Jon a gyakorlások alatt minden társát legyőzte, akit Ser Alliser, a fegyvermester kiállított ellene, mégsem ért el vele semmit, a férfi mindig csak gúny tárgyává tette. Érkezése óta Havas nagyúrnak szólította. A gyakorlás után, egyedül sétált vissza a fegyvertárba, majdnem húszan voltak a csoportban, akikkel együtt edzett, de egyiket sem nevezhette barátjának. Legtöbbjük pár évvel idősebb volt a fiúnál, de egyik sem volt feleolyan jó harcos sem, mint ő. Jeren gyenge volt, Gren lassú és esetlen, Pyp tőrként használta a kardját, Dareon gyors volt ugyan, de félt, hogy megütik. Jon minél több időt töltött velük, annál jobban megvetette őket. A fegyvertárban hideg volt, pedig égett a tűz. A Falon mindig hideg van. Senki sem mondta Jonnak, hogy a Fekete vár ilyen lesz. Egyedül Tyrion mondta el neki, az igazságot, neki pedig nem hitt. Pedig apja biztosan tudta milyen az élet a falon, mégis elküldte. Még nagybátyja Benjen sem lehetett vele. Három nap után jutott Jon fülébe a hír, hogy Benjen felderítésre indul. Jon kéri, hogy hadd menjen vele, azonban a Falon mindenki csak azt kapja, amit kiérdemel, és a fiú még nem felderítő. Másnap hajnalban Jon ott volt, mikor nagybátyja kilovagolt. A kedves, szívélyes Benjen teljesen más ember volt a Falon, mint ahogy Jon ismerte. Kemény és hideg, mint mindenki más is. Jonnak nagyon hiányoztak a testvérei, de legjobban kishúga, Arya. Arya pont annyira nem volt az udvarba való, mint ő maga. Ők ketten hasonlítottak legjobban apjukra.
A fegyvertárban társai kötözködni kezdtek Jonnal, csak a fegyverkovács, Donal Noye tartotta vissza őket a verekedéstől. A férfi Jon kivételével mindenkit kizavart a fegyverraktárból. Donal elmondja a fiúnak, hogy a többi újoncnak sosem volt fegyvermestere, nem éltek kastélyban, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olyan jól harcolni mint ő, ne csodálkozzon rajta, hogy utálják, ha lenézi őket.
Jon a fegyverraktárból a Fal tetejére ment. Még mindig lenyűgözte a hatszáz láb magas építmény. Egyszer csak Tyrion Lannister tűnt fel mögötte, aki ugyancsak Havas nagyúrnak szólította. Jonnak már elege volt ebből, hogy gúnyt űznek belőle. Tyrion tanácsot ad a fiúnak, hogyha el akarják nevezni, fogadja el, akkor nem fogják tudni bántani vele, őt is Ördögfiókának gúnyolják, mégsem zavarja. Jon és Tyrion együtt indultak vacsorázni. Tyrion megemlíti, hogy nem igazán látja Szellemet, a rémfarkast. Szellem általában mindig Jon mellett van, azonban most a régi istállóban van, vagy a fiúval a hálótermében, mivel a többiek félnek tőle.
Tyrion szóba hozza Bejen Starkot is, állítólag a férfi túl régóta van már a Falon túl. Jon nagbátyja azt ígérte, a fiú névnapjára visszatér, nagyon messzire kellett mennie, Ser Waymar Royce-ot keresik. Vacsora közben Alliser Thorne szólt Jonnak, hogy a parancsnok látni akarja, azonnal, levél érkezett Deresből. A parancsnok az irodájában azonnal átadta a levelet Jonnak. Bran felébredt. A fiú megtudja, hogy öccse nyomorék lett, ez viszont nem nagyon érdekli, hiszen az öccse él. A levelet a kezében lóbálva, az örömhírt kiabálva tért vissza az étkezdébe, hogy Tyrion kezébe nyomja a levelet. A nagy örömujjongásra mások is köréjük gyűltek. Jon észrevette valamivel odébb Grennt is, odament a fiúhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért gyakorlás közben eltörte a csuklóját, és felajánlotta, hogy megtanítja neki is ezt a fogást. Ser Alliser ezt meghallotta, és egyből gúnyolódni kezdett, hogy könyebb lenne egy farkast megtanítani zsonglőrködni, mint Grennt bármire is. Jon azonban visszavágott, hogy állja a fogadást, szívesn látná Szellemet zsonglőrködni. A terem elcsendesedett, csak Tyrion röhögött fel. Végül halk kuncogás hallatszott az egész teremből. Alliser erre ellenségesen sziszegte Jonnak, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése