Trónok harca 25. fejezet - Eddard

Ned Pycelle nagymesternél van látogatóban, és Jon Arryn haláláról kérdezősködik. A mester elmondja, hogy utolsó időszakában Lord Arryn ugyan már nem volt a régi, de jó egészségnek örvendett, és ítélőképességével sem volt semmi baj. Sok teher hárult rá, ráadásul a fia beteges, a felesége túlaggódó, nem csoda hát, hogy búskomornak és fáradtnak látszott.

Aznap, amikor a betegség kitört rajta, éppen Pycelle-nél járt, egy könyvet kért el, aztán másnap reggel már erős láz és görcsök kínozták. Már nem lehetett mit tenni.

A végstádiumban többször is a Robert nevet kiáltotta, de senki sem tudta, hogy a királyra vagy a saját fiára gondol. A fiát nem engedte Lord Arrynhoz az anyja, nehogy a fiú is elkapja a betegséget, azonban a király végig ott volt öreg barátja mellett. Végül azt mondta a királynak és a feleségének, hogy a mag erős, ezt úgy értelmezték, arra érti, hogy a fia bár gyengének tűnik, mégis erős. Végül máktejet kapott, és már nem mondott semmit, rövidesen meghalt.

Ned megkérdezi a mestert, hogy nem talált-e valamit természetellenesnek Lord Arryn halálában. Találkozott-e már hasonló esettel. A mester nem kételkedik abban, hogy hirtelen betegség végzett a volt Segítővel. Amikor Ned megemlíti Lysa Arryn gyanúját, a mester úgy vélekedik, hogy az egy gyásztól megzavarodott asszony elméjének terméke csupán.

Ennek ellenére Ned felteszi a kérdést, lehetséges-e, hogy méreg végzett Lord Arrynnal. A mester kitérő választ ad erre, ugyanakkor hozzáteszi: a méreg nemcsak az asszonyok fegyvere, hanem például az eunuchoké is. Lord Varys is eunuch.

Ned a látogatása végén megkéri a mestert, hogy mutassa meg neki azt a könyvet, amelyet Lord Arryn a halála előtt olvasott, de az most nincs kéznél. A mester megígéri, hogy előveszi és kölcsön adja Nednek, azonban figyelmezteti: nem lesz izgalmas olvasmány. A nagy házak családfáiról szól a mű.

Ned még megkérdezi úgy mellékesen, hogy a királyné is jelen volt-e, amikor Lord Arryn haldoklott, de a válasz nem. Cercei éppen úton volt az apjához Kaszter-hegyre.

A beszélgetés nem oszlatta el Ned kétségeit, sőt, eggyel gazdagította őket. Ugyanis az biztos, hogy a mester hűségesen szolgál, már csak az a kérdés, hogy kit?

Út közben a Segítő Tornya felé Ned belebotlik Aryába, aki éppen gyakorol. Syrio, a „tánctanára” azt a feladatot adta neki, hogy fejlessze az egyensúlyérzékét: álljon fél lábon, ameddig csak bír.

Amikor apja megszólítja, félbe hagyja a gyakorlást, és megkérdezi, most, hogy Bran felébredt, csatlakozik-e hozzájuk itt Királyvárban. A nemleges válasz után Arya azt kérdezi, lehet-e még Branből lovag. A válasz erre is nem. Ned bánatosan gondol arra, mi mindent jelent még ez a nem. Bran nem fog szaladgálni. Nem lesz asszonya és nem lesznek gyermekei. Ezt nem mondja ki hangosan, inkább azt mondja Aryának, Bran lehet még egy vár vagy hajó parancsnoka, lehet építő, de ha felveszi anyjuk vallását, akár még fősepton is.

Arya erre azt kérdezi, ő maga lehet-e mindez? Ned erre azt mondja, Aryából akár királyné is lehet, és a gyerekei lesznek hercegek, kapitányok és főseptonok. Arya erre csak annyit mond, hogy mindez, amit apja elmondott, Sansára jellemző. Aztán újra fél lábra áll, és folytatja a gyakorlást.

Ned felmegy a Toronyba, ahol kisvártatva jelentik neki, hogy Lord Baelish jött hozzá látogatóba. Némi felvezetés után, Kisujj a tárgyra tér: azért jött, hogy elmondja, mit végzett a a Lord Arryn halálával kapcsolatos nyomozásban. Ned nem tudta kikérdezni Lord Arryn háznépét, mert őket Lysa magával vitte Sasfészekbe, azonban Kisujj talált négy embert az udvartartásból, akik ilyen-olyan okokból Királyvárban maradtak. Ezek közül egy ígéretes személy van, egy bizonyos Ser Hugh a Völgyből, aki Lord Arryn fegyverhordozója volt, majd nem sokkal gazdája halála után a király lovaggá ütötte.

Ned azonnal dönt: elküldet Ser Hugh-ért és a három másikért is, hogy kikérdezze őket. Kisujj azonban óvatosságra inti, és az ablakból megmutat neki pár embert, akik besúgók. Valamelyik Lord Varysé, van, aki a királynéé. Ebben a városban gyakorlatilag mindenki valakinek a besúgója.

Kisujj azt tanácsolja, Ned válassza ki egy emberét, akiben feltétlenül megbízik, és ezt az embert titokban küldje el Ser Hugh-hoz és a többiekhez.

Ned kifejezi a hálát a segítségért, és elnézést kér Kisujjtól, amiért bizalmatlanul viselkedett vele. Lord Baelish azonban úgy véli, egész királyvári tartózkodása alatt az volt Ned legbölcsebb tette, hogy nem bízott meg őbenne.

Trónok harca 24. fejezet - Bran

Brant a szobája ablakába ültették, onnan figyeli, mi zajlik az udvaron. Bánatosan nézi az öccsét, Rickont, aki önfeledten kergetőzik a három rémfarkassal: Szürke Széllel (aki Robbé), Borzaskutyával (aki a sajátja) és Nyárral (aki Brané).

Bran az elmúlt hetekben nyolc éves lett, szinte már felnőtt, és nehezen dolgozza fel, hogy sosem lesz belőle lovag. Bántja, hogy ismét a vénséges dajka, Öreg Nan vigyáz rá, ő öltözteti, mosdatja, mint egy csecsemőt. És Öreg Nan meséket is mond, régi történeteket, amik tán igazak is lehettek. Öreg Nanről senki sem tudja, hány éves, egyszer régen szoptatós dajkaként került Deresbe, talán Bran nagyapjának a testvére mellé, de az is lehet, hogy a dédapja dajkája volt, nem tudja ezt már senki. Öreg Nan gyerekei és unokái mind meghaltak már, egyetlen dédunokája van, Hodor, a hatalmas termetű, együgyű istállófiú, akit – Bran ezt Öreg Nantől tudja – igazából Waldernek hívnak.

Bran régen szerette Öreg Nan történeteit, most azonban semmi kedve hozzájuk, ő inkább futni akar és falat mászni, de azt nem teheti soha többé, ezt jól tudja. És tudja azt is, hogy minden megváltozott. Apja és anyja, a nővérei elmentek, mialatt ő aludt, akárcsak a háznép nagy része, Robbra új felelősségek hárultak, alig van ideje Branre és Rickonra. Robb mostanában a ház ura…

Öreg Nan csak azért is mesélni akar, de Bran ráripakodik, hogy ő nem Brandon, az Építő történetét akarja hallani (ez a Brandon egyébként az egyik őse volt, aki Derest, és állítólag a Falat is építette), mert ő régen is inkább a félelmeteseket szerette. Erre Öreg Nan elkezd mesélni a Másokról.

A Mások először akkor jöttek el, amikor ezer meg ezer évvel ezelőtt, még az Elsők idején, egy rettentő hosszú tél köszöntött be. Olyan hosszú volt az a tél, hogy egy nemzedéken át az emberek nem látták a napot. A Mások pedig hidegek, gyűlölik a fényt és meleget, és minden élőt. Holtak seregeinek élén, halott lovakon lovagolva járták be a világot, és pusztítottak el mindent, ami élt. Ekkor egy ember elindult, hogy megkeresse az erdők gyermekeit, akik az Elsők előtt lakták Westerost. Azt már nem tudjuk meg, hogy végül ez az ember sikerrel járt-e, kapott-e segítséget a gyermekektől, mert Luwin mester félbeszakítja a mesét.

A mester bejelenti, hogy vendégek érkeztek, és Robb számít Bran jelenlétére is. Tyrion Lannister érkezett a Falról, üzenetet hozott Jontól, és van vele néhány fekete testvér is. Hodor felnyalábolja Brant és leviszi a nagyterembe.

Odalent Robb az apjuk székében ül, ő most „Robb, az úr”. Robb éppen beszél, udvariasan fogadja az Éjjeli Őrség tagjait, azonban Tyrionhoz nem túl barátságos, egyértelműen jelzi, hogy a vendégszeretet nem vonatkozik a Lannisterre. Bran észreveszi, hogy Robb ölében kivonva fekszik a kardja, ami egyértelmű jelzés a nem kívánt vendég számára.

Tyrion nehezményezi a bánásmódot, de némileg sikerül erről megfeledkeznie, amikor meglátja Brant. Mintha csak most hinné el igazán, hogy a fiú túlélte a zuhanást. Megkérdezi Brant, mire emlékszik arról a bizonyos napról, azonban Robb és Luwin mester nem hagy nagy teret semmiféle kérdezősködésnek. Inkább tudni szeretnék, miért akart Tyrion Brannel beszélni. Tyrion ekkor megmutat egy rajzot, egy nyereg tervét, aminek a segítségével Bran képes lesz lovagolni, ha megfelelő lovat választanak.

Robb még ebben az ajándékban is hátsó szándékot sejt, de Tyrion közli, hogy Jon miatt teszi, aki megkérte rá, hogy segítsen Branen, ha tud. Hozzáteszi: „Én pedig igen gyengéd szívvel viseltetek a nyomorékok, fattyúk és összetört dolgok iránt.”

Ekkor száguld be az udvarról Rickon, nyomában a három rémfarkassal. Mindhárom állat azonnal felmordul, és támadóállásba helyezkedik, amint meglátják Tyriont. A törpe erre hátrálni kezd, ebben a pillanatban pedig Borzaskutya ráveti magát, aztán Szüke Szél és Nyár is. Bran azonnal visszahívja a farkasát, majd Robb, és Bran figyelmeztetésére Rickon is.

Tyrionnak nem esik baja, habár csorba esik a méltóságán. Miután összeszedi magát, közli, hogy távozik, Robb azonban ekkor már marasztalná. Tyrion nem kér a megkésett udvariasságból, megbeszéli a fekete testvéreket vezető Yorennel, hogy másnap kora reggel találkoznak a falubeli fogadónál, és távozik.

Az Éjjeli Őrség tagjai maradnak, estére lakoma ígérkezik. Brant visszaviszik a szobájába, ahol elnyomja az álom. Álmában megint falat mászik, egy tornyot, aminek a tetején vízköpők vannak. Amint a közelükbe ér, a vízköpők szeme felizzik, megmozdulnak, és Bran úgy érzi, a vesztét akarják. Bizonygatni kezdi, hogy nem hallott semmit, erre ébred fel, még ébren is azt motyogva: „Nem hallottam”.

Az esti lakomán Bran és Robb tudomást szereznek Benjen bácsikájuk eltűnéséről. Mindketten hevesen reagálnak, Robb azt bizonygatja, hogy Benjen nem halt meg, mintha ettől bizony életben maradna. Bran szerint Benjen bácsi nem halhat meg, mert az erdő gyermekei segítenek rajta. Luwin mester leinti, mondván, az erdő gyermekei már rég meghaltak, csak a fák arcai maradtak utánuk. Yoren azonban azt mondja, senki sem tudhatja, kik és mik élnek még a Falon túl. Mert odafenn sosem tudhatjuk, mi élő, és mi holt.

Ezen az estén Robb maga viszi fel Brant az ágyába. Most nem Robb, az úr, hanem végre Bran szeretett bátyja. Arról beszélgetnek, hogy anyjuk nemsokára hazatér, és hogy Bran majd az új lova hátán, az új nyergében ülve fogadja, és anya olyan, de olyan boldog lesz… És utána elmennek együtt a Falra, meglátogatni Jont, de nem szólnak neki előre, mert meglepetés lesz. Maga az út pedig egy igazi nagy kaland. Sötét van, így Bran nem látja Robb arcát, de hallja, hogy bátyja szipog. Csendben összefonják az ujjaikat.

Trónok harca 23. fejezet - Daenerys

Khal Drogo és a khalasarja eléri a nagy füves síkságot, amit dothraki tengernek neveznek. A magas fű úgy hullámzik, hogy a táj tényleg tengernek tűnik. Daenerys a khal közelében, de a saját külön kíséretével lovagol szépséges ezüstfehér lován. A dothrakik nem adnak nevet az állataiknak, még a lovuknak sem, így Dany sem ad az övének, de úgy gondol a kancájára, hogy „az Ezüst”.

A lány őszinte csodálattal szemléli a tájat. Pedig, amikor elindultak Kelet felé Pentosból, még úgy érezte, ebbe az útba belepusztul, és ha nem, akkor is örökre idegen marad ebben a világban.

Mindjárt az esküvő másnapján indultak, az egész khalasar útra kelt, természetesen lóháton. Aki nem lovagol, nem is számít teljes értékű embernek a dothrakiknál. Daenerys nem volt gyakorlott lovas, és pár nap alatt teljesen feltörte a nyereg a testét, esténként szolgálói úgy segítették le a lóról. Ráadásul a férje sem hagyta békén pihenni éjszakánként. A khal napközben egyáltalán nem törődött vele, de minden éjjel bement hozzá a sátrába, és kérlelhetetlenül magáévá tette. Úgy hált vele, mint a rabszolgákkal, minden gyengédség nélkül, hátulról hatolt belé minden alkalommal.

Aztán egy éjjel, amikor már azt hitte, nem bírja tovább, a lány ismét sárkányokról álmodott. Álmában egy sárkány tüze égette-perzselte a testét, ő azonban nem halt meg, a lángok sokkal erősebbé tették. Amikor reggel felébredt, sokkal jobban érezte magát, már az izmai sem sajogtak. Ettől kezdve minden nap könnyebb volt.

Egyre jobban ment a lovaglás, szolgálólánya, a khal utasítására megtanította dothraki módon lovagolni. Jól érezte magát a kényelmes és praktikus dothraki ruhákban, és egyre jobban élvezte a táj szépségét. Már férje kíméletlen öleléseit is kezdte élvezni.

Dany a dothraki tenger szélén megállította a lovát, leszállt, kíséretének pedig megparancsolta, hogy maradjanak ott. Ser Jorah meg is dicséri, hogy kezd úgy beszélni, mint egy hercegnő, de ő rávágja, hogy „Nem hercegnő, khaleesi.”

Bátyja, Viserys is ott van a közelben, és semmi kedve a fiú panaszáradatát és fenyegetőzései hallgatni, ezért elindul a magas fűben. Kibújik a csizmájából, élvezi a selymes növényzet érintését meztelen talpain. Nem fél, hogy eltéved, a hatalmas khalasar és nyoma egyszerűen eltéveszthetetlen.

Nem sokáig élvezheti azonban a nyugalmat, bátyja alaposan felpaprikázva utána ered. Viserys nehezményezi, hogy – szerinte – Dany neki is parancsolgatni akar, holott ő a Hét Királyság örököse, Dany pedig csak egy dothraki lovasúr szajhája, aki, íme, felébresztette a sárkányt.

A lány korábban mindig rettegett a bátyjától, főleg attól, hogy felébreszti benne a sárkányt, de még sosem félt tőle ennyire. Ekkor ostor csattan, és Viserys a földön köt ki fuldokolva. Dany egyik dothraki embere egy mozdulattal tekerte a fiú nyaka köré az ostort. Ha a lány kérné, meg is ölné az arcátlant, aki kezet mert emelni a khaleesire.

Daenerys megkéri Jhogót, hogy engedje el a bátyját. Viserys szánalmasan fest, és Dany most először látja olyannak, amilyen: köze sincs a sárkányokhoz. Parancsba adja, hogy vegyék el a bátyjától a lovát, hadd menjen csak utánuk gyalog. Ez a dothrakiak szemében a legnagyobb megalázást jelenti: egy férfi, aki nem lovagol, nem is férfi.

Dany csak ekkor ébred rá, mit is tett: megütötte a bátyját, akitől mindig is rettegett. Ser Jorah azonban megnyugtatja: Viserys nem sárkány, Rhaegar volt az utolsó sárkány, de már ő is meghalt. A lovag megkérdezi a lányt, szeretné-e a bátyját a trónon látni. Dany rájön, hogy a válasza erre a kérdésre: nem. Viserys nem lenne jó király. Amikor felhozza, hogy állítólag az emberek a Hét Királyságban visszavárják a Targaryeneket, Ser Jorah csak annyit mond: az embereket nem az érdekli, hogy ki ül a trónon, ha jól élhetnek.

Ha már a beismeréseknél tart, Dany kénytelen bevallani magának, hogy Viserys sosem fogja visszaszerezni a Hét Királyságot. És sosem tudna elvezetni egy hadsereget, még ha a khal adna is neki.

Aznap este a szolgálólányaival a sárkányokról beszélget. Egyikük, a szőke Doreah, aki egy lysi „párnás házból” származik, elmeséli, mit hallott egyszer egy quarth-i kereskedőtől. A két dothraki szolgálólány lehurrogja, de Dany úgy dönt, itt az ideje többet beszélgetni ezzel a lánnyal, akit azért kapott Illyriótól, hogy megtanulja tőle, mivel lehet egy férfit boldoggá tenni.

Ezen az éjszakán, amikor khal Drogo belép a sátrába, Dany nem engedi, hogy csak úgy leteperje. Elébe áll, leejti magáról a hálóruháját, majd mezítelenül kivezeti a férjét a szabadba. A dothrakiak hite szerint ugyanis egy férfi életében minden fontos dolognak az szabad ég alatt kell történnie. A dothrakiak között nincs magánélet, teljesen természetesnek számít, amit tesznek. Doreah tanításait követve Dany tette, amit jónak látott, és ezúttal ő volt felül. Közölte is a khallal, hogy ezúttal az arcát akarja látni.

Hetekkel később elérik a dothraki tenger másik végét, és ekkor Dany már gyermeket vár. Éppen aznap van a tizennegyedik nevenapja.