Trónok harca 26. fejezet - Jon

A fiatalok éppen a Fekete Vár udvarán gyakorlatoznak, amikor egy különös újonc érkezik. Az új fiú hihetetlenül kövér és esetlen, egyáltalán nem olyannak tűnik, mint akinek bármi keresnivalója volna a Falon. Ser Alliser azonnal ki is pécézi magának, és ráuszítja a többieket – gyakorlat gyanánt. Az új fiú alig egy perc múlva már a földön kúszik és megadja magát. De minden hiába, a következő körben sem lesz ügyesebb. Jon végül közbelép, mert nem találja igazságosnak az eljárást, erre Ser Alliser még inkább vérszemet kap. A három legelvetemültebb ifjoncot küldi Jon ellen, aki azonban nem marad egyedül, mellé állnak a barátai, így hamar legyőzik a másik hármat, megvédve ezzel az új fiút.

A küzdelem után mindenki elhagyja a gyakorlóteret, az újonc ekkor bemutatkozik Jonnak. Samwell Tarly-nak hívják, az apja Lord Tyrell-nek, Égikert urának a zászlóhordozója. Amikor azt tudakolják Samwelltől, hogy miért nem harcolt, ő bevallja, azért, mert gyáva. Ezen a vallomáson mindannyian elcsodálkoznak, egyrészt, mert elhangzott, másrészt, mert a Fal egyáltalán nem nyúlszívűeknek való.

Délután Jon azt a feladatot kapja, hogy szórja fel kőtörmelékkel a Fal tetején az utat, ahol őrjáratozni szoktak. Közben azon morfondírozik, hogy végül is, kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy valaki bevallja nála bátrabbak előtt a saját gyávaságát. Valahogy szimpatikus neki Samwell, és ki akarja deríteni, mit keres itt egy bevallottan gyáva fiú.

Amikor lemegy vacsorázni, Jon a többiektől félrevonultan találja Samwellt. Odaül mellé, és beszélgetni kezdenek. Társalgásuk során további érdekességek derülnek ki az új fiúról. Például, hogy vadászni sem szeret, mert irtózik a fegyverektől. Utálja a hideget és tériszonya van. Viszont szeret olvasni és szereti a zenét, a költészetet. Amikor Jon kérdőre vonja, mit keres itt, Sam elsírja magát, azonban Szellem megvigasztalja. Érdekes módon a fiú a rémfarkastól nem retteg. Végül egészen hosszadalmasan elbeszélgetnek, Jon is mesél a régi életéről Deresben, a testvéreiről stb.

Sam is elmeséli, milyen volt a gyerekkora Szarv-hegyen, és ez egyáltalán nem vidám történet. Aprócska korától fogva kövér volt és esetlen, az édesanyja óvta és szerette, de az apja nem tartotta őt semmire. Mindent megtett, hogy kinevelje a fiából a nyámnyilaságot, például Quarth-i boszorkánymesterek bika vérében fürdették, volt egy tanítója, aki női ruhába öltöztetve küldte ki a várba, hátha a megszégyenülés majd bátrabbá teszi, ám a helyzet csak rosszabb lett. Végül sok év után Sam édesanyja újabb fiúnak adott életet, aki erős volt és harcra termett. Attól fogva Sam nem is létezett az apja számára.

Egy napon Lord Tarly azt mondta Samnek, hogy koránál fogva már majdnem férfi lett, aki örökölhetné a címét és rangját, de nem tartja őt alkalmasnak erre, ezért Sam jobban teszi, ha bejelenti, lemond az örökségéről, és beáll Fekete Testvérnek. Ha nem teszi, vadászni mennek, és Sam vadászbaleset áldozata lesz.

Sam ezt már egészen nyugodtan mesélte el, és Jon rájön, Sam is csak egy olyan fiú, akinek sehol máshol nem volt helye ezen a világon, így végül ide került a világ végére. Jon megbeszéli a barátaival, hogy jóban lesznek Sammel, és megpróbálják megvédeni őt. Még éjjel rá is támadnak Ser Alliser egyik talpnyalójára, hogy jól megjegyezze: Sam nem lesz a vár bohóca.

Sam pedig lassan beilleszkedik, habár a harci készségei jottányit sem fejlődnek. Azonban nem ostoba, így rájön, hogy Jonnak köszönheti, hogy a többiek békén hagyják. Megköszöni Jonnak, főként azt, hogy a barátja, mert Samnek még sosem voltak barátai.

Jon azonban azt mondja, nem barátok, hanem testvérek. Itt mindannyian testvérek. És most először tényleg így is érzi.

Trónok harca 25. fejezet - Eddard

Ned Pycelle nagymesternél van látogatóban, és Jon Arryn haláláról kérdezősködik. A mester elmondja, hogy utolsó időszakában Lord Arryn ugyan már nem volt a régi, de jó egészségnek örvendett, és ítélőképességével sem volt semmi baj. Sok teher hárult rá, ráadásul a fia beteges, a felesége túlaggódó, nem csoda hát, hogy búskomornak és fáradtnak látszott.

Aznap, amikor a betegség kitört rajta, éppen Pycelle-nél járt, egy könyvet kért el, aztán másnap reggel már erős láz és görcsök kínozták. Már nem lehetett mit tenni.

A végstádiumban többször is a Robert nevet kiáltotta, de senki sem tudta, hogy a királyra vagy a saját fiára gondol. A fiát nem engedte Lord Arrynhoz az anyja, nehogy a fiú is elkapja a betegséget, azonban a király végig ott volt öreg barátja mellett. Végül azt mondta a királynak és a feleségének, hogy a mag erős, ezt úgy értelmezték, arra érti, hogy a fia bár gyengének tűnik, mégis erős. Végül máktejet kapott, és már nem mondott semmit, rövidesen meghalt.

Ned megkérdezi a mestert, hogy nem talált-e valamit természetellenesnek Lord Arryn halálában. Találkozott-e már hasonló esettel. A mester nem kételkedik abban, hogy hirtelen betegség végzett a volt Segítővel. Amikor Ned megemlíti Lysa Arryn gyanúját, a mester úgy vélekedik, hogy az egy gyásztól megzavarodott asszony elméjének terméke csupán.

Ennek ellenére Ned felteszi a kérdést, lehetséges-e, hogy méreg végzett Lord Arrynnal. A mester kitérő választ ad erre, ugyanakkor hozzáteszi: a méreg nemcsak az asszonyok fegyvere, hanem például az eunuchoké is. Lord Varys is eunuch.

Ned a látogatása végén megkéri a mestert, hogy mutassa meg neki azt a könyvet, amelyet Lord Arryn a halála előtt olvasott, de az most nincs kéznél. A mester megígéri, hogy előveszi és kölcsön adja Nednek, azonban figyelmezteti: nem lesz izgalmas olvasmány. A nagy házak családfáiról szól a mű.

Ned még megkérdezi úgy mellékesen, hogy a királyné is jelen volt-e, amikor Lord Arryn haldoklott, de a válasz nem. Cercei éppen úton volt az apjához Kaszter-hegyre.

A beszélgetés nem oszlatta el Ned kétségeit, sőt, eggyel gazdagította őket. Ugyanis az biztos, hogy a mester hűségesen szolgál, már csak az a kérdés, hogy kit?

Út közben a Segítő Tornya felé Ned belebotlik Aryába, aki éppen gyakorol. Syrio, a „tánctanára” azt a feladatot adta neki, hogy fejlessze az egyensúlyérzékét: álljon fél lábon, ameddig csak bír.

Amikor apja megszólítja, félbe hagyja a gyakorlást, és megkérdezi, most, hogy Bran felébredt, csatlakozik-e hozzájuk itt Királyvárban. A nemleges válasz után Arya azt kérdezi, lehet-e még Branből lovag. A válasz erre is nem. Ned bánatosan gondol arra, mi mindent jelent még ez a nem. Bran nem fog szaladgálni. Nem lesz asszonya és nem lesznek gyermekei. Ezt nem mondja ki hangosan, inkább azt mondja Aryának, Bran lehet még egy vár vagy hajó parancsnoka, lehet építő, de ha felveszi anyjuk vallását, akár még fősepton is.

Arya erre azt kérdezi, ő maga lehet-e mindez? Ned erre azt mondja, Aryából akár királyné is lehet, és a gyerekei lesznek hercegek, kapitányok és főseptonok. Arya erre csak annyit mond, hogy mindez, amit apja elmondott, Sansára jellemző. Aztán újra fél lábra áll, és folytatja a gyakorlást.

Ned felmegy a Toronyba, ahol kisvártatva jelentik neki, hogy Lord Baelish jött hozzá látogatóba. Némi felvezetés után, Kisujj a tárgyra tér: azért jött, hogy elmondja, mit végzett a a Lord Arryn halálával kapcsolatos nyomozásban. Ned nem tudta kikérdezni Lord Arryn háznépét, mert őket Lysa magával vitte Sasfészekbe, azonban Kisujj talált négy embert az udvartartásból, akik ilyen-olyan okokból Királyvárban maradtak. Ezek közül egy ígéretes személy van, egy bizonyos Ser Hugh a Völgyből, aki Lord Arryn fegyverhordozója volt, majd nem sokkal gazdája halála után a király lovaggá ütötte.

Ned azonnal dönt: elküldet Ser Hugh-ért és a három másikért is, hogy kikérdezze őket. Kisujj azonban óvatosságra inti, és az ablakból megmutat neki pár embert, akik besúgók. Valamelyik Lord Varysé, van, aki a királynéé. Ebben a városban gyakorlatilag mindenki valakinek a besúgója.

Kisujj azt tanácsolja, Ned válassza ki egy emberét, akiben feltétlenül megbízik, és ezt az embert titokban küldje el Ser Hugh-hoz és a többiekhez.

Ned kifejezi a hálát a segítségért, és elnézést kér Kisujjtól, amiért bizalmatlanul viselkedett vele. Lord Baelish azonban úgy véli, egész királyvári tartózkodása alatt az volt Ned legbölcsebb tette, hogy nem bízott meg őbenne.

Trónok harca 24. fejezet - Bran

Brant a szobája ablakába ültették, onnan figyeli, mi zajlik az udvaron. Bánatosan nézi az öccsét, Rickont, aki önfeledten kergetőzik a három rémfarkassal: Szürke Széllel (aki Robbé), Borzaskutyával (aki a sajátja) és Nyárral (aki Brané).

Bran az elmúlt hetekben nyolc éves lett, szinte már felnőtt, és nehezen dolgozza fel, hogy sosem lesz belőle lovag. Bántja, hogy ismét a vénséges dajka, Öreg Nan vigyáz rá, ő öltözteti, mosdatja, mint egy csecsemőt. És Öreg Nan meséket is mond, régi történeteket, amik tán igazak is lehettek. Öreg Nanről senki sem tudja, hány éves, egyszer régen szoptatós dajkaként került Deresbe, talán Bran nagyapjának a testvére mellé, de az is lehet, hogy a dédapja dajkája volt, nem tudja ezt már senki. Öreg Nan gyerekei és unokái mind meghaltak már, egyetlen dédunokája van, Hodor, a hatalmas termetű, együgyű istállófiú, akit – Bran ezt Öreg Nantől tudja – igazából Waldernek hívnak.

Bran régen szerette Öreg Nan történeteit, most azonban semmi kedve hozzájuk, ő inkább futni akar és falat mászni, de azt nem teheti soha többé, ezt jól tudja. És tudja azt is, hogy minden megváltozott. Apja és anyja, a nővérei elmentek, mialatt ő aludt, akárcsak a háznép nagy része, Robbra új felelősségek hárultak, alig van ideje Branre és Rickonra. Robb mostanában a ház ura…

Öreg Nan csak azért is mesélni akar, de Bran ráripakodik, hogy ő nem Brandon, az Építő történetét akarja hallani (ez a Brandon egyébként az egyik őse volt, aki Derest, és állítólag a Falat is építette), mert ő régen is inkább a félelmeteseket szerette. Erre Öreg Nan elkezd mesélni a Másokról.

A Mások először akkor jöttek el, amikor ezer meg ezer évvel ezelőtt, még az Elsők idején, egy rettentő hosszú tél köszöntött be. Olyan hosszú volt az a tél, hogy egy nemzedéken át az emberek nem látták a napot. A Mások pedig hidegek, gyűlölik a fényt és meleget, és minden élőt. Holtak seregeinek élén, halott lovakon lovagolva járták be a világot, és pusztítottak el mindent, ami élt. Ekkor egy ember elindult, hogy megkeresse az erdők gyermekeit, akik az Elsők előtt lakták Westerost. Azt már nem tudjuk meg, hogy végül ez az ember sikerrel járt-e, kapott-e segítséget a gyermekektől, mert Luwin mester félbeszakítja a mesét.

A mester bejelenti, hogy vendégek érkeztek, és Robb számít Bran jelenlétére is. Tyrion Lannister érkezett a Falról, üzenetet hozott Jontól, és van vele néhány fekete testvér is. Hodor felnyalábolja Brant és leviszi a nagyterembe.

Odalent Robb az apjuk székében ül, ő most „Robb, az úr”. Robb éppen beszél, udvariasan fogadja az Éjjeli Őrség tagjait, azonban Tyrionhoz nem túl barátságos, egyértelműen jelzi, hogy a vendégszeretet nem vonatkozik a Lannisterre. Bran észreveszi, hogy Robb ölében kivonva fekszik a kardja, ami egyértelmű jelzés a nem kívánt vendég számára.

Tyrion nehezményezi a bánásmódot, de némileg sikerül erről megfeledkeznie, amikor meglátja Brant. Mintha csak most hinné el igazán, hogy a fiú túlélte a zuhanást. Megkérdezi Brant, mire emlékszik arról a bizonyos napról, azonban Robb és Luwin mester nem hagy nagy teret semmiféle kérdezősködésnek. Inkább tudni szeretnék, miért akart Tyrion Brannel beszélni. Tyrion ekkor megmutat egy rajzot, egy nyereg tervét, aminek a segítségével Bran képes lesz lovagolni, ha megfelelő lovat választanak.

Robb még ebben az ajándékban is hátsó szándékot sejt, de Tyrion közli, hogy Jon miatt teszi, aki megkérte rá, hogy segítsen Branen, ha tud. Hozzáteszi: „Én pedig igen gyengéd szívvel viseltetek a nyomorékok, fattyúk és összetört dolgok iránt.”

Ekkor száguld be az udvarról Rickon, nyomában a három rémfarkassal. Mindhárom állat azonnal felmordul, és támadóállásba helyezkedik, amint meglátják Tyriont. A törpe erre hátrálni kezd, ebben a pillanatban pedig Borzaskutya ráveti magát, aztán Szüke Szél és Nyár is. Bran azonnal visszahívja a farkasát, majd Robb, és Bran figyelmeztetésére Rickon is.

Tyrionnak nem esik baja, habár csorba esik a méltóságán. Miután összeszedi magát, közli, hogy távozik, Robb azonban ekkor már marasztalná. Tyrion nem kér a megkésett udvariasságból, megbeszéli a fekete testvéreket vezető Yorennel, hogy másnap kora reggel találkoznak a falubeli fogadónál, és távozik.

Az Éjjeli Őrség tagjai maradnak, estére lakoma ígérkezik. Brant visszaviszik a szobájába, ahol elnyomja az álom. Álmában megint falat mászik, egy tornyot, aminek a tetején vízköpők vannak. Amint a közelükbe ér, a vízköpők szeme felizzik, megmozdulnak, és Bran úgy érzi, a vesztét akarják. Bizonygatni kezdi, hogy nem hallott semmit, erre ébred fel, még ébren is azt motyogva: „Nem hallottam”.

Az esti lakomán Bran és Robb tudomást szereznek Benjen bácsikájuk eltűnéséről. Mindketten hevesen reagálnak, Robb azt bizonygatja, hogy Benjen nem halt meg, mintha ettől bizony életben maradna. Bran szerint Benjen bácsi nem halhat meg, mert az erdő gyermekei segítenek rajta. Luwin mester leinti, mondván, az erdő gyermekei már rég meghaltak, csak a fák arcai maradtak utánuk. Yoren azonban azt mondja, senki sem tudhatja, kik és mik élnek még a Falon túl. Mert odafenn sosem tudhatjuk, mi élő, és mi holt.

Ezen az estén Robb maga viszi fel Brant az ágyába. Most nem Robb, az úr, hanem végre Bran szeretett bátyja. Arról beszélgetnek, hogy anyjuk nemsokára hazatér, és hogy Bran majd az új lova hátán, az új nyergében ülve fogadja, és anya olyan, de olyan boldog lesz… És utána elmennek együtt a Falra, meglátogatni Jont, de nem szólnak neki előre, mert meglepetés lesz. Maga az út pedig egy igazi nagy kaland. Sötét van, így Bran nem látja Robb arcát, de hallja, hogy bátyja szipog. Csendben összefonják az ujjaikat.

Trónok harca 23. fejezet - Daenerys

Khal Drogo és a khalasarja eléri a nagy füves síkságot, amit dothraki tengernek neveznek. A magas fű úgy hullámzik, hogy a táj tényleg tengernek tűnik. Daenerys a khal közelében, de a saját külön kíséretével lovagol szépséges ezüstfehér lován. A dothrakik nem adnak nevet az állataiknak, még a lovuknak sem, így Dany sem ad az övének, de úgy gondol a kancájára, hogy „az Ezüst”.

A lány őszinte csodálattal szemléli a tájat. Pedig, amikor elindultak Kelet felé Pentosból, még úgy érezte, ebbe az útba belepusztul, és ha nem, akkor is örökre idegen marad ebben a világban.

Mindjárt az esküvő másnapján indultak, az egész khalasar útra kelt, természetesen lóháton. Aki nem lovagol, nem is számít teljes értékű embernek a dothrakiknál. Daenerys nem volt gyakorlott lovas, és pár nap alatt teljesen feltörte a nyereg a testét, esténként szolgálói úgy segítették le a lóról. Ráadásul a férje sem hagyta békén pihenni éjszakánként. A khal napközben egyáltalán nem törődött vele, de minden éjjel bement hozzá a sátrába, és kérlelhetetlenül magáévá tette. Úgy hált vele, mint a rabszolgákkal, minden gyengédség nélkül, hátulról hatolt belé minden alkalommal.

Aztán egy éjjel, amikor már azt hitte, nem bírja tovább, a lány ismét sárkányokról álmodott. Álmában egy sárkány tüze égette-perzselte a testét, ő azonban nem halt meg, a lángok sokkal erősebbé tették. Amikor reggel felébredt, sokkal jobban érezte magát, már az izmai sem sajogtak. Ettől kezdve minden nap könnyebb volt.

Egyre jobban ment a lovaglás, szolgálólánya, a khal utasítására megtanította dothraki módon lovagolni. Jól érezte magát a kényelmes és praktikus dothraki ruhákban, és egyre jobban élvezte a táj szépségét. Már férje kíméletlen öleléseit is kezdte élvezni.

Dany a dothraki tenger szélén megállította a lovát, leszállt, kíséretének pedig megparancsolta, hogy maradjanak ott. Ser Jorah meg is dicséri, hogy kezd úgy beszélni, mint egy hercegnő, de ő rávágja, hogy „Nem hercegnő, khaleesi.”

Bátyja, Viserys is ott van a közelben, és semmi kedve a fiú panaszáradatát és fenyegetőzései hallgatni, ezért elindul a magas fűben. Kibújik a csizmájából, élvezi a selymes növényzet érintését meztelen talpain. Nem fél, hogy eltéved, a hatalmas khalasar és nyoma egyszerűen eltéveszthetetlen.

Nem sokáig élvezheti azonban a nyugalmat, bátyja alaposan felpaprikázva utána ered. Viserys nehezményezi, hogy – szerinte – Dany neki is parancsolgatni akar, holott ő a Hét Királyság örököse, Dany pedig csak egy dothraki lovasúr szajhája, aki, íme, felébresztette a sárkányt.

A lány korábban mindig rettegett a bátyjától, főleg attól, hogy felébreszti benne a sárkányt, de még sosem félt tőle ennyire. Ekkor ostor csattan, és Viserys a földön köt ki fuldokolva. Dany egyik dothraki embere egy mozdulattal tekerte a fiú nyaka köré az ostort. Ha a lány kérné, meg is ölné az arcátlant, aki kezet mert emelni a khaleesire.

Daenerys megkéri Jhogót, hogy engedje el a bátyját. Viserys szánalmasan fest, és Dany most először látja olyannak, amilyen: köze sincs a sárkányokhoz. Parancsba adja, hogy vegyék el a bátyjától a lovát, hadd menjen csak utánuk gyalog. Ez a dothrakiak szemében a legnagyobb megalázást jelenti: egy férfi, aki nem lovagol, nem is férfi.

Dany csak ekkor ébred rá, mit is tett: megütötte a bátyját, akitől mindig is rettegett. Ser Jorah azonban megnyugtatja: Viserys nem sárkány, Rhaegar volt az utolsó sárkány, de már ő is meghalt. A lovag megkérdezi a lányt, szeretné-e a bátyját a trónon látni. Dany rájön, hogy a válasza erre a kérdésre: nem. Viserys nem lenne jó király. Amikor felhozza, hogy állítólag az emberek a Hét Királyságban visszavárják a Targaryeneket, Ser Jorah csak annyit mond: az embereket nem az érdekli, hogy ki ül a trónon, ha jól élhetnek.

Ha már a beismeréseknél tart, Dany kénytelen bevallani magának, hogy Viserys sosem fogja visszaszerezni a Hét Királyságot. És sosem tudna elvezetni egy hadsereget, még ha a khal adna is neki.

Aznap este a szolgálólányaival a sárkányokról beszélget. Egyikük, a szőke Doreah, aki egy lysi „párnás házból” származik, elmeséli, mit hallott egyszer egy quarth-i kereskedőtől. A két dothraki szolgálólány lehurrogja, de Dany úgy dönt, itt az ideje többet beszélgetni ezzel a lánnyal, akit azért kapott Illyriótól, hogy megtanulja tőle, mivel lehet egy férfit boldoggá tenni.

Ezen az éjszakán, amikor khal Drogo belép a sátrába, Dany nem engedi, hogy csak úgy leteperje. Elébe áll, leejti magáról a hálóruháját, majd mezítelenül kivezeti a férjét a szabadba. A dothrakiak hite szerint ugyanis egy férfi életében minden fontos dolognak az szabad ég alatt kell történnie. A dothrakiak között nincs magánélet, teljesen természetesnek számít, amit tesznek. Doreah tanításait követve Dany tette, amit jónak látott, és ezúttal ő volt felül. Közölte is a khallal, hogy ezúttal az arcát akarja látni.

Hetekkel később elérik a dothraki tenger másik végét, és ekkor Dany már gyermeket vár. Éppen aznap van a tizennegyedik nevenapja.

Trónok harca 22. fejezet - Arya

Amióta Királyvárba érkeztek, Ned és a lányok először ettek együtt embereikkel. Ned mindig is fontosnak tartotta, hogy megismerhesse alattvalóit, gyakran étkezett velük. Deresben mindig a nagyteremben ettek, kivéve amikor valami nagyobb uraság érkezett, akkor Arya és testvérei a szobájukban ebédeltek. Arya szerette az embereket Deresben. Mindenkit ismert, és őt is ismerte mindenki, sokszor csak "lábalatti Aryának" hívták, mert mindenhol ott volt. Itt, Királyvárban azonban senkit sem szeretett. gyűlölte a Vérebet, mert megölte a barátját Mycah-t, Joffrey-t, aki hazudott, és a királyt, amiért megölette Ladyt, Sansa rémfarkasát. Sansa pedig azóta nem volt hajlandó szóba állni vele, csak ha apjuk utasította erre.
Édesapjuk szokás szerint késett a vacsoráról. Amint leült az asztalhoz, Jory szóba hozta a lovagi tornát. Arya látta apja arcán, hogy nem igazán örül a torának. Sansa viszont annál inkább, Ned viszont nem akarja elengedni őket, a torna nem kislányoknak való. Mordane septa védelmébe vette Sansát, hiszen a kis Myrcella hercegnő is ott lesz, pedig ő sokkal fiatalabb. Ned végül megengedte, hogy ők is elmehessenek. Aryát nem érdekelte a torna, utálta Joffrey herceget, és Királyvárat. Apjuknak elege lett a két lány folyamatos vitáiból, belefáradt végtelen háborúikba, hiszen testvérek, próbáljanak meg úgy is viselkedni. Nednek elment az étvágya, felállt és kiment a teremből.
Vacsora közben Aryával senki sem beszélgetett, de nem is bánta. Mycah a barátja volt, a Véreb pedig egyszerűen felszabdalta. Senki, még az apja sem szólalt fel ez ellen. Észre se vette, de a vacsorája kihűlt, hozzá se nyúlt. Egy falatot sem bírt lenyelni. Engedélyt kért a septától, hogy elmehessen, ő viszont nem engedte el, amíg meg nem eszi a vacsorát. Arya nem bírta tovább, egyszerűen elfutott a teremből. Egészen a szobájáig futott, ahol pedig magára zárta az ajtót, és kisírta magát. Elővette a ládája mélyéről Tűt, a vékony kardot, és elgondolkodott, hogy minden az ő hibája. Ha nem kéri meg Mycah-t hogy gyakoroljon vele kardvívást, az egész nem történik meg. Kövér Tom, és Mordane septa is kopogott az ajtón, mindegyiket elküldte. Harmadszorra azonban apja állt az ajtó előtt. Arya kinyitotta az ajtót, arról viszont megfeledkezett, hogy Tű még mindig a kezében van. Ned egyből észre is vette, és alaposan megnézte a kardot. Felismerte Mikken munkáját. Arya nem akarja elárulni, hogy Jontól kapta. Elege van már mindenből, ő nem akar hölgy lenni. Elmondja apjának, hogy próbált tanulni, megkérte Mycah-t, hogy gyakoroljon vele, és az egész az ő hibája. Apja megölelte, és vigasztalta a lányt, nem ő tehet róla, hogy a hentes fia meghalt, erről egyedül a Véreb tehet, hiszen ő ölte meg. Kéri Aryát, hogy ne gyűlölje Sansát, hiszen csak ők vannak itt egymásnak, a család. És veszélyes helyre jöttek, együtt kell maradniuk, nem lehetnek ellenségek. Megengedte a kislánynak, hogy megtartsa a fegyvert.
Három nappal később apja intézője a kisterembe küldte Aryát. A teremben egy férfi állt, fakarddal a kezében. A férfi azt mondta, ő lesz a lány tánctanára. Egy fakardot dobott a lánynak, amit viszont nem sikerült elkapni. Majd holnap elkapod, közölte Aryával. Megtanította neki, hogy kell állni, hogy kell helyesen fogni a kardot. Végig fiúnak szólította. Arya megelégelte, és tiltakozott, hogy ő lány. Lány vagy fiú, az nem számít, mondta a braavosi. Elmondja Aryának, hogy nem a westerosi csatabárddal való hadonászát fogják tanulni, hanem a bravoosi víztáncot, ami gyors és hirtelen. Aztán elkezdték az edzést. Arya négy órán át próbálta megütni a férfit, hiába. Másnap pedig elkezdték az igazi munkát.

Trónok harca 21. fejezet - Tyrion

Tyrion az utolsó estéjét tölti a Falnál, a Fekete várban. Másnap reggelre tervezi, hogy útnak indul vissza, Délnek. A parancsnok asztalánál költik el a tengerről épp aznap érkezett rákokból álló vacsorát. Lord Mormont marasztalná még Tyriont, akit becsül az eszéért, ugyanakkor segítséget is remél tőle.

Mielőtt azonban a parancsnok előhozakodhatna a kérésével, szóváltás tör ki Ser Alliser Thorne és Tyrion között. Ser Alliser nem igazán értékeli Tyrion tréfáit, amiket úgy értékel, mint támadásokat az egész Éjjeli Őrség és az életformájuk ellen. (Meg kell hagyni, van ebben némi igazság, azonban a többiek nem veszik ennyire komolyan a dolgokat.)

Ser Alliser végül elhagyja a termet, Tyrion pedig megosztja meglehetősen elmarasztaló véleményét a kiképzőtisztről. Szerinte Ser Alliser leginkább arra való volna, hogy az istállókat takarítsa, de arra nem, hogy ifjakat tanítson harcolni. Ugyanis a kiképzőtiszt módszereivel senkiből sem lesz jó kardforgató.

A beszélgetés végül szelídebb irányt vesz, amikor közbeszól a vak Aemon mester, aki nemcsak egyszerűen méltatja Tyrion személyét, hanem egyenesen óriásnak nevezi őt. Tyriont ez váratlanul meghatja, szóhoz sem jut, ami talán még soha nem fordult vele elő.

Étkezés után szóba kerül az elkövetkező utazás is. Lord Mormont ragaszkodik hozzá, hogy kísérőket adjon Tyrion mellé a hosszú útra, legalább három embert. Tyrion kéri, hogy az egyik hadd legyen Havas Jon, de a parancsnok ezt elutasítja, mondván, túl nagy kísértés lenne az még egy fiúnak, aki épphogy csak megérkezett a Falra. Hiszen útba ejtik Derest is.

Ekkor kerül végre sor a parancsnok kérésére: arra kéri Tyriont, járjon közben a királynál és a király környezetében, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az Éjjeli Őrségre. Hosszú tél következik, szükség van emberekre a Falon, de már évek óta csak bűnözőket kapnak, az erődök pusztulnak, a vadak pedig egyre inkább mozgolódnak a Faltól Északra, sőt, át is szöknek a Faltól déli vidékekre. Márpedig ha ők is menekülnek valami elől, akkor nagy veszedelmek következhetnek. Benjen Stark sem tért vissza, és Gared, az a testvér, akit nem oly régen Ned Stark végzett ki, szintén egy olyan őrjárathoz tartozott, amelynek a többi tagja sosem került elő. Gared öreg harcos volt már, sok mindent látott, de vajon mit láthatott, ami miatt dezertált?

Csak az Éjjeli Őrség védheti meg a birodalmat mindattól, ami a Falon túl feltámadóban van.

Tyrion megígéri, hogy megteszi, amit lehet. Nincs szíve elmondani, hogy nővére és a király úgyis semmibe veszi minden szavát.

Aludni vágyik, hiszen reggel nagyon korán indulnak, mégis, amikor elmegy a felvonó mellett, ami felvisz a Fal tetejére, úgy dönt, még egyszer lenéz a világ tetejéről a világ végére.

Odafent Havas Jonnal találkozik, akit éjszakai őrjáratozásra osztottak be. Ser Allisernek köszönhetően…

Beszélgetni kezdenek. Jon elmondja Tyrionnak, hogy segít a fiúknak megtanulni a kardforgatást, ha már egyszer Ser Alliser érdemben nem oktat semmit. Aztán ő is kér Tyriontól: hogy vigyen el pár üzenetet a testvéreinek Deresbe. A legfontosabb kérése, hogy valamiképpen segítsen Brannek. Úgy, ahogy rajta is segített: szavakkal, ha máshogy nem megy. Tyrion megígéri, amire Jon a barátjának nevezi.

Tyrion másodszor hatódik meg ezen az estén. Végül kijelenti, hogy Jon talán az első barátja. Kezet ráznak.

Jon a Falon túl elterülő Kísértetjárta Erdőt nézi. Tyrion, aki szintén lenéz, kezdi úgy érezni, hogy ő is tudna hinni a Másokban és azokban a lényekben, akikről a legendák mesélnek. Jon elmondja, hogy a nagybátyja valahol ott van kint, és ő hiába áll itt, hogy lássa, amikor visszatér, soha nem jön. De egy napon Szellem és ő elmennek, és megkeresik.

Tyrion azt mondja, elhiszi ezt neki, de magában hozzáteszi: „ki fog megkeresni téged?”

Trónok harca 20. fejezet - Eddard

Eddard Stark fáradtan, és éhesen lovagolt be a Vörös Torony hatalmas bronzkapuján. Alig érkezett meg Királyvárba, a király intézője felkereste, hogy Pycelle nagymester sürgősen összehívta a kistanácsot. Új szobája a Segítő Tornyában volt. Holmiját viszont még nem tudták odaszállítani, mert  aszekerek még mindig a városban vánszorogtak valahol. Így hát kölcsönkért ruhában kellett részt vennie a tanács ülésén. Menet közben még közölte egy emberével, hogy segítsn megtalálni lányainak a szobáit, és utasítsa őket, hogy maradjanak is ott. A teremben már ott volt Varys, az eunuch, Renly Baratheon, a király öccse, Pycelle mester, és Lord Baelish is, vagy ahogy mindenki nevzeni, Kisujj. Kisujj együtt nőtt fel feleségével Catelynnel, később még a bátyjával, Brandonnal is megvívott a nő kezéért, ott azonban súlyos vereséget szenvedett. Catelyn gyakran emlegette a férfit Nednek. Beceneve onnan származott, hogy olyan vézna volt, mint egy kisujj, ráadásul egy Ujjak nevű helyről származik.
Miközben mindenki elfoglalta a helyét, Ned rájött, hogy ő nem va ide, és eszébe jutottak Robert hozzá idézett szavai: "seggnyalók és bolondok vesznek körül". Úgy gondolta, máris tudja, kik lehetnek a seggnyalók, és kik a bolondok. Két tanácstag még hiányzott. A jelenlévők felvilágosították, hogy Ser Barristan a Királyi testőrség vezetőjeként bizonyára még mindig a király mellett lovagol, Stannis Baratheon, a király másik testvére pedig elindult Sárkánykőre, a király pedig nem fog megjelenni, untatják a politikai- és pénzügyek. Az uralkodás feladata lényegében a tanácsra hárul. A király egy sürgős feladatokat adott a tanácsnak, hogy rendezzenek a király új Segítője tiszteletére lovagi tornát. Amikor Ned megtudta, hogy ez kilencvenezer aranykoronába kerül, teljesen felháborodott, hiszen a kincstár szinte üres, kölcsönökből fedeznek mindent. A koronának több mint hatmillió arany adóssága van. A pénzmester megszerzi a pénzt, a király pedig elkölti. Ned erről nem is tudott. Eldöntötte, hogy beszélni fog a királlyal. A tanácskozás véget ért, kifelé menet, Kisujj megállította Nedet, hogy menjen vele. Lord Baelish a saját bordélyházába vezette, hiszen felesége ott van. Ned tőrt rántott, és Kisujj torkának szegezte, de ekkor Ser Roddick lépett hozzájuk, hogy Kisujj igazat beszél, Catelyn tényleg odafent vár. Catelyn elmondta férjének, hogy miért jött, és megmutatta a tőrt, amivel a merényletet megpróbálták elkövetni. Kisujj megpróbálja lebeszélni őket a bosszúról, de sikertelenül, viszont segít nekik felfedni Jon Arryn halálának igazi körülményeit. Kiderült, hogy Varys is mindenről tud, mindenhol kémei vannak. Ned kéri Catelynt, hogy térjen vissza Deresbe, hiszen itt már semmit sem tehet. A nő még szerette volna látni a lányaikat, de nem teheti meg, hiszen akkor ittléte lelepleződne. Ned megkéri Kisujjt, hogy hagyja őket kettesbe, és egy üres hálóteremben kéri Catelynt, hogy ha hazaér egyből küldjön levelet zászlóhordozóinak, hogy állítsanak fel egy hadsereget, és legyenek készenlétben, és tartsák a szemüket Theon Greyjoyon is, mert ha háború lesz, szükség lesz  az apja flottájára. Amint sikerül kiderülni az igazat, egyből elmegy Roberthez, és reménykedik, hogy ugyanaz az ember, aki régen volt.