2013. június 24., hétfő

Trónok harca 4. fejezet – Eddard

Megérkezik a király és kísérete Deresbe. Vele van a Lannister rokonság is: a királyné, Cercei; az ikerfivére, aki egyszersmind a királyi testőrség tagja, Ser Jaime; öccsük, a törpe Tyrion. A királyné két kisebb gyermekével egy hatalmas, zárt hintóban, „kerekes házban” utazik, a trónörökös Joffrey a Véreb névvel illetett testőre, Sandor Clegane mellett lovagol.
Ned kilenc éve látta utoljára a királyt, Robert Baratheont, aki nagyon megváltozott legutóbbi találkozásuk óta: irgalmatlanul meghízott, durva, bozontos szakállt növesztett, és mindent egybevetve úgy néz ki, mint aki a végletekig kiélte magát.
A Starkok és a ház népe udvariasan köszönti az uralkodót, aki szintén szertartásosan viszonozza a köszöntést feleségével együtt. Aztán a király felszólítja Nedet, hogy vigye őt le a kriptába, mert szeretné leróni kegyeletét az elhunytaknál. Ketten indulnak el a Deres alatti járatokban, ahol a Starkok ősei nyugszanak évszázadokra visszamenően. A társalgásuk ekkor már jóval családiasabb.
A király először is panaszkodik az északi időjárás miatt, majd a déli vidékek bujaságát, ételeit, borait, asszonyait kezdi dicsérni, joviálisan tréfálkozva. Végül elérik azt a helyet, ahol Lord Stark atyja, bátyja és húga van eltemetve. A Starkoknál az a szokás, hogy a sír elé egy élethű szobrot állítanak, amely pontosan visszaadja az elhunyt arcvonásait. A szobor ülő alakot mintáz, ölébe egy kardot fektetnek keresztbe, hitük szerint ez a kard tartja vissza a szellemeket. A három keresett sír egymás közvetlen közelében van.
Ekkor ismerjük meg történetüket. Lord Rickard Stark Királyvárban halt meg, legidősebb fiával, Brandonnal együtt. Az őrült király, Aerys Targaryen gyilkoltatta meg őket, Brandon akkor még csak húsz éves volt, és éppen készült feleségül venni Catelyn Tullyt, akit bátyja halála után végül Ned vett nőül.
Ned húga, Lyanna tizenhat esztendősen halt meg, miután Rhaegar Targaryen, az őrült király fia és örököse elhurcolta. Akkoriban még úgy tervezték, hogy Robert veszi feleségül a lányt. Végül ez az eset vezetett Robert felkeléséhez.
A királynak nem tetszik, hogy Lyannát egy ilyen hideg és sötét helyre temették, hiszen a lány tele volt élettel és vidámsággal. Ned azonban elmondja, hogy maga Lyanna kérte őt, amikor rátalált, és húga már haldoklott, hogy vigye haza és temesse az ősök mellé. Robert bevallja, hogy bár bosszút állt, megölte Rhaegart, még mindig nem érzi úgy, hogy bosszúja teljes volt.
Végül elindulnak vissza a felszínre, és közben a nemrég elhunyt Jon Arrynról kezdenek beszélgetni. A férfi, aki mindkettejük atyai jóbarátja, nevelője volt, hajlott kora ellenére igen jó egészségnek örvendett, majd nagyon hirtelen ágynak esett és hamar elvitte a láz.
Lord Arryn felesége a kisfiával elhagyta a fővárost, a király engedélye nélkül, és férje birtokára vonult vissza. Robert úgy tervezte, hogy a kisfiú, Robert Arryn, apród lesz majd Tywin Lannister, a királyné apja mellett, most azonban ez kútba esett. Erre Ned felajánlja, hogy maga mellé veszi a fiút, ő mégis csak a rokona, Catelyn révén. A király azonban ezt elutasítja, mondván, hogy ezzel megsértenék a Lannistereket. Ned nem ért egyet, de ő nem ismeri a főváros politikai erőviszonyait.
Végül a király a lényegre tér, arra, hogy miért is tette meg ezt a nagy utat Északra. Azt szeretné, ha Ned venné át Jon Arryn tisztségét, és felvenné a szolgálatot a Király Segítőjeként. Ez nagy tisztesség, a Segítő gyakorlatilag a királyság második embere. Robert azon kesereg, hogy ő nagyon utálja az uralkodást, a panaszosokat, az intrikákat stb. Ő a harc embere, és erre mostanában nem nagyon van lehetősége, ezért feltett szándéka, hogy másokra bízza a birodalom gondjait, amíg ő a „korai halálba eszi, issza és bujálkodja magát”.
Ned nem túl lelkes a feladattól és a felajánlott felelősségtől. Végül a király előveszi a legkecsegtetőbbnek tartott érvét: idősebb fia, a trónörökös Joffrey számára megkéri Ned nagyobbik lánya, a már most szépséges Sansa kezét.

Ned még ettől sem áll azonnal kötélnek, kér némi gondolkodási időt. Habár tudja, hogy nem sok választása van, egyáltalán nem tölti el jó érzéssel, hogy el kell hagynia Északot, és vele együtt valódi kötelességeit.


Robert Baratheon

 Cercei Lannister, a királyné

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése