Tyrion az utolsó estéjét tölti a Falnál, a Fekete várban.
Másnap reggelre tervezi, hogy útnak indul vissza, Délnek. A parancsnok
asztalánál költik el a tengerről épp aznap érkezett rákokból álló vacsorát.
Lord Mormont marasztalná még Tyriont, akit becsül az eszéért, ugyanakkor
segítséget is remél tőle.
Mielőtt azonban a parancsnok előhozakodhatna a kérésével,
szóváltás tör ki Ser Alliser Thorne és Tyrion között. Ser Alliser nem igazán
értékeli Tyrion tréfáit, amiket úgy értékel, mint támadásokat az egész Éjjeli
Őrség és az életformájuk ellen. (Meg kell hagyni, van ebben némi igazság, azonban
a többiek nem veszik ennyire komolyan a dolgokat.)
Ser Alliser végül elhagyja a termet, Tyrion pedig megosztja
meglehetősen elmarasztaló véleményét a kiképzőtisztről. Szerinte Ser Alliser
leginkább arra való volna, hogy az istállókat takarítsa, de arra nem, hogy
ifjakat tanítson harcolni. Ugyanis a kiképzőtiszt módszereivel senkiből sem
lesz jó kardforgató.
A beszélgetés végül szelídebb irányt vesz, amikor közbeszól
a vak Aemon mester, aki nemcsak egyszerűen méltatja Tyrion személyét, hanem
egyenesen óriásnak nevezi őt. Tyriont ez váratlanul meghatja, szóhoz sem jut,
ami talán még soha nem fordult vele elő.
Étkezés után szóba kerül az elkövetkező utazás is. Lord
Mormont ragaszkodik hozzá, hogy kísérőket adjon Tyrion mellé a hosszú útra,
legalább három embert. Tyrion kéri, hogy az egyik hadd legyen Havas Jon, de a
parancsnok ezt elutasítja, mondván, túl nagy kísértés lenne az még egy fiúnak,
aki épphogy csak megérkezett a Falra. Hiszen útba ejtik Derest is.
Ekkor kerül végre sor a parancsnok kérésére: arra kéri
Tyriont, járjon közben a királynál és a király környezetében, hogy fordítsanak
nagyobb figyelmet az Éjjeli Őrségre. Hosszú tél következik, szükség van
emberekre a Falon, de már évek óta csak bűnözőket kapnak, az erődök pusztulnak,
a vadak pedig egyre inkább mozgolódnak a Faltól Északra, sőt, át is szöknek a
Faltól déli vidékekre. Márpedig ha ők is menekülnek valami elől, akkor nagy
veszedelmek következhetnek. Benjen Stark sem tért vissza, és Gared, az a
testvér, akit nem oly régen Ned Stark végzett ki, szintén egy olyan őrjárathoz
tartozott, amelynek a többi tagja sosem került elő. Gared öreg harcos volt már,
sok mindent látott, de vajon mit láthatott, ami miatt dezertált?
Csak az Éjjeli Őrség védheti meg a birodalmat mindattól, ami
a Falon túl feltámadóban van.
Tyrion megígéri, hogy megteszi, amit lehet. Nincs szíve
elmondani, hogy nővére és a király úgyis semmibe veszi minden szavát.
Aludni vágyik, hiszen reggel nagyon korán indulnak, mégis,
amikor elmegy a felvonó mellett, ami felvisz a Fal tetejére, úgy dönt, még
egyszer lenéz a világ tetejéről a világ végére.
Odafent Havas Jonnal találkozik, akit éjszakai őrjáratozásra
osztottak be. Ser Allisernek köszönhetően…
Beszélgetni kezdenek. Jon elmondja Tyrionnak, hogy segít a
fiúknak megtanulni a kardforgatást, ha már egyszer Ser Alliser érdemben nem
oktat semmit. Aztán ő is kér Tyriontól: hogy vigyen el pár üzenetet a
testvéreinek Deresbe. A legfontosabb kérése, hogy valamiképpen segítsen
Brannek. Úgy, ahogy rajta is segített: szavakkal, ha máshogy nem megy. Tyrion
megígéri, amire Jon a barátjának nevezi.
Tyrion másodszor hatódik meg ezen az estén. Végül kijelenti,
hogy Jon talán az első barátja. Kezet ráznak.
Jon a Falon túl elterülő Kísértetjárta Erdőt nézi. Tyrion,
aki szintén lenéz, kezdi úgy érezni, hogy ő is tudna hinni a Másokban és
azokban a lényekben, akikről a legendák mesélnek. Jon elmondja, hogy a
nagybátyja valahol ott van kint, és ő hiába áll itt, hogy lássa, amikor
visszatér, soha nem jön. De egy napon Szellem és ő elmennek, és megkeresik.
Tyrion azt mondja, elhiszi ezt neki, de magában hozzáteszi: „ki
fog megkeresni téged?”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése