Trónok harca 6. fejezet - Catelyn

Catelyn

Deres kastélya forróvizű források fölé épült, meleggel töltve meg a falakat, ami télen a különbséget jelentette élet és halál közt. Az összes szoba közül Catelyn hálóterme volt a legmelegebb, ami régi otthonára, Zúgóra emlékeztette. Ned sosem bírta elviselni a meleget, szerinte a Starkok a hidegre termettek. De most, Deres urának el kell hagynia Északot, hogy a Király Segítőjeként szolgálhasson a messzi Királyvárban. A férfi vissza akarja utasítani a király ajánlatát, azonban Catelyn próbálja rábeszélni, hogy fogadja el a tisztséget. Robert király férjül ajánlotta saját fiát legidősebb lányuknak, a tizenegy éves Sansának. Catelyn jól tudta, hogy így lányukra fényes jövő várna, gyermekei uralkodhatnának a Hét Királyságban. Ő maga is csak tizenkét éves volt, amikor feleségül szánták Ned fivérének, Brandonnak. Brandon azonban meghalt, így öccse lett Deres ura, és Cat férje.
Luwin mester kopogott az ajtón, sürgős üzenetet hozott, de nem Nednek, hanem Catelynnek. Testvére, Lysa egy fadobozt küldött, benne egy lencsével, és egy rejtett üzenettel a dobozka aljában. Az üzenetet egy titkos nyelven írták, amit a Lysa és Cat talált ki, amikor még kisgyerekek voltak. A levélben Lysa megírja, hogy férjét, Jon Arrynt valószínűleg a Lannisterek gyilkolták meg. Ned ebben kételkedik, szerinte a nő csak bánatában találta ki, de Catelyn gyanakodni kezd, hiszen miért is írna húga egy ilyen horderejű üzenetet bánatában, amikor a lebukás egyenlő lenne a halállal. Muszáj rávennie Nedet, hogy utazzon Délre, akkor kiderítheti az igazságot, és megvédheti Lysát, és annak kisfiát. Eddard végül beleegyeik, de három gyermekét, Brant, Sansát, és Aryát is magával viszi. A hároméves Rickon és a legidősebb fiú Robb marad Catelynnel, hiszen mindig kell egy Starknak lennie Deresben, és Robb már elég idős, hogy megtanulhassa hogyan kell uralkodni. Catelyn szíve majd megszakadt, hogy az ő Branjét is magával viszi. Azonban Ned ötödik, fiáról, a fattyú Havas Jonról nem esett szó. A férfi nem viheti magával, csak kiközösítenék az udvarban, Cat viszont nem hajlandó gondoskodni róla, ahogy eddig sem tette, hiszen nem az ő fia. Akár ezer fattyú fölött is szemet tudna hunyni, ha nem kéne látnia őket, hiszen a háborúk gyakran évekig elhúzódnak, és Catlelyn tudta, hogy egy asszony se várhatja el, hogy férje addig ne elégíthesse ki vágyait. Havas Jont azonban Ned hazahozta, és saját fiaként nevelte fel, anyjáról, akivel házasságuk első évében találkozott, egy szó sem eshetett. Catelyn sosem tudta megszeretni a fiút, javasolja, hogy küldjék el őt a Falra az Éjszakai Őrség tagjának, úgy is az volt a fiú álma (és a nőtlenségi fogadalom miatt a fattyú utódaitól sem kell tartania, hogy Derest követeljék). Ned pedig beleegyezik, hiszen a Falon még egy fattyúra is nagy jövő várhat, azonban a fiúnak még nem szólnak a döntésről. Két hétbe is beletellik mire megteszik a szükséges előkészületeket, addig is Jon kiélvezheti még a gyermekkor felhőtlen pillanatait.

Trónok harca 5. fejezet – Jon

Előfordul néha, hogy Havas Jon örül törvénytelen gyermek mivoltának. Ilyen alkalomnak bizonyul a lakoma is, amit Robert király tiszteletére rendeztek. A királyi családtól és Deres uraitól távol, egy félreeső asztalnál kapott helyet az ifjabb udvaroncokkal együtt, akik véleménye szerint sokkal érdekesebb társaság lehetnek a királyi sarjaknál, és mivel az apja itt nem szólhat rá, alkalma akadt felfedezni azt is, hogy egy férfi szomjúsága lakozik benne.
Amikor a királyi család és a Starkok megérkeznek a Nagy Csarnokba, Jonnak kitűnő alkalma nyílik, hogy alaposan szemügyre vegye őket. Észreveszi, hogy a királyné mosolya mímelt, de valóban olyan gyönyörű, ahogy beszélik, viszont a kövér, vörös képű király csalódást okoz neki, mert apja történetei alapján sokkal délcegebbnek képzelte. Myrcella hercegnőt - aki még csak nyolc éves -, eléggé sótlannak ítéli, és az Arya húgával bevonuló Tommen herceg sem tűnik egyébnek szemében, mint egy dundi kisfiú. A tizenkét éves Joffrey Baratheon - a koronaherceg -, oldalán a sugárzó Sansával lép a terembe, de megvető tekintete és unott barátságtalansága Jonban egyáltalán nem ébreszt szimpátiát. A mögöttük érkező két férfi a királyné testvérei; Jaime Lannister - a királyné ikerbátyja -, akit a háta mögött csak Királyölőnek gúnyolnak, de külsőre igazán fenséges jelenség, valamint öccsük Tyrion Lannister - az Ördögfióka -, aki törpenövésű, kacsázó járású, groteszk alkat, s az istenek láthatóan mindent megtagadtak tőle, amit testvéreinek megadtak. Az utolsók akik a terembe lépnek Benjen Stark és Theon Greyjoy.
A lakoma közben Jon lehajít egy nagy falatot az asztal alá rémfarkasának, és figyeli, ahogy a kölyök megvédi zsákmányát egy nála háromszor nagyobb kutyától, de a vacsoraasztalnál hamarosan csatlakozik hozzá nagybátyja, akivel beszédbe elegyedik, és megtudja, hogy apja testvére még fiatalabb volt mint ő, mikor először igazán sokat ivott, majd Benjen kérdésére elárulja, hogy a farkasát Szellemnek nevezte el fehér bundája miatt és mert sosem csap zajt. A nagybátyja ezután azt firtatja, hogy miért nem a testvéreivel egy asztalnál ül, mint általában szokott, mire Jon csak annyit felel, hogy Lady Stark szerint sértés lett volna a királyi családra nézve, ha egy fattyút ültetnek közéjük.
Benjen megjegyzi, hogy Eddard hangulata nem tűnik túlzottan ünnepinek, s ezzel a fiú is egyetért, de szerinte a királyné is eléggé rossz kedvű, valószínűleg azért, mert érkezésük után férje első dolga a kripták meglátogatása volt. Nagybátyja szerint éleslátásra vall, hogy Jon ezt rögtön észrevette, és megemlíti, hogy jól jönne ez a képessége az Éjjeli Őrség szolgálatában is, mire a fiú hirtelen elkezdi kérlelni, hogy mikor visszatér, hadd menjen ő is vele a Falra. Benjen azzal tiltakozik, hogy a fal nem gyerekeknek való, de Jon nyomban rávágja, hogy ő már nem gyerek, hiszen nemsokára már a tizenötödik névnapját ünnepli, és amúgy is, a fattyak állítólag hamarabb felnőnek, mint a törvényes fiak.
Valójában azért ilyen heves a fiú, mert tudja hogy fivéreinek és húgainak van lehetősége egy szép jövőre, de ez a fattyaknak nem adatik meg. Benjen azt mondja, előbb ismerjen nőt, nemzzen saját fattyakat, hogy tudja, miről akar lemondani. Ez igazán feldühíti Jont, aki azt állítja, hogy sohasem fog fattyút nemzeni, majd Szellemmel a sarkában kiviharzik a teremből, nehogy valaki meglássa amint sírva fakad.
Odakint - legnagyobb meglepetésére -, találkozik Tyrion Lannisterrel, aki ez épület falán levő párkányon ül, s megkérdi a fiút, hogy megnézheti-e a rémfarkasát, amit némi habozás után Jon meg is enged neki, s felajánlja, hogy kerít egy létrát, hogy a törpe le tudjon mászni, de az csak nevet rajta és akrobatikus ügyességgel leszökken a földre. A hirtelen mozdulat megriasztja a farkaskölyköt, de gazdája parancsára engedelmesen tűri, hogy Tyrion közelebb lépjen hozzá és szemügyre vegye. Ezután az Ördögfióka megkérdezi Jont, hogy ő Eddard Stark fattya-e, de a kérdés tapintatlansága láthatóan megsérti a fiút, amiért Tyrion bocsánatot kér tőle, és elmagyarázza, hogy törpeként az emberek nem várják el tőle, hogy illedelmesen beszéljen vagy ízlésesen öltözzön, ezért elég könnyű elszoknia tőle. Megállapítása szerint Jonban több van északból, mint féltestvéreiben, de sohasem szabad elfelejtenie, hogy ki és mi ő, mert a világ sem fogja, s azt, hogy fattyú, tegye inkább erősségévé, hogy soha ne tudjanak neki ártani vele. Mikor a fiú visszakérdez, hogy mégis mit tudhat Tyrion arról, hogy milyen törvénytelen gyereknek lenni, az csak annyit felel, hogy az apja szemében minden törpe fattyú, és szerinte a legfontosabb tanulság az, hogy bár minden törpe lehet fattyú, de nem minden fattyúnak kell törpének lennie.

Benjen Stark

Tyrion Lannister

Trónok harca 4. fejezet – Eddard

Megérkezik a király és kísérete Deresbe. Vele van a Lannister rokonság is: a királyné, Cercei; az ikerfivére, aki egyszersmind a királyi testőrség tagja, Ser Jaime; öccsük, a törpe Tyrion. A királyné két kisebb gyermekével egy hatalmas, zárt hintóban, „kerekes házban” utazik, a trónörökös Joffrey a Véreb névvel illetett testőre, Sandor Clegane mellett lovagol.

Ned kilenc éve látta utoljára a királyt, Robert Baratheont, aki nagyon megváltozott legutóbbi találkozásuk óta: irgalmatlanul meghízott, durva, bozontos szakállt növesztett, és mindent egybevetve úgy néz ki, mint aki a végletekig kiélte magát.

A Starkok és a ház népe udvariasan köszönti az uralkodót, aki szintén szertartásosan viszonozza a köszöntést feleségével együtt. Aztán a király felszólítja Nedet, hogy vigye őt le a kriptába, mert szeretné leróni kegyeletét az elhunytaknál. Ketten indulnak el a Deres alatti járatokban, ahol a Starkok ősei nyugszanak évszázadokra visszamenően. A társalgásuk ekkor már jóval családiasabb.

A király először is panaszkodik az északi időjárás miatt, majd a déli vidékek bujaságát, ételeit, borait, asszonyait kezdi dicsérni, joviálisan tréfálkozva. Végül elérik azt a helyet, ahol Lord Stark atyja, bátyja és húga van eltemetve. A Starkoknál az a szokás, hogy a sír elé egy élethű szobrot állítanak, amely pontosan visszaadja az elhunyt arcvonásait. A szobor ülő alakot mintáz, ölébe egy kardot fektetnek keresztbe, hitük szerint ez a kard tartja vissza a szellemeket. A három keresett sír egymás közvetlen közelében van.

Ekkor ismerjük meg történetüket. Lord Rickard Stark Királyvárban halt meg, legidősebb fiával, Brandonnal együtt. Az őrült király, Aerys Targaryen gyilkoltatta meg őket, Brandon akkor még csak húsz éves volt, és éppen készült feleségül venni Catelyn Tullyt, akit bátyja halála után végül Ned vett nőül.

Ned húga, Lyanna tizenhat esztendősen halt meg, miután Rhaegar Targaryen, az őrült király fia és örököse elhurcolta. Akkoriban még úgy tervezték, hogy Robert veszi feleségül a lányt. Végül ez az eset vezetett Robert felkeléséhez.

A királynak nem tetszik, hogy Lyannát egy ilyen hideg és sötét helyre temették, hiszen a lány tele volt élettel és vidámsággal. Ned azonban elmondja, hogy maga Lyanna kérte őt, amikor rátalált, és húga már haldoklott, hogy vigye haza és temesse az ősök mellé. Robert bevallja, hogy bár bosszút állt, megölte Rhaegart, még mindig nem érzi úgy, hogy bosszúja teljes volt.

Végül elindulnak vissza a felszínre, és közben a nemrég elhunyt Jon Arrynról kezdenek beszélgetni. A férfi, aki mindkettejük atyai jóbarátja, nevelője volt, hajlott kora ellenére igen jó egészségnek örvendett, majd nagyon hirtelen ágynak esett és hamar elvitte a láz.

Lord Arryn felesége a kisfiával elhagyta a fővárost, a király engedélye nélkül, és férje birtokára vonult vissza. Robert úgy tervezte, hogy a kisfiú, Robert Arryn, apród lesz majd Tywin Lannister, a királyné apja mellett, most azonban ez kútba esett. Erre Ned felajánlja, hogy maga mellé veszi a fiút, ő mégis csak a rokona, Catelyn révén. A király azonban ezt elutasítja, mondván, hogy ezzel megsértenék a Lannistereket. Ned nem ért egyet, de ő nem ismeri a főváros politikai erőviszonyait.

Végül a király a lényegre tér, arra, hogy miért is tette meg ezt a nagy utat Északra. Azt szeretné, ha Ned venné át Jon Arryn tisztségét, és felvenné a szolgálatot a Király Segítőjeként. Ez nagy tisztesség, a Segítő gyakorlatilag a királyság második embere. Robert azon kesereg, hogy ő nagyon utálja az uralkodást, a panaszosokat, az intrikákat stb. Ő a harc embere, és erre mostanában nem nagyon van lehetősége, ezért feltett szándéka, hogy másokra bízza a birodalom gondjait, amíg ő a „korai halálba eszi, issza és bujálkodja magát”.

Ned nem túl lelkes a feladattól és a felajánlott felelősségtől. Végül a király előveszi a legkecsegtetőbbnek tartott érvét: idősebb fia, a trónörökös Joffrey számára megkéri Ned nagyobbik lánya, a már most szépséges Sansa kezét.

Ned még ettől sem áll azonnal kötélnek, kér némi gondolkodási időt. Habár tudja, hogy nem sok választása van, egyáltalán nem tölti el jó érzéssel, hogy el kell hagynia Északot, és vele együtt valódi kötelességeit.

Robert Baratheon

 Cercei Lannister, a királyné

Trónok Harca - 3. fejezet - Daenerys

Viserys és Daenerys a Targaryen-ház utolsó leszármazottai száműzetésben élnek a tengeren túl, Pentos Szabad Városában. Vendéglátójuk, Illiryo Mopatis Tanácsos mindenféle ékszerrel és szép ruhával ajándékozza meg a tizenhárom éves Daeneryst, hogy hercegnőként mutathassák be férj jelöltjének, Kahl Drogonak, a dothraki lovasúrnak. Viserys a khal seregének segítségével szeretné visszaszerezni a Hét Királyság trónját, ami vér szerint őt illetné meg. Robert Baratheon király előtt a Targaryenek uralkodtak a Vastrónon, de a "Bitorló", ahogy Viserys hívta Robertet a Három Folyónál legyőzte Aerys Targaryent, és elfoglalta a trónt. Aeryst és családját kegyetlenül lemészárolták, de Viserys várandós édesanyjával megmenekült. Sárkánykőre menekültek, ahol Daenerys megszületett, de édesanyjuk meghalt szülés közben. Egy éjszaka Robert király emberei elfoglalták Sárkánykőt is, ahonnan a két Targaryen gyerek Ser William Darry segítségével szökött meg. Városról városra menekültek, sosem maradtak egy helyen sokáig, nehogy a király gyilkosai megtalálják őket. Viserys azóta is csak a Vastrónra áhítozik, mindent hajlandó lenne feláldozni érte, többek között a húgát, Danyt is. A lány azonban nem mondhat ellent neki, a fiú félelemben tartja, haragját csak úgy nevezi, hogy "felébreszteni a sárkányt".

Illyrio szolgái felkészítik Danyt a Drogóval való találkozásra. Megfürdetik, forró vízben (a lány szereti a meleget, testvére szerint azért, mivel sárkányvér folyik az ereiben, és a sárkányoknak nem árt a tűz és a forróság), szép ruhába öltöztetik, arany ékszerekkel díszítik, közben a szolgálólány végig Drogo gazdagságát és jóképűségéről csacsog, állítólag a khal szolgálói színarany nyakláncokat hordanak.
Illiyrio Tanácsos hintóján indultak a khal udvarházába, amit a Pentos tanácsosai ajándékoztak neki. A Szabad Városok mindig bőkezűek voltak a lovasurakkal, főleg félelemből, bár ezt ők sosem lennének hajlandóak beismerni. A ház előtt egy makulátlan őr állítja meg őket, akit Viserys arcátlan eunuchnak nevez. A hintóból szolgálók segítik ki őket, azonban nyakukban egyiknek sem arany ékszer függött.
A terem tele volt lovasurakkal, egyedül Dany volt nő köztük. Illyrio megmutatja nekik Drogo vérlovasait, és Ser Jorah Mormont-ot, a Westerosból érkező száműzött lovagot. Dany ezek után látja meg a khalt, harminc év körüli hatalmas termetű férfi volt, magasabb egy fejjel majdnem mindenkinél a teremben, hosszú fekete haja a combjáig ért, benne csengettyűk lógtak. A dothrakiak nem vágják le hajukat, csak ha alulmaradnak egy csatában. Drogo sosem maradt még alul. A lányt megijesztette a férfi, közölte Viserys-szel, hogy nem akar hozzámenni, de a fiúnak nem lehet ellenszegülni, semmi sem tántoríthatja el tervétől. Ha kell, akár az egész dothraki sereget, majd a lovaikat is engedné átmenni a lányon, ha megkaphatja a segítségüket, és végre trónjára ülhet. Így hát Danynek nem volt más választása, mint kihúzni magát, és mosolyogni a felé induló khal felé.

Viserys és Daenerys Targaryen

Khal Drogo

Trónok Harca - 2. fejezet - Catelyn

Miután Lord Stark visszatérésének híre a fülébe jut,  felesége, Catelyn az istenerdőbe indul, hogy megkeresse, mivel tudja, hogy a kivégzések után  férje mindig az ősi hely nyugalmát keresi. Lady Stark mindig is egy sötét és nyugtalanító helynek tartotta, hiszen ő a napfényes Zúgóban született a Tully ház sarjaként, s családja nem a régi isteneket imádta, mint az északiak, hanem a Hit követője volt.
Férjét a liget közepén álló szívfa alatt találja meg, ahogyan épp Jég nevű pallosát tisztogatja, s mikor közelebb lép hozzá, Eddard a gyermekeik után kérdez, mire Catelyn elmondja, hogy épp a farkasoknak próbálnak nevet választani. Miután felesége letelepedik mellé, Lord Stark megjegyzi, hogy a kivégzett férfi már a negyedik dezertőr az évben, s  láthatóan annyira rettegett valamitől, hogy Ned szavai el sem jutottak hozzá. Az Éjjeli Őrség ereje egyre csökken, már kevesebb mint ezer tagja van, de ez nem csak a szökések, hanem az őrjáratokkal járó veszteségek miatt is van, és eljöhet még a nap, mikor össze kell hívnia a lobogóit, hogy északra lovagoljon, s elbánjon végre Mance Rayderrel, a Falon Túli Királlyal. Catelyn figyelmezteti, hogy sötétebb dolgok is vannak a falon túl, de Ned azt mondja, a Mások már nyolcezer éve eltűntek, sőt, Luwin mester szerint soha nem is léteztek, hisz élő ember még nem találkozott velük. Catelyn csak annyit válaszol, hogy élő ember még rémfarkassal se találkozott.
Amikor Eddard megkérdezi, hogy miért jött, felesége elmondja, hogy meghalt Jon Arryn, aki Ned nevelőapja és sógora is volt egyben, s a hír egyenesen a királytól, Robert Baratheontól jött. Lady Stark  elmondja azt is, hogy Jon Arryn özvegye -  Catelyn húga, Lysa Arryn - és fia visszatértek Sasfészekbe, de szerinte testvérének nem kéne egyedül maradnia, s inkább Zúgóba kellett volna mennie. Férje azt ajánlja, hogy látogassa meg húgát a gyerekekkel együtt, de felesége tájékoztatja róla, hogy más hír is érkezett. A király megírta, hogy Deresbe fog jönni. Ez a hír mosolyt csal Ned arcára, hiszen ő és Robert régi barátok, s évek óta nem volt már szerencséjük találkozni, felesége viszont aggódik, mert a halott rémfarkas, törött aganccsal a torkában szerinte igazán rossz előjel a találkozóra nézve, de a király érkezését illetően megerősíti férjét abban, hogy üzennie kéne a Falra fivérének Benjennek, aki az Éjjeli Őrséget szolgálja.
Ezután Catelyn elmondja, hogy Robert kíséretével tart Cersei királyné és gyermekei, valamint fivérei is, aminek férje nem örül túlságosan, mert nem kedveli a Lannistereket, akik késve érkeztek Robert segítségére,  amikor a győzelme már biztos volt. Ned örül, hogy viszontláthatja barátja gyermekeit is, és rögtön nekifog az előkészületeknek, hogy méltóképp üdvözölhesse a királyt.

 Catelyn Stark

Trónok Harca - 1. fejezet - Bran

1. fejezet - Bran

Ebben a fejezetben találkozunk a történetben szereplő családok közül az egyik legjelentősebbel, a Starkokkal. A nézőpont karakter a hétéves Bran (Brandon) Stark, aki apjával és fivéreivel, valamint kísérőikkel egy kivégzésre indul kora reggel. Bran most először vehet részt egy ilyen eseményen.

A fiú azt hiszi, az elitélt egy vadember lesz a Falon túlról, ám rövidesen kiderül, hogy az illető az Éjjeli Őrség fekete ruháját viseli. Egy dezertőr, aki megszegte esküjét, ezért büntetése halál. A férfi neve nem hangzik el, de személyleírásából (hiányzó fülek és ujjpercek) rájövünk, hogy a prológusból megismert Garedről van szó.

A kivégzést Bran apja, Lord Eddard Stark saját kezűleg hajtja végre. Lord Stark kissé zord külsejű, tekintélyparancsoló uraság, de Bran tudja, hogy van gyengéd oldala is, nagyon tiszteli és szereti őt, soha nem okozna csalódást neki. Éppen ezért, amikor féltestvére, Havas Jon figyelmezteti, hogy ne forduljon el, amikor apjuk levágja az elítélt fejét, Bran komolyan veszi az intést, és kitart.

A levágott fej messze gurul, és apjuk gyámfia, Theon Greyjoy, még bele is rúg, amit Havas Jon ismét nem hagyhat szó nélkül, halkan szidja magában a nála idősebb fiút. Ugyanakkor Jon megdicséri Brant, amiért ilyen jól viselte a véres látványt.

Hazafelé menet Bran két bátyja, az elsőszülött, tizennégy éves Robb, és a vele egyidős féltestvérük, a fattyú Havas Jon vitatkozni kezdenek, hogy szerintük hogyan viselte a halált az elítélt. Robb szerint bátor volt, Jon szerint viszont félt. Bran ugyan nem figyelte meg jól a kivégzett embert, de mivel Jont jobb megfigyelőnek tartja, inkább neki hisz. A két féltestvér azonban nem vitázik tovább, inkább vágtába kezdenek, hogy versenyezzenek hazáig. Bran nem tart velük, az ő pónija nem bírná az iramot.

Ekkor az apja léptet mellé, és beszélgetni kezdenek. Bran elmondja, miről vitatkoztak a bátyjai, apja azonban nem válaszol, inkább az ő véleményére kérdez rá. Bran nem tudja, mit mondjon, hát megkérdezi, lehet-e bátor, aki fél? Az apja szerint csak az lehet bátor.

Témát váltanak, és Bran apja megkérdezi, Bran tudja-e, miért tette, miért végezte ki a férfit. Bran arra gondol, amit a Másokról és a vadakról hallott az öreg Nan dajkától. Csupa hátborzongató cselekedetre, amit az illető elkövethetett. Apja azonban nem erre célzott, hanem arra, hogy miért saját kezűleg végezte ki, miközben mások hóhért alkalmaznak.

A válasz a kérdésre az, hogy aki az ítéletet hozta, annak kell végrehajtania is, mert aki fizetett hóhért alkalmaz, az elfelejti, mi a halál, és túl könnyen osztogatja. Ezt Brannek jól meg kell jegyeznie, mert egyszer ő lesz majd az igazságszolgáltatás embere a bátyja, Robb mellett.

A beszélgetésnek a másik két fiú kiabálása vet véget, akik találnak valamit a híd mentén. A folyópartot már hó borítja (lassan véget ér a kilenc évig tartó nyár), a hóban pedig egy hatalmas állat teteme fekszik. Egy rémfarkasé.

A Faltól délre már kétszáz éve nem láttak rémfarkast, és most ott fekszik előttük egy kimúlt példány, mellette az újszülött, még vak kölykei. A kicsinyeket a Stark-fiúk magukhoz veszik, a felnőttek közül azonban sokan nem tartják jó jelnek a kölykök létezését, sem azt, hogy kiderül, a fenevad halálát egy, a torkán átfúródott szarvasagancs okozta. Theon Greyjoy rövid úton akar véget vetni a rossz előérzeteknek, és már venné is ki Bran kezéből a kölyköt, hogy megölje, Robb azonban közbelép, és kijelenti: megtartják a kölyköket.

E körül kisebb vita alakul ki, amit Havas Jon közbeszólása akaszt meg. Ő ugyanis felhívja Lord Stark figyelmét arra, hogy öt kölyök van, három hím és két nőstény, apjának pedig öt törvényes gyermeke, három fia és két lánya. Ráadásul a Stark-ház címerállata a rémfarkas, tehát szinte sorsszerű, hogy rátaláltak a kölykökre.

Bran nagyon szereti Jont, de most még jobban, hiszen tudja, mit jelent féltestvérének ez az érvelés: csak akkor jönnek ki a számok, ha Jon saját magát nem számolja Lord Stark gyermekei közé.

Végül Lord Stark megenyhül, gyermekei megtarthatják a kölyköket, ám az a feltétele, hogy kizárólag ők foglalkoznak majd velük, és ügyelnek rájuk, bajt ne okozzanak. A fiúk ezt természetesen megígérik.

Már éppen indulnának tovább, karjukon az öt kicsi rémfarkassal, amikor nyöszörgést hallanak. Jon megnézi, mi lehet a hang forrása, és rábukkan a hatodik kölyökre, aki elkóborolt a többitől, vagy elzavarták. Ez a példány hófehér, és már nyitva van a szeme, ami vérvörös. Egy albínó.

Ezzel Havas Jonnak is megvan a maga rémfarkasa.

Lord Stark

Bran 

Robb

Havas Jon

Trónok Harca - Prológus

Északon, a Falon túl az Éjjeli Őrség három felderítője A Vadak nyomai után kutatnak. Kilenc nap sikertelen keresés után a legöregebb, Gared, vissza akarja fordítani a csapatot, ám fiatal nemes vezetőjük, Ser Waymar Royce, inkább továbbindulna, hiszen a harmadik felderítő, Will megtalálta a vadak táborát. Állítása szerint, egytől egyig halottak, de vért nem látott sehol. Az öreg szerint megfagytak, de a vadaknak van elég meleg ruhájuk, felnőtt emberek nem fagynak meg csak úgy. Így hát Waymar utasítja őket, hogy nézzék meg mi lehetett a halál oka. Mire a három fekete ruhás a táborba ért, a holttestek eltűntek. A fiatal vezető viszont nem akart kudarccal visszatérni első felderítéséről, gyalog továbbindultak Willel, amíg Gared a lovakkal várt. Felküldte Willt a fára, hogy keressen tüzet a távolban. Érezték, hogy valami nincs rendben, hirtelen dermesztő hideg lett, és Will a fa tetejéről mintha egy fehér árnyat látott volna a fák között mozogni. Hirtelen a magas árnyék előjött a fák közül, bőre hófehér volt, ragyogó páncélja pedig mintha változtatta volna a színét, szemei pedig hihetetlen kéken világítottak. Waymar figyelmeztette, hogy ne jöjjön közelebb, a Más viszont megindult felé olyan karddal a kezében, amit élő ember nem kovácsolhatott. A Más és a fiatal lovag harcolni kezdtek. Will figyelmeztetni akarta, hogy a sötétben még több árnyék áll, de mégis csendben maradt. Waymarnak nem volt semmi esélye, elvétette a védekezést, megsérült. A Más mondott valamit saját nyelvén, mire a fák közt álló alakok kijöttek a tisztásra, és igazi mészárlás kezdődött. Willnek sok időbe telt mire sikerült összeszedni magát hogy lenézzen, addigra a tisztás teljesen üres lett. Lemászott a fáról, összeszedte a fiatal lovag kardjának maradványait, hogy majd megmutassa Garednek, vagy valakinek az Őrségből, aki tudni fogja mit jelnent ez az egész. Will felállt, és akkor Ser Waymar Royce tornyosult fölé, ruhája cafatokban lógott rajta, arca összeroncsolódott, bal szeme át volt szúrva, a jobb szeme viszont ugyanolyan kéken világított, mint a Másoké. Will remegve elejtette a kardot, a Más ujjai fagyosan kulcsolódtak a nyakára...

Ser Waymar Royce

Gared

Will

Más

by Paranoya