Khal Drogo és a khalasarja eléri a nagy füves síkságot, amit
dothraki tengernek neveznek. A magas fű úgy hullámzik, hogy a táj tényleg
tengernek tűnik. Daenerys a khal közelében, de a saját külön kíséretével
lovagol szépséges ezüstfehér lován. A dothrakik nem adnak nevet az állataiknak,
még a lovuknak sem, így Dany sem ad az övének, de úgy gondol a kancájára, hogy „az
Ezüst”.
A lány őszinte csodálattal szemléli a tájat. Pedig, amikor
elindultak Kelet felé Pentosból, még úgy érezte, ebbe az útba belepusztul, és
ha nem, akkor is örökre idegen marad ebben a világban.
Mindjárt az esküvő másnapján indultak, az egész khalasar
útra kelt, természetesen lóháton. Aki nem lovagol, nem is számít teljes értékű
embernek a dothrakiknál. Daenerys nem volt gyakorlott lovas, és pár nap alatt
teljesen feltörte a nyereg a testét, esténként szolgálói úgy segítették le a
lóról. Ráadásul a férje sem hagyta békén pihenni éjszakánként. A khal napközben
egyáltalán nem törődött vele, de minden éjjel bement hozzá a sátrába, és
kérlelhetetlenül magáévá tette. Úgy hált vele, mint a rabszolgákkal, minden
gyengédség nélkül, hátulról hatolt belé minden alkalommal.
Aztán egy éjjel, amikor már azt hitte, nem bírja tovább, a
lány ismét sárkányokról álmodott. Álmában egy sárkány tüze égette-perzselte a
testét, ő azonban nem halt meg, a lángok sokkal erősebbé tették. Amikor reggel
felébredt, sokkal jobban érezte magát, már az izmai sem sajogtak. Ettől kezdve
minden nap könnyebb volt.
Egyre jobban ment a lovaglás, szolgálólánya, a khal
utasítására megtanította dothraki módon lovagolni. Jól érezte magát a kényelmes
és praktikus dothraki ruhákban, és egyre jobban élvezte a táj szépségét. Már
férje kíméletlen öleléseit is kezdte élvezni.
Dany a dothraki tenger szélén megállította a lovát,
leszállt, kíséretének pedig megparancsolta, hogy maradjanak ott. Ser Jorah meg
is dicséri, hogy kezd úgy beszélni, mint egy hercegnő, de ő rávágja, hogy „Nem
hercegnő, khaleesi.”
Bátyja, Viserys is ott van a közelben, és semmi kedve a fiú
panaszáradatát és fenyegetőzései hallgatni, ezért elindul a magas fűben.
Kibújik a csizmájából, élvezi a selymes növényzet érintését meztelen talpain.
Nem fél, hogy eltéved, a hatalmas khalasar és nyoma egyszerűen
eltéveszthetetlen.
Nem sokáig élvezheti azonban a nyugalmat, bátyja alaposan
felpaprikázva utána ered. Viserys nehezményezi, hogy – szerinte – Dany neki is
parancsolgatni akar, holott ő a Hét Királyság örököse, Dany pedig csak egy
dothraki lovasúr szajhája, aki, íme, felébresztette a sárkányt.
A lány korábban mindig rettegett a bátyjától, főleg attól,
hogy felébreszti benne a sárkányt, de még sosem félt tőle ennyire. Ekkor ostor
csattan, és Viserys a földön köt ki fuldokolva. Dany egyik dothraki embere egy
mozdulattal tekerte a fiú nyaka köré az ostort. Ha a lány kérné, meg is ölné az
arcátlant, aki kezet mert emelni a khaleesire.
Daenerys megkéri Jhogót, hogy engedje el a bátyját. Viserys
szánalmasan fest, és Dany most először látja olyannak, amilyen: köze sincs a
sárkányokhoz. Parancsba adja, hogy vegyék el a bátyjától a lovát, hadd menjen
csak utánuk gyalog. Ez a dothrakiak szemében a legnagyobb megalázást jelenti:
egy férfi, aki nem lovagol, nem is férfi.
Dany csak ekkor ébred rá, mit is tett: megütötte a bátyját,
akitől mindig is rettegett. Ser Jorah azonban megnyugtatja: Viserys nem
sárkány, Rhaegar volt az utolsó sárkány, de már ő is meghalt. A lovag
megkérdezi a lányt, szeretné-e a bátyját a trónon látni. Dany rájön, hogy a
válasza erre a kérdésre: nem. Viserys nem lenne jó király. Amikor felhozza,
hogy állítólag az emberek a Hét Királyságban visszavárják a Targaryeneket, Ser
Jorah csak annyit mond: az embereket nem az érdekli, hogy ki ül a trónon, ha
jól élhetnek.
Ha már a beismeréseknél tart, Dany kénytelen bevallani
magának, hogy Viserys sosem fogja visszaszerezni a Hét Királyságot. És sosem
tudna elvezetni egy hadsereget, még ha a khal adna is neki.
Aznap este a szolgálólányaival a sárkányokról beszélget.
Egyikük, a szőke Doreah, aki egy lysi „párnás házból” származik, elmeséli, mit
hallott egyszer egy quarth-i kereskedőtől. A két dothraki szolgálólány
lehurrogja, de Dany úgy dönt, itt az ideje többet beszélgetni ezzel a lánnyal,
akit azért kapott Illyriótól, hogy megtanulja tőle, mivel lehet egy férfit
boldoggá tenni.
Ezen az éjszakán, amikor khal Drogo belép a sátrába, Dany
nem engedi, hogy csak úgy leteperje. Elébe áll, leejti magáról a hálóruháját,
majd mezítelenül kivezeti a férjét a szabadba. A dothrakiak hite szerint
ugyanis egy férfi életében minden fontos dolognak az szabad ég alatt kell
történnie. A dothrakiak között nincs magánélet, teljesen természetesnek számít,
amit tesznek. Doreah tanításait követve Dany tette, amit jónak látott, és
ezúttal ő volt felül. Közölte is a khallal, hogy ezúttal az arcát akarja látni.
Hetekkel később elérik a dothraki tenger másik végét, és
ekkor Dany már gyermeket vár. Éppen aznap van a tizennegyedik nevenapja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése