A király és kísérete immár elhagyta Északot, és jelenleg a
Három folyó vidékén haladnak, éppen arrafelé, ahol egykor Robert csatában
megölte Rhaegar Targaryent. Sansa, miután a fogadóban, ahol éjjel megszálltak,
elköltötte reggelijét, Septa Mordane kérésére elindul megkeresni Aryát. Húga
már korán reggel felkelt, és nyilvánvalóan kilopózott a táborba, hogy
különféle, hölgyekhez méltatlan kedvtelésével foglalkozzon. Ezen a napon
azonban erre nincs lehetőség: a királyné meghívta a Stark-leányokat, hogy
tartsanak vele és leányával, Myrcella hercegnővel a kerekes házában, beszélgetéssel,
süteményekkel és teával enyhítve az utazás kényelmetlenségeit.
Sansának nincsenek illúziói húga hajlandóságát illetően,
szinte biztos benne, hogy Arya nem akar majd csatlakozni hozzájuk, vagy ha
mégis, akkor úgyis képtelen lesz illendően viselkedni. Márpedig Sansa
kétségbeesetten szeretne megfelelni a királyné elvárásainak, hiszen Joffrey
herceg jegyeseként mindenképpen jó benyomást kell tennie.
Aryát a folyóparton találja, a lány éppen rémfarkasa,
Nymeria bundáját próbálja kikefélni és megszabadítani a beleragadt sártól. A
farkas nem igazán hagyja magát, Aryának sok vesződségébe kerül a dolog, ráadásul
ő sem néz ki sokkal csinosabban és tisztábban, mint maga Nymeria. Amikor Sansa
figyelmezteti, hogy ki kéne csinosítania magát, Arya kerek perec kijelenti,
hogy ő ugyan nem fog a királynéval utazni, amikor éppen ott járnak, ahol
Rhaegar herceg meghalt, páncéljáról a folyóba hullajtva híres rubintjait. Ő
bizony elmegy a barátjával, Mycah-val rubintokat keresni.
Sansa egyáltalán nem érti, mi érdekeset talál Arya a tájban,
a növényekben, az állatokban, amikről állandóan lelkendezve mesél, és azt
végképp nem tudja felfogni, hogyan barátkozhat a húga ezzel a Mycah-val, aki
csak egy hentes legénye. Arya napok óta ugyanazt a koszos bőr lovaglóruhát
viseli, és ezzel a fiúval együtt folyton elhagyják a menetoszlopot, fel-alá
nyargalászva a lovaikon. Sansa kijelenti, hogy ő gyűlöli a lovaglást, mert
piszkos és sebes lesz tőle az ember.
Még egyszer felszólítja Aryát, hogy szedje rendbe magát,
hiszen a királynét nem utasíthatja el. Ekkor, legnagyobb rémületére Arya
kijelenti, hogy ő nem szereti a királynét. Ráadásul a kerekes házba a farkasát
sem engednék be, ebből kifolyólag végképp nem hajlandó odamenni. Közben végül
Nymeria kiszabadul Arya kezei közül, ezért gazdája utána iramodik, faképnél
hagyva a nővérét.
Sansa egyedül indul vissza a tábor közepe felé, hogy
csatlakozzon a királynéhoz, ott azonban kisebb tömeg verődött össze. Sansa két,
számára idegen lovagot lát meg. Egyikük a Királyi Testőrség fehér köpenyét viseli
ragyogó hófehér páncéllal, s a lovag haja is hófehér. A másik, fiatal férfi
húsz éves lehet, koromfekete a haja, rendkívül jóképű, páncélja zöld, hóna alatt
agancsos sisakot tart. Aztán Sansa észreveszi a harmadik jövevényt is, egy
idős, ösztövér, himlőhelyes arcú, félelmetes alakot, aki első pillantásra
mélységes rettegést vált ki a lányból. Olyannyira megijed, hogy hátrálni kezd,
és így szinte egyenesen nekimegy a Vérebnek, Joffrey testőrének, aki igencsak
mulatságosnak tartja Sansa riadalmát.
Az emberek felfedezik Sansa mellett Ladyt, és a rémfarkas
láttán több kard is előkerül a hüvelyéből. Joffrey, a királyné kérésére odalép,
és tisztázza, hogy a farkas az ő „hölgyéhez” tartozik. Sansa ekkor már egészen
elszégyelli magát az iménti ijedelméért, hiszen ő egy Stark Deresből, egy napon
királyné lesz, illő volna bátrabban viselkednie. Megpróbálja hát összeszedni
magát.
A körülötte folyó beszélgetésből kiderül, hogy az a
félelmetes férfi, akitől ő úgy megrettent, nem más, mint Ser Illyn Payne, a
király hóhéra.
Ezek után a fehér páncélos idős lovag is bemutatkozik: ő Ser
Barristan Selmy, a Királyi Testőrség parancsnoka. Sansa ismeri a lovag nevét,
és visszatér a hangja is, ismét az a tökéletesen udvarias hölgy, akire Septa
Mordane olyan büszke. Illőn üdvözli hát a lovagot, majd a másik, a fiatalabbik
próbára teszi őt, hogy vajon felismeri-e. Sansa az agancsos sisak és a kora
alapján felismeri benne Robert király ifjabbik öccsét, Renlyt.
Végül Sansa még Ser Illyntől is bocsánatot kér, amiért
illetlenül bámulta és udvariatlan volt vele, a férfi azonban csak
barátságtalanul rámered, majd ott hagyja a társaságot. A királyné elmagyarázza
Sansának, hogy még annak idején, az Őrült Király kitépette Ser Illyn nyelvét,
ezért nem tud beszélni. Ezután a királyné elnézést kér Sansától, amiért a
vendégeskedést el kell halasztaniuk, de az újonnan érkezett lovagok, mint a
tanács tagjai, fontos ügyeket kívánnak megvitatni vele és a királlyal, így hát
a lányt Joffrey herceg gondjaira bízza.
Sansa ennél boldogabb nem is lehetne. Egy egész nap az ő
hercegével! A jegyesével! Amikor Joffrey felveti, hogy elmehetnének lovagolni,
Sansa már azon az állásponton van, hogy ő imád lovagolni. Joffrey javaslatára
Ladyt, és a herceg testőrét, a Vérebet is a táborban hagyják, és csak kettesben
indulnak útnak. Joffrey biztosítja a bizonytalankodó Sansát, hogy nem eshet
bajuk, hiszen nála van a kardja, amit Oroszlánfognak hív. Egész nap együtt
járják a vidéket, egy kis háznál megállnak, ahol a herceg megvendégelteti
magukat, és ellenőrzés híján mindketten kicsit több bort isznak, mint amihez
szokva vannak. Evés után tovább indulnak, és Joffrey meg akarja mutatni
Sansának azt a bizonyos helyet, ahol apja legyőzte Rhaegar herceget.
Azon a helyen azonban ott találják Aryát és Mycah-t, a
henteslegényt, amint botokkal kardvívást gyakorolnak. Arya éppen vesztésre áll,
ami nem meglepő, hiszen a fiú jóval idősebb és erősebb nála. Sansa
megrökönyödve kiált a húgára, aki, lám, már megint szégyenbe hozza őt a
hóbortjaival, és pont a herceg előtt!
Joffrey gúnyolni kezdi a henteslegényt, amiért lovagosdit
játszik, és Mycah hiába bizonygatja, hogy Arya kérésére teszi, ez a herceget
egyáltalán nem érdekli. Joffrey előrántja a kardját, és felszólítja a fiút,
hogy kapja fel ő is a sajátját (vagyis a botot), és álljon ki ellene. Arya
hiába kiabál, hogy hagyja abba, Joffrey a legény arcának szegezi a kardját, és
fel is sebzi vele. Aryánál ez az utolsó csepp, fogja a saját botját, és tarkón
vágja vele a herceget, aki megtántorodik. Mycah elfut, Arya megpróbál újra lesújtani
Joffreyra, aki ezúttal hárítja az ütést a kardjával. Sansa egyre csak
sikoltozik, hogy hagyják abba, még kárt tesznek egymásban, egyikük sem hallgat
rá, Joffrey üldözőbe veszi Aryát, aki ekkor már érzi, hogy ez több, mint
egyszerű civakodás, Joffreyban gyilkos indulat dolgozik. A herceg végül a
kardjával egy fához szorítja a lányt, és ki tudja, mi történne, ha Nymeria nem
lépne közbe. A farkas elkapja a herceg kardot tartó karját, és alaposan
megtépázza. A fiú a földön fekve kiáltozik, hogy szedjék le róla a megvadult
állatot.
A farkas Arya egyetlen határozott szavára elengedi Joffreyt,
akit azonban most már Arya tart sakkban a saját kardjával, Oroszlánfoggal. A
herceg félelmében azzal fenyegetőzik, hogy beárulja őt a királynénál. Sansa
ismét rákiált a húgára, hogy hagyja békén Joffreyt. A lány erre egy nagy
lendülettel bedobja a folyóba a kardot, aztán Nymeriával együtt elszalad.
Sansa odatérdel a még mindig fekve nyögdécselő Joffrey
mellé, hogy segítsen rajta, a fiú azonban nem kér a gyengédségéből. Elküldi,
hogy hozzon segítséget, miközben a tekintetében nincs más, csak gyűlölet és gonosz
megvetés.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése