tommen és
Bran küzdelmét, és megkérdi, Robb és Joffrey készen állnak-e egy újabb
összecsapásra. A herceg erre flegmán megjegyzi, hogy csak akkor, ha éles
karddal küzdhetnek gyakorlókard helyett. A fegyvermester ebbe nem egyezik bele,
erre a herceg becsmérlő, gúnyos megjegyzéseket tesz, egészen odáig, hogy végül
Robbot Theon Greyjoynak kell lefognia, nehogy verekedésre kerüljön sor. Végül
Joffrey további sértő megjegyzéseket téve távozik.
Jon is szedelőzködik odafent, és Aryát is arra bíztatja, hogy keresse
fel a septát, mert minél tovább kerüli a nevelőnőt, annál nagyobb lesz a
büntetése. Arya nehéz szívvel elindul a szobája felé, ám legnagyobb bánatára
ott nemcsak a septa várja, hanem az édesanyja is…
Arya
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése