Trónok harca 22. fejezet - Arya

Amióta Királyvárba érkeztek, Ned és a lányok először ettek együtt embereikkel. Ned mindig is fontosnak tartotta, hogy megismerhesse alattvalóit, gyakran étkezett velük. Deresben mindig a nagyteremben ettek, kivéve amikor valami nagyobb uraság érkezett, akkor Arya és testvérei a szobájukban ebédeltek. Arya szerette az embereket Deresben. Mindenkit ismert, és őt is ismerte mindenki, sokszor csak "lábalatti Aryának" hívták, mert mindenhol ott volt. Itt, Királyvárban azonban senkit sem szeretett. gyűlölte a Vérebet, mert megölte a barátját Mycah-t, Joffrey-t, aki hazudott, és a királyt, amiért megölette Ladyt, Sansa rémfarkasát. Sansa pedig azóta nem volt hajlandó szóba állni vele, csak ha apjuk utasította erre.
Édesapjuk szokás szerint késett a vacsoráról. Amint leült az asztalhoz, Jory szóba hozta a lovagi tornát. Arya látta apja arcán, hogy nem igazán örül a torának. Sansa viszont annál inkább, Ned viszont nem akarja elengedni őket, a torna nem kislányoknak való. Mordane septa védelmébe vette Sansát, hiszen a kis Myrcella hercegnő is ott lesz, pedig ő sokkal fiatalabb. Ned végül megengedte, hogy ők is elmehessenek. Aryát nem érdekelte a torna, utálta Joffrey herceget, és Királyvárat. Apjuknak elege lett a két lány folyamatos vitáiból, belefáradt végtelen háborúikba, hiszen testvérek, próbáljanak meg úgy is viselkedni. Nednek elment az étvágya, felállt és kiment a teremből.
Vacsora közben Aryával senki sem beszélgetett, de nem is bánta. Mycah a barátja volt, a Véreb pedig egyszerűen felszabdalta. Senki, még az apja sem szólalt fel ez ellen. Észre se vette, de a vacsorája kihűlt, hozzá se nyúlt. Egy falatot sem bírt lenyelni. Engedélyt kért a septától, hogy elmehessen, ő viszont nem engedte el, amíg meg nem eszi a vacsorát. Arya nem bírta tovább, egyszerűen elfutott a teremből. Egészen a szobájáig futott, ahol pedig magára zárta az ajtót, és kisírta magát. Elővette a ládája mélyéről Tűt, a vékony kardot, és elgondolkodott, hogy minden az ő hibája. Ha nem kéri meg Mycah-t hogy gyakoroljon vele kardvívást, az egész nem történik meg. Kövér Tom, és Mordane septa is kopogott az ajtón, mindegyiket elküldte. Harmadszorra azonban apja állt az ajtó előtt. Arya kinyitotta az ajtót, arról viszont megfeledkezett, hogy Tű még mindig a kezében van. Ned egyből észre is vette, és alaposan megnézte a kardot. Felismerte Mikken munkáját. Arya nem akarja elárulni, hogy Jontól kapta. Elege van már mindenből, ő nem akar hölgy lenni. Elmondja apjának, hogy próbált tanulni, megkérte Mycah-t, hogy gyakoroljon vele, és az egész az ő hibája. Apja megölelte, és vigasztalta a lányt, nem ő tehet róla, hogy a hentes fia meghalt, erről egyedül a Véreb tehet, hiszen ő ölte meg. Kéri Aryát, hogy ne gyűlölje Sansát, hiszen csak ők vannak itt egymásnak, a család. És veszélyes helyre jöttek, együtt kell maradniuk, nem lehetnek ellenségek. Megengedte a kislánynak, hogy megtartsa a fegyvert.
Három nappal később apja intézője a kisterembe küldte Aryát. A teremben egy férfi állt, fakarddal a kezében. A férfi azt mondta, ő lesz a lány tánctanára. Egy fakardot dobott a lánynak, amit viszont nem sikerült elkapni. Majd holnap elkapod, közölte Aryával. Megtanította neki, hogy kell állni, hogy kell helyesen fogni a kardot. Végig fiúnak szólította. Arya megelégelte, és tiltakozott, hogy ő lány. Lány vagy fiú, az nem számít, mondta a braavosi. Elmondja Aryának, hogy nem a westerosi csatabárddal való hadonászát fogják tanulni, hanem a bravoosi víztáncot, ami gyors és hirtelen. Aztán elkezdték az edzést. Arya négy órán át próbálta megütni a férfit, hiába. Másnap pedig elkezdték az igazi munkát.

Trónok harca 21. fejezet - Tyrion

Tyrion az utolsó estéjét tölti a Falnál, a Fekete várban. Másnap reggelre tervezi, hogy útnak indul vissza, Délnek. A parancsnok asztalánál költik el a tengerről épp aznap érkezett rákokból álló vacsorát. Lord Mormont marasztalná még Tyriont, akit becsül az eszéért, ugyanakkor segítséget is remél tőle.

Mielőtt azonban a parancsnok előhozakodhatna a kérésével, szóváltás tör ki Ser Alliser Thorne és Tyrion között. Ser Alliser nem igazán értékeli Tyrion tréfáit, amiket úgy értékel, mint támadásokat az egész Éjjeli Őrség és az életformájuk ellen. (Meg kell hagyni, van ebben némi igazság, azonban a többiek nem veszik ennyire komolyan a dolgokat.)

Ser Alliser végül elhagyja a termet, Tyrion pedig megosztja meglehetősen elmarasztaló véleményét a kiképzőtisztről. Szerinte Ser Alliser leginkább arra való volna, hogy az istállókat takarítsa, de arra nem, hogy ifjakat tanítson harcolni. Ugyanis a kiképzőtiszt módszereivel senkiből sem lesz jó kardforgató.

A beszélgetés végül szelídebb irányt vesz, amikor közbeszól a vak Aemon mester, aki nemcsak egyszerűen méltatja Tyrion személyét, hanem egyenesen óriásnak nevezi őt. Tyriont ez váratlanul meghatja, szóhoz sem jut, ami talán még soha nem fordult vele elő.

Étkezés után szóba kerül az elkövetkező utazás is. Lord Mormont ragaszkodik hozzá, hogy kísérőket adjon Tyrion mellé a hosszú útra, legalább három embert. Tyrion kéri, hogy az egyik hadd legyen Havas Jon, de a parancsnok ezt elutasítja, mondván, túl nagy kísértés lenne az még egy fiúnak, aki épphogy csak megérkezett a Falra. Hiszen útba ejtik Derest is.

Ekkor kerül végre sor a parancsnok kérésére: arra kéri Tyriont, járjon közben a királynál és a király környezetében, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az Éjjeli Őrségre. Hosszú tél következik, szükség van emberekre a Falon, de már évek óta csak bűnözőket kapnak, az erődök pusztulnak, a vadak pedig egyre inkább mozgolódnak a Faltól Északra, sőt, át is szöknek a Faltól déli vidékekre. Márpedig ha ők is menekülnek valami elől, akkor nagy veszedelmek következhetnek. Benjen Stark sem tért vissza, és Gared, az a testvér, akit nem oly régen Ned Stark végzett ki, szintén egy olyan őrjárathoz tartozott, amelynek a többi tagja sosem került elő. Gared öreg harcos volt már, sok mindent látott, de vajon mit láthatott, ami miatt dezertált?

Csak az Éjjeli Őrség védheti meg a birodalmat mindattól, ami a Falon túl feltámadóban van.

Tyrion megígéri, hogy megteszi, amit lehet. Nincs szíve elmondani, hogy nővére és a király úgyis semmibe veszi minden szavát.

Aludni vágyik, hiszen reggel nagyon korán indulnak, mégis, amikor elmegy a felvonó mellett, ami felvisz a Fal tetejére, úgy dönt, még egyszer lenéz a világ tetejéről a világ végére.

Odafent Havas Jonnal találkozik, akit éjszakai őrjáratozásra osztottak be. Ser Allisernek köszönhetően…

Beszélgetni kezdenek. Jon elmondja Tyrionnak, hogy segít a fiúknak megtanulni a kardforgatást, ha már egyszer Ser Alliser érdemben nem oktat semmit. Aztán ő is kér Tyriontól: hogy vigyen el pár üzenetet a testvéreinek Deresbe. A legfontosabb kérése, hogy valamiképpen segítsen Brannek. Úgy, ahogy rajta is segített: szavakkal, ha máshogy nem megy. Tyrion megígéri, amire Jon a barátjának nevezi.

Tyrion másodszor hatódik meg ezen az estén. Végül kijelenti, hogy Jon talán az első barátja. Kezet ráznak.

Jon a Falon túl elterülő Kísértetjárta Erdőt nézi. Tyrion, aki szintén lenéz, kezdi úgy érezni, hogy ő is tudna hinni a Másokban és azokban a lényekben, akikről a legendák mesélnek. Jon elmondja, hogy a nagybátyja valahol ott van kint, és ő hiába áll itt, hogy lássa, amikor visszatér, soha nem jön. De egy napon Szellem és ő elmennek, és megkeresik.

Tyrion azt mondja, elhiszi ezt neki, de magában hozzáteszi: „ki fog megkeresni téged?”

Trónok harca 20. fejezet - Eddard

Eddard Stark fáradtan, és éhesen lovagolt be a Vörös Torony hatalmas bronzkapuján. Alig érkezett meg Királyvárba, a király intézője felkereste, hogy Pycelle nagymester sürgősen összehívta a kistanácsot. Új szobája a Segítő Tornyában volt. Holmiját viszont még nem tudták odaszállítani, mert  aszekerek még mindig a városban vánszorogtak valahol. Így hát kölcsönkért ruhában kellett részt vennie a tanács ülésén. Menet közben még közölte egy emberével, hogy segítsn megtalálni lányainak a szobáit, és utasítsa őket, hogy maradjanak is ott. A teremben már ott volt Varys, az eunuch, Renly Baratheon, a király öccse, Pycelle mester, és Lord Baelish is, vagy ahogy mindenki nevzeni, Kisujj. Kisujj együtt nőtt fel feleségével Catelynnel, később még a bátyjával, Brandonnal is megvívott a nő kezéért, ott azonban súlyos vereséget szenvedett. Catelyn gyakran emlegette a férfit Nednek. Beceneve onnan származott, hogy olyan vézna volt, mint egy kisujj, ráadásul egy Ujjak nevű helyről származik.
Miközben mindenki elfoglalta a helyét, Ned rájött, hogy ő nem va ide, és eszébe jutottak Robert hozzá idézett szavai: "seggnyalók és bolondok vesznek körül". Úgy gondolta, máris tudja, kik lehetnek a seggnyalók, és kik a bolondok. Két tanácstag még hiányzott. A jelenlévők felvilágosították, hogy Ser Barristan a Királyi testőrség vezetőjeként bizonyára még mindig a király mellett lovagol, Stannis Baratheon, a király másik testvére pedig elindult Sárkánykőre, a király pedig nem fog megjelenni, untatják a politikai- és pénzügyek. Az uralkodás feladata lényegében a tanácsra hárul. A király egy sürgős feladatokat adott a tanácsnak, hogy rendezzenek a király új Segítője tiszteletére lovagi tornát. Amikor Ned megtudta, hogy ez kilencvenezer aranykoronába kerül, teljesen felháborodott, hiszen a kincstár szinte üres, kölcsönökből fedeznek mindent. A koronának több mint hatmillió arany adóssága van. A pénzmester megszerzi a pénzt, a király pedig elkölti. Ned erről nem is tudott. Eldöntötte, hogy beszélni fog a királlyal. A tanácskozás véget ért, kifelé menet, Kisujj megállította Nedet, hogy menjen vele. Lord Baelish a saját bordélyházába vezette, hiszen felesége ott van. Ned tőrt rántott, és Kisujj torkának szegezte, de ekkor Ser Roddick lépett hozzájuk, hogy Kisujj igazat beszél, Catelyn tényleg odafent vár. Catelyn elmondta férjének, hogy miért jött, és megmutatta a tőrt, amivel a merényletet megpróbálták elkövetni. Kisujj megpróbálja lebeszélni őket a bosszúról, de sikertelenül, viszont segít nekik felfedni Jon Arryn halálának igazi körülményeit. Kiderült, hogy Varys is mindenről tud, mindenhol kémei vannak. Ned kéri Catelynt, hogy térjen vissza Deresbe, hiszen itt már semmit sem tehet. A nő még szerette volna látni a lányaikat, de nem teheti meg, hiszen akkor ittléte lelepleződne. Ned megkéri Kisujjt, hogy hagyja őket kettesbe, és egy üres hálóteremben kéri Catelynt, hogy ha hazaér egyből küldjön levelet zászlóhordozóinak, hogy állítsanak fel egy hadsereget, és legyenek készenlétben, és tartsák a szemüket Theon Greyjoyon is, mert ha háború lesz, szükség lesz  az apja flottájára. Amint sikerül kiderülni az igazat, egyből elmegy Roberthez, és reménykedik, hogy ugyanaz az ember, aki régen volt.

Tónok harca 19. fejezet - Jon

Jon a gyakorlások alatt minden társát legyőzte, akit Ser Alliser, a fegyvermester kiállított ellene, mégsem ért el vele semmit, a férfi mindig csak gúny tárgyává tette. Érkezése óta Havas nagyúrnak szólította. A gyakorlás után, egyedül sétált vissza a fegyvertárba, majdnem húszan voltak a csoportban, akikkel együtt edzett, de egyiket sem nevezhette barátjának. Legtöbbjük pár évvel idősebb volt a fiúnál, de egyik sem volt feleolyan jó harcos sem, mint ő. Jeren gyenge volt, Gren lassú és esetlen, Pyp tőrként használta a kardját, Dareon gyors volt ugyan, de félt, hogy megütik. Jon minél több időt töltött velük, annál jobban megvetette őket. A fegyvertárban hideg volt, pedig égett a tűz. A Falon mindig hideg van. Senki sem mondta Jonnak, hogy a Fekete vár ilyen lesz. Egyedül Tyrion mondta el neki, az igazságot, neki pedig nem hitt. Pedig apja biztosan tudta milyen az élet a falon, mégis elküldte. Még nagybátyja Benjen sem lehetett vele. Három nap után jutott Jon fülébe a hír, hogy Benjen felderítésre indul. Jon kéri, hogy hadd menjen vele, azonban a Falon mindenki csak azt kapja, amit kiérdemel, és a fiú még nem felderítő. Másnap hajnalban Jon ott volt, mikor nagybátyja kilovagolt. A kedves, szívélyes Benjen teljesen más ember volt a Falon, mint ahogy Jon ismerte. Kemény és hideg, mint mindenki más is. Jonnak nagyon hiányoztak a testvérei, de legjobban kishúga, Arya. Arya pont annyira nem volt az udvarba való, mint ő maga. Ők ketten hasonlítottak legjobban apjukra.
A fegyvertárban társai kötözködni kezdtek Jonnal, csak a fegyverkovács, Donal Noye tartotta vissza őket a verekedéstől. A férfi Jon kivételével mindenkit kizavart a fegyverraktárból. Donal elmondja a fiúnak, hogy a többi újoncnak sosem volt fegyvermestere, nem éltek kastélyban, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olyan jól harcolni mint ő, ne csodálkozzon rajta, hogy utálják, ha lenézi őket.
Jon a fegyverraktárból a Fal tetejére ment. Még mindig lenyűgözte a hatszáz láb magas építmény. Egyszer csak Tyrion Lannister tűnt fel mögötte, aki ugyancsak Havas nagyúrnak szólította. Jonnak már elege volt ebből, hogy gúnyt űznek belőle. Tyrion tanácsot ad a fiúnak, hogyha el akarják nevezni, fogadja el, akkor nem fogják tudni bántani vele, őt is Ördögfiókának gúnyolják, mégsem zavarja. Jon és Tyrion együtt indultak vacsorázni. Tyrion megemlíti, hogy nem igazán látja Szellemet, a rémfarkast. Szellem általában mindig Jon mellett van, azonban most a régi istállóban van, vagy a fiúval a hálótermében, mivel a többiek félnek tőle.
Tyrion szóba hozza Bejen Starkot is, állítólag a férfi túl régóta van már a Falon túl. Jon nagbátyja azt ígérte, a fiú névnapjára visszatér, nagyon messzire kellett mennie, Ser Waymar Royce-ot keresik. Vacsora közben Alliser Thorne szólt Jonnak, hogy a parancsnok látni akarja, azonnal, levél érkezett Deresből. A parancsnok az irodájában azonnal átadta a levelet Jonnak. Bran felébredt. A fiú megtudja, hogy öccse nyomorék lett, ez viszont nem nagyon érdekli, hiszen az öccse él. A levelet a kezében lóbálva, az örömhírt kiabálva tért vissza az étkezdébe, hogy Tyrion kezébe nyomja a levelet. A nagy örömujjongásra mások is köréjük gyűltek. Jon észrevette valamivel odébb Grennt is, odament a fiúhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért gyakorlás közben eltörte a csuklóját, és felajánlotta, hogy megtanítja neki is ezt a fogást. Ser Alliser ezt meghallotta, és egyből gúnyolódni kezdett, hogy könyebb lenne egy farkast  megtanítani zsonglőrködni, mint Grennt bármire is. Jon azonban visszavágott, hogy állja a fogadást, szívesn látná Szellemet zsonglőrködni. A terem elcsendesedett, csak Tyrion röhögött fel. Végül halk kuncogás hallatszott az egész teremből. Alliser erre ellenségesen sziszegte Jonnak, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni.

Trónok harca 18. fejezet - Catelyn

Catelyn egy tyroshi gályán érkezik Királyvárba Ser Rodrik Cassel kíséretében. Az asszony ujjai még mindig merevek a sebektől, amiket a tőr okozott. A tőr, amivel Bran életére törtek. Catelyn képtelen megválni a fegyvertől, az övére erősítve viseli, így biztos lehet abban, hogy nem tűnik el.

Ser Rodrik ismeri a király fegyvermesterét, Ser Aron Santagart, őhozzá akarnak menni, hogy megmutassák a tőrt, hátha felismeri, kié. Az öreg lovag felajánlja, hogy majd ő felkeresi a fegyvermestert, mert őt nem fogják felismerni a városban, míg elképzelhető, hogy Lady Starkot igen. Fontos ugyanis, hogy jelenlétük titokban maradjon.

Catelynnek eszébe jut, hogy bár rég nem járt a fővárosban, van valaki, aki felismerheti őt, ezért beleegyezik Ser Rodrik tervébe. Az ember, aki ismeri őt, még gyermekkori barátja, Lord Baelish, aki Kisujj néven is ismert. Kisujj az Ujjak nevű félsziget-csoport legkisebbikéről származik, ráadásul termetre is kicsi volt, így ragadt rá a név. Petyr Baelish okos, fürge észjárású és ravasz fiú volt Lord Tully, Cat apja kíséretében, és kisfiú kora óta szerelmes Catelynbe. Amikor megtudta, hogy Cat-et hozzáadják Brandon Starkhoz, párbajra hívta a nála öt évvel idősebb északit, aki végül, Cat könyörgésére nem ölte meg, azonban Kisujj azóta is viseli a sebhelyet, amit kapott. Lord Tully azonnal elbocsátotta szolgálatából a Baelish fiút. Brandont később meggyilkolta az Őrült Király, Catelyn pedig Ned felesége lett. Petyr Királyvárba ment, ahol hamarosan igen sokra vitte, jelenleg ő a király pénzmestere.

Mire mindezt elmeséli az öreg lovagnak, befutnak a kikötőbe, és eléjük tárul a főváros impozáns látványa. Királyvárat Hódító Aegon építtette úgy háromszáz évvel korábban, amikor ezen a helyen partra szállt, hogy meghódítsa Westerost. A látképet uralja a hét toronyból álló nagy erőd, a Vörös Torony, ami tulajdonképpen a királyi palota is egyben, a hét torony egyike pedig a Segítő Tornya, ahol Ned szállása is lesz, amikor ideér. Catelyn azonban nem a palotába tart, hanem a hajóskapitány által ajánlott kis fogadót választja szállásul.

A fogadóban Ser Rodrik elbúcsúzik úrnőjétől és a királyi fegyvermester keresésére indul, amíg Catelyn lepihen. Kisvártatva az asszony arra ébred, hogy a Városi Őrség aranyköpönyeges emberei dörömbölnek az ajtaján, mondván, velük kell tartania. Catelyn tudni akarja, kinek a parancsára jöttek érte, erre az egyik katona egy szalagot mutat neki, amelyen egy poszátát ábrázoló pecsét van. Ez Lord Baelish címere. Catelyn végül beleegyezik, hogy az őrökkel tart, már csak azért is, mert tudni szeretné, mit akar tőle Kisujj, és hogy egyáltalán, hogyan talált rá ilyen gyorsan.

Lord Baelish-hez érve aztán kiderül, hogy a pénzmester a Kistanács másik tagjától, a Póktól, vagyis az eunuch Lord Varystól szerezte értesüléseit. A Pók csak azt nem tudja – vagy csak Petyrnek nem árulta el, hogy Catelyn mi célból érkezett. Baelish is ez iránt érdeklődik, ám az asszony nem akarja elárulni, csak annyit mond, hiányzik a férje és a lányai. A pénzmester erre a Tully család jelszavaival szembesíti Catelynt: Család, kötelesség, becsület. És azzal, hogy ezek mindegyike megkövetelte, hogy az asszony Deresben maradjon, mégis eljött, vagyis valami komoly dolognak kellett történnie.

Ekkor megjelenik Lord Varys, akit csak azért szólítanak Lordnak, mert a Kistanács tagja, egyébként nincs rangja vagy birtokai. Viszont igen kiterjedt kémhálózattal rendelkezik. Tud Catelyn sebesüléséről és Bran állapotáról is, sőt, még segítséget is felajánl, Catelyn azonban nem bízik benne, ezért elhárítja.

Ezek után Lord Varys a tárgyra tér, és elkéri a tőrt, mivel szeretné megvizsgálni. Kisujj nem érti miről van szó, Varysnak azonban már sok mindent elcsicseregtek a kismadarai – vagyis a besúgói.

Kisujj, amikor meglátja a tőrt, közli, hogy nincs szükség semmiféle nyomozásra, a tőr ugyanis az övé. Pontosabban, az övé volt, egészen a Joffrey herceg nevenapján tartott lovagi tornáig, amikor elvesztette a tőrt egy fogadáson. Ő Jaime Lannisterre fogadott, azonban Loras Tyrell, a Viráglovag győzött.

A személy pedig, aki elnyerte Kisujjtól a tőrt, nem volt más, mint az Ördögfióka, Tyrion Lannister.

Trónok harca 17. fejezet - Bran

Bran álmodik.

Álmában csak zuhan és zuhan, mintha évek óta mást sem tenne. Körülötte kavargó sötétség, mérföldekkel alatta a föld, ami egyre közeledik, de ő nem éri el, csak zuhan. Tudja, ha egyszer földet ér, meghal.

Egy magas, vékony hang arra biztatja, hogy ne keseregjen, hanem repüljön. Egy idő után Bran észreveszi, hogy a hang egy varjútól jön, az beszél hozzá. A varjú kukoricát követel tőle, Bran a zsebébe nyúl, ahol talál magot, majd a tenyeréből etetni kezdi a madarat, aki továbbra is arra biztatja, hogy repüljön. Bran hiába bizonygatja, hogy ő nem madár, nincsenek szárnyai, a varjú csak erősködik, hogy próbálja meg, mert csak akarnia kell.

Bran emlékezetébe bevillan egy kép, amint egy aranyló arcú alak azt mondja: „Hogy mit meg nem teszek a szerelemért!” A varjú azonban azt mondja, az ilyesmit verje ki a fejéből, mert ez nem segít repülni.

A varjú azonban azt mondja, megtanítja Brant repülni. Mivel minden repülés zuhanással kezdődik, az nem baj, hogy most zuhannak. Csak le kell néznie. Bran előbb tiltakozik, aztán lenéz. A föld egyre gyorsabban közeledik felé, de még mindig elég magasan van ahhoz, hogy belássa az egész világot, amely térképként terül el alatta.

Látja Derest, az embereket, amint a napi ügyeiket intézik. Látja az édesanyját, aki egy hajón utazik Dél felé. Látja az édesapját és nővéreit a királyi úton, látja a Szabad Városokat és a dothraki tengert Keleten, sőt, ellát az ismert világ végét jelentő Asshai-ig. Észak felé tekintve látja Jont a Falnál, és látja az örök jég birodalmát a Falon túl. Belelát egészen a tél szívének a mélyébe.

A varjú ekkor azt mondja neki, azért kell élnie, mert közeleg a tél.

Bran egyre gyorsabban zuhan, Észak jégcsipkés sziklái felé közelít, és tudja, rövidesen felnyársalja egy jégdarab, ha nem tanul meg repülni. Repülés vagy halál?

Bran széttárja a karjait és repülni kezd, újra a magasba emelkedik. Még soha nem érezte magát ilyen csodálatosan. Közben észreveszi, hogy a varjúnak három szeme van, és a harmadik, ami a homloka közepén ül, hatalmas tudásról tanúskodik. Most, hogy Bran már tud repülni, a varjú közel repül az arcához, végül a csőrével belekap Bran homlokába, a két szeme között.

Bran körül a sötétség kavarogni kezd, majd a szeme előtt alakul át a varjú Deres egyik szolgálólányává, akit a fiú is jól ismer. A lány ledobja a vizestálat, amit éppen a kezében tartott, majd kiáltozva elszalad, tudtára adva mindenkinek, hogy Bran felébredt.

Bran megtapogatja a homlokát, ahol a varjú megcsipkedte, de nem érez sebet, és nem is vérzik, pedig még ott van az égő fájdalom nyoma. A fiú nagyon gyengének érzi magát, de azért megpróbál felkelni. Nem tud megmozdulni.

Mellette mozgolódás támad, majd felugrik az ágyra és végigfekszik Bran lábán egy rémfarkas, akit a fiú alig ismer fel, akkorát nőtt. Bran furcsállja, hogy nem érzi a lábán az állat súlyát, azonban nincs ideje ezt firtatni, mert befut Robb, akihez eljutott öccse ébredésének híre.

Bran első szavai a rémfarkasáról szólnak, közli, hogy Nyár lesz a neve.