Trónok Harca 13. fejezet - Tyrion

Tyrion eközben Északnak tart, a Falhoz, Benjen Stark és Havas Jon társaságában. Ugyanakkor indultak, amikor a király is útra kelt Dél felé, az ő útjuk merőben más. A táj hideg, barátságtalan és vad, és minél Északabbra járnak, annál hidegebbé, barátságtalanabbá és vadabbá válik. A Farkaserdőn kelnek át éppen, ami, nevéhez híven, hemzseg a farkasoktól.

A Tyrion és két saját embere, Benjen és Havas Jon alkotta csapat időközben kiegészült még három fővel: egy Yoren nevű fekete testvér érkezik az Ujjak felől, ahonnan két erőszaktevőt hozott magával, hogy a Falra vigye őket. Gyakran megesik ugyanis, hogy a bűnözők választhatnak a rájuk mért büntetés (kivégzés vagy csonkítás) és az Éjjeli Őrséghez való csatlakozás között. Sokan választják az utóbbit. Yoren maga sem éppen bizalomgerjesztő látvány: mocskos, tetves, és messziről bűzlik, jóformán semmiben sem különbözik „védenceitől”.

Tyrion látja Havas Jonon, hogy a fiú egyáltalán nem ilyennek képzelte az Éjjeli Őrséget, hanem nyilván azt hitte, az olyan emberekkel van tele, mint amilyen a nagybátyja. Tyrion megsajnálja a fiút, mert úgy gondolja, kemény élete lesz, és ezt az életet nem feltétlenül ő választotta magának.

Benjen iránt már jóval kevesebb rokonszenvet érez, de ez kölcsönös. Benjen kezdettől fogva nyíltan kimutatja iránta a Lannistereknek kijáró megvetését, és egyáltalán nem kíméli Tyriont, pedig tudja, hogy számára milyen megerőltető a lovaglás. Benjen azzal a dohos medvebőrrel is inkább megalázni akarta, mint segíteni neki, amit neki adott az útra, hogy legyen mibe takaróznia, azonban csalódnia kellett: Tyrion nem utasította el a prémet valami rosszul felfogott büszkeségből, haem elfogadta. Egy Lannister sosem utasítja el, amit felajánlanak neki, hanem elveszi.

Táborveréskor nem sok hasznát veszik egy törpének, ezért Tyrion esténként a Lord Eddard engedélyével a deresi könyvtárból kölcsönzött köteteket olvassa. Most éppen egy olyat, ami sárkányokról szól. Tyrion emlékezett, hogy Királyvár elfoglalása után, amikor először látogatott a fővárosba, látni akarta a Targaryenek sárkányainak koponyáit, Robert azonban eltüntette őket a trónteremből. Ő addig keresgélt, amíg rájuk nem bukkant a pincékben. Egészen lenyűgözte a látvány. Ismerte a történeteket, Hódító Aegon és nővéreinek sárkányairól, hogy milyen szerepet játszottak Westeros meghódításában. Ismerte az ott látható összes sárkány nevét és történetét.

Gondolatait Havas Jon szakítja félbe, aki megkérdezi tőle, miért olvas olyan sokat. Tyrion pedig őszintén válaszol: azért, mert nincs semmi más, amiből fegyvert kovácsolhat, csak az elméje. A fegyvert élesen kell tartani. A kardot a fenőkő tartja élesen, az elmét a könyvek. Elmondja, hogy sárkányokról olvas, és hogy kisfiúként sokszor álmodott arról, hogy lesz egy sárkánya. Akkoriban sokszor gyújtott tüzet Kaszer-hegy gyomrában, és elképzelte, hogy apját vagy a nővérét elemésztik a lángok. Amikor látja, hogy Jon rémülten, de azért lenyűgözve nézi őt, Tyrion közli vele, tudja, hogy neki is vannak ilyen álmai.

Jon tagad, de Tyrion kíméletlenül őszinte tud lenni, és kimondja azt is, amit a fiú valószínűleg eddig még végiggondolni sem mert: hogy sosem tartozott a Starkok közé, és azzal, hogy csatlakozik az Éjjeli Őrséghez, szépen megszabadultak tőle.

Jon tiltakozik, és kijelenti, a Éjjeli Őrség nemes hivatás. Tyrion azonban nem áll le, szembesíti Jon Yoren és két társa megjelenésével. Szerinte az Éjjeli Őrség a birodalom söpredékének szemétdombja. És ezek az emberek lesznek Jon új testvérei. A dolguk pedig, hogy miközben megveszi őket az isten hidege, megvédjék a birodalmat olyan mesebeli lényektől, amik csak a dadák meséiben léteznek. Jon megelégeli, és rákiált, hogy fejezze be. Tyrion hirtelen bűntudatot érez, hogy így lerohanta a fiút, és oda akar lépni hozzá, de Szellem, Jon rémfarkasa ezt támadásnak veszi, ezért ledönti őt a lábáról, fenyegetően vicsorogva rá.

Jon még mindig rettentően dühös, ezért csak úgy hajlandó visszaparancsolni a farkasát, ha előbb Tyrion szépen megkéri rá. Végül mégis oldódik a hangulat, és Tyrion megkínálja a fiút a borából, amit még Délről hozott magával az útra.

Jon megkérdezni, tényleg olyan-e az Őrség, amilyennek Tyrion leírta. Az igenlő választ sztoikus nyugalommal fogadja. Nem köszöni meg az őszinteséget, de azért látszik, hogy becsüli érte Tyriont.

Vacsora után nyugovóra térnek, Joné az első őrség. Tyrion, mielőtt belépne a sátrába, ránéz a tűzbe bámuló fiúra, és megenged magának egy szomorú mosolyt.