Trónok harca 10. fejezet - Jon

Jon indulásának napján, még utoljára látni akarta féltestvérét, Brant, hogy elköszönhessen tőle. Szellemmel, a rémfarkassal együtt ment fel a fiú szobájába, ahol ott találta Catelyn Starkot. Az asszony éjjel-nappal fia mellett volt, még egy kemény ágyat is vittek neki, de szinte semmit nem aludt. A fiú ablaka alatt a még nevet nem kapott rémfarkas vonított. Állítólag, csak ez tartotta életben Brant. Amikor becsukták az ablakot, a fiú szíve lelassult, amikor pedig újra kinyitották, megint egyenletesen vert. Catelyn nem akarta engedni, hogy Jon rendesen elköszönjön Brantől, végül beleegyezett. Jon elmondta kómában levő öccsének, hogy a Falra megy. Catelyn mindennap imádkozott az isten hét arcához, hogy Bran vele maradhasson Deresben, magát kezdi hibáztatni a történések miatt. Jon szerint ez nem az ő hibája. Az asszonynak azonban nincs szüksége a fattyú feloldozására. Végül nem maradt több idő, Jonnak indulni kellett. Catelyn pedig utoljára még felé fordult, életében először a nevén szólította, és csak annyit mondott, hogy vele kellett volna ennek megtörténni.
Jon az udvaron elbúcsúzott Robbtól is, de gyorsan tovább is sietett, mert Benjen bácsi már régóta várja, hogy induljanak. Aryához indult, aki megint nem mehetett ki a szobájából, mivel Mordene septa nem engedi ki addig, amíg nem pakol be szépen a bőröndébe. A kislány szerint teljesen felesleges szépen összehajtogatni a ruhákat, úgyis összekeverednek. Jon egy vékony kardot ad ajándékba Aryának, és kéri, hogy jól rejtse el, senki sem találhatja meg. A lány megígéri, hogy minden nap gyakorolni fog, és erősíti magát, hogy használni tudja a fegyvert. Jon pedig megtanítja neki az első és legfontosabb leckét: a hegyes végével szúrunk, mire a kislány megüti a karddal, ennyit még ő is tud. Minden jobb kardnak neve van, tehát ezt is el kell nevezni. Arya kéri, mondja el neki mi a kard neve. A kard neve az, amit a kislány a legjobban kedvel. Arya gyorsan kitalálta, hogy akkor a neve Tű, mire mindketten felnevetnek.

Trónok harca 9. fejezet - Tyrion

Tyrion Lannistert a hajnal Deres könyvtárában találja pislákoló lámpása mellett. Az olvasásból az állandósuló farkasvonítás zökkenti ki. Tyrion felébreszti a septont, akit egy régi könyvre borulva nyomott el a buzgóság, aztán elindul lefelé a toronyból, hogy megreggelizzen. Rövid lábaival, amik amúgy is elgémberedtek a hosszú ücsörgéstől, csak lassan és fájdalmasan halad a lépcsőkön.

A korai időpont ellenére már sokan lent vannak az udvaron. Tyrion először Sandor Clegane, Joffrey herceg testőrének a hangját hallja meg, aztán megpillantja mellette magát a herceget is. A testőr, akinek közismert neve Véreb, Branről társalog a trónörökössel, illetve a farkasról, Bran farkasáról, aki egész éjjel vonított. Azok ketten nem sok empátiát mutatnak a lezuhant fiú iránt, szerintük jobb lenne, ha meghalna, a farkassal kapcsolatban pedig már döntésre is jutnának, hogy elpusztítsák – legalább csend lenne -, amikor Tyrion közbeszól.

A törpe Tyrion udvarbéli megbecsültségére jellemző, hogy bár a királyné öccse, egy egyszerű testőr is gúnyt űzhet belőle büntetlenül, úgy téve, mintha nem látná, ki szól hozzá, csak mert nem szemmagasságban van neki az illető. Tyrion már arra sem veszi a fáradságot, hogy visszavágjon, inkább Joffreyt veszi elő, mondván, már napok teltek el Bran balesete óta, és a herceg még nem tette tiszteletét a ház uránál és úrnőjénél, hogy együttérzéséről biztosítsa őket, márpedig ez illetlenség.

Joffrey pökhendin elutasítja, erre Tyrion lekever neki egy jókora pofont. A herceg ezúttal azzal fenyegetőzik, hogy beárulja Tyriont a királynénak, amiért megütötte őt. Erre nagybátyja még egy pofonnal jutalmazza, majd ráparancsol, hogy haladéktalanul teljesítse kötelességét és viselkedjen méltányosan házigazdáikkal.

A herceg már nem mer ellenkezni, megalázottan és sértődötten távozik. A Véreb figyelmeztetően, bár egyáltalán nem barátságosan fel is hívja Tyrion figyelmét arra, hogy Joffrey nem fogja elfelejteni mindazt, ami történt.

Tyrion azonban már nem óhajt unokaöccsével foglalkozni, inkább bátyja, Jaime hollétéről érdeklődik. A testőr a reggelizőterembe irányítja, mondván a királyné, két kisebb gyermeke és a fivére ott tartózkodik éppen. Tyrion, habár minden családtagjával kapcsolatban vannak fenntartásai, a bátyjával van a legjobb viszonyban, mert Jaime volt mindig is az egyetlen, aki szeretetet és tiszteletet mutatott iránta. Ő pedig ezért kész szinte mindent elnézni neki.

Tyrion mindig rácsodálkozik, hogy két testvére mennyire hasonlít egymásra. Ikrek, férfi és nő, szőkék, zöld szeműek, gyönyörűek. Aztán Tyrion arra gondol, hogy milyen lenne, ha neki is volna egy ikertestvére, de elveti az ötletet: éppen elég neki a kép, amit a tükör mutat. Gondolataiból a kis Tommen herceg zökkenti ki, aki Branről érdeklődik. Tudni szeretné, a fiú vajon meg fog-e halni.

Tyrion megnyugtatja, hogy nem, a mester szerint van rá esély, hogy felébred. Sőt, ő maga is meglátogatta, és úgy tűnik, Bran már nem haldoklik. Viszont eltört a gerince, a lába teljesen összetört. Soha többé nem fog járni, de ha felébred, képes lesz rendes ételt enni, és akkor életben marad.

A királyné szerint kegyelem volna a fiú számára, ha meghalna, és különösen idegesnek tűnik, amikor az kerül szóba, Bran esetleg magához térhet.

Tyrion témát vált, és megkérdezi, mikor indulnak vissza Királyvárba, majd bejelenti, hogy ő Északra megy, a Falhoz. Benjen Stark visszatér felesküdött testvéreihez, és magával viszi Havas Jont, aki felölti a feketét, Tyrion pedig meg akarja nézni magának azt a híres Falat, ezért velük tart. Néhány illetlenebb megjegyzést is tesz, mire a királyné kivonul a gyermekeivel.

Jaime és Tyrion kettesben maradnak, és tovább fűzik a szót Branről. Jaime is azon az állásponton van, hogy Brannek jobb lenne a halál. Tyrion azonban ellenkezik, miszerint a halál túl végleges dolog, míg az élet csupa lehetőség, és végül is, ő sem más, csak egy torzó, mégis egészen jól elboldogul az életben. Aztán még hozzáteszi, reméli, hogy Bran felébred, mert érdekelné, mit mondana a balesetről.

Jaime savanyú ábrázattal megállapítja, hogy nem tudja, Tyrion végül is kinek az oldalán áll. Tyrion pimaszul vigyorogva közli, hogy még a gondolat is bántó, hiszen Jaime is tudja, mennyire szereti ő a családját. A hangnem évődő, de a szavaknak súlyuk van.

Tyrion

a Véreb

Trónok Harca - 8. fejezet - Bran

A legtöbb ember vadászatra ment a király kívánságára, így csak Bran, Jon, Rickon és a lányok maradtak Deresben. Mivel a lányok csak lányok, Rickon pedig szinte csecsemő, ezért Bran egyedül féltestvérében lelhetett volna érdekes társaságra, de mostanában a fiú nagyon haragosan viselkedett, pedig a falra mehet Benjen bácsival, úgyhogy Bran nem érteti a viselkedését és emiatt nem is annyira keresi a társaságát.
Bran eleinte nagyon izgatott volt, hogy elhagyhatja Derest és Királyvárba mehet, ráadásul igazi lovon, nem a régi póniján. Sokat gondolt Öreg Nan meséire, amik a trónteremről és a királyi palotáról szóltak, ahol állítólag szellemek laknak és sárkány koponyák díszítik a falakat. Arról ábrándozott, hogy egy napon a Királyi Testőrség tagja lesz, és megismerheti Ser Barristan Selmy-t, Bátor Barristant, a legnagyobb élő lovagot, a Királyi Testőrség parancsnokát. De most, hogy lassan elérkezik az indulás napja, egyre nyugtalanabb, hogy el kell hagynia az egyetlen otthonát, amit eddig ismert. Minden, amit itt kell hagynia nagyon fog hiányozni neki, még a pónija is.
El akart köszönni mindenkitől, de hamar rájött, hogy nem bírja elviselni a búcsúzás fájdalmát, ezért az istenerdőbe ment a farkasával, akinek még mindig nem sikerült kitalálnia a tökéletes nevet. Megpróbálta megtanítani neki, hogy hozza vissza a botot, de a rémfarkast nem nagyon érdekli a dolog, így Bran is hamar belefárad, és inkább elkezd felmászni Deres tornyaira. Sok időt szokott idefent tölteni, az édesanyja szerint hamarabb tanult meg mászni, mint járni. Mivel Bran már nem emlékszik mikor tanult meg járni vagy mászni, úgy gondolja, ez igaz lehet. Lady Stark nagyon félti, és mindig attól retteg, hogy kisfia egyszer leesik valahonnan. Egyszer meg is ígértette Brannel, hogy nem mászik fel többet a falakra, és Bran kínkeservesen ki is bírta két hétig, de tovább már nem tudta betartani a szavát, amit másnap be is vallott a szüleinek. Büntetésül egy éjjelen át az istenerdőben kellett volna virrasztania, hogy megbánja a tettét, de amikor következő reggel apja a legmagasabb fa tetején találta alvó kisfiát, úgy gondolta nincs értelme többé tiltani.
Édesanyja továbbra is aggodalmaskodott, ezért másoktól kért segítséget. Az őrök is megpróbálták megállítani Brant, de túl lassúak voltak hozzá. Öreg Nan rémisztő meséket mondott, Luwin mester agyagbábut készített, aztán megmutatta a fiúnak, ahogy az ablakból kidobva odalent porrá zúzódik, de Bran csak annyit mondott, hogy ő nem agyagból van és sohasem esik le.
Kedvenc terepe a törött torony volt. Nehezen lehetett csak felmászni, és odafent varjakon kívül nem lakott más. Az Első Torony felől próbálta megközelíteni kedvenc helyét, amikor hirtelen hangokra lett figyelmes. Eleinte nem ismerte fel, hogy Cersei királyné és a testvére, Jaime hangját hallja, amint beszélgetnek. Cersei azt mondja, Jaime-nek kellett volna a Segítőnek lennie, és nem Ned Starknak, mert a király testvérként szereti, és ez veszélyt jelenthet rájuk nézve. Jaime azzal viccelődik, hogy a király utálja a testvéreit, szóval akkor biztos Eddardot is, de a királyné ideges mert tudja, hogy férje tényleg hallgat Lord Starkra. Testvére szerint jobb egy becsületes ellenfél, mint egy becsvágyó, és Deres urával ilyen szempontból jól jártak.
Cersei fél, hogy Lysa Arryn mit mondhatott el a nővére családjának, mire Jaime azzal nyugtatja, hogy Lysanak nincsen semmilyen bizonyítéka ellenük, úgyhogy felesleges aggódnia. Ennek ellenére a királynét tovább nyomasztják gondolatai, többek között az is, hogy ha Joffrey kerül majd trónra Eddard elárulja, vagy esetleg őt fogja kifúrni a király kegyeiből.
Ahogy Bran ezeket hallja, egyre jobban megijed, de úgy érzi meg kell tudnia kik beszélgetnek, ezért megpróbál közelebb jutni az ablakhoz, ahonnan a hangok származnak. Odabent egy meztelenül birkózó férfit és nőt lát egymás karjaiban és nyögéseket hall. Amikor a nő felé fordul, rögtön megismeri, hogy a királyné az, de Cersei is észreveszi őt. Miközben Bran megpróbál elmenekülni elvéti a fogást, megcsúszik és kevésen múlik, hogy le nem zuhan, de éppen sikerül megkapaszkodnia az ablak párkányában. A királyné és testvére odamennek az ablakhoz, és Jaime kinyújtja a karját, hogy segítsen a fiúnak felmászni az ablakba. Ahogy Bran kezd megnyugodni a férfi megkérdezi tőle, hogy hány éves. Bran azt válaszolja neki, hogy hét. A férfi a nőre pillant, és gyűlölettel a hangjában csak ennyit szól : " Hogy mit meg nem teszek a szerelemért!", azzal hanyatt löki a fiút a semmibe.

Ser Jaime Lannister

Trónok harca 7. fejezet - Arya

Arya, a fiatalabbik Stark-leány kilenc éves, és nővérével, Sansával ellentétben egyáltalán nem tipikus hölgypalánta. Aryát jobban érdeklik a fiús dolgok, például az íjazás és a lovaglás, mint a hímezgetés, mégis, lány lévén, kénytelen ilyesmivel tölteni az idejét. Ezen a délutánon Myrcella hercegnő is részt vesz azon a varrásórán, amit nevelőnőjük, Septa Mordane tart a lányszobában a Stark-lányoknak és társnőiknek, akik leginkább Sansa barátnői. Aryának egyáltalán nem megy a hímzés, a munkája borzalmas, a septa szerint olyan a keze, mint egy kovácsé. A többi lány általában kineveti ügyetlenségéért, kivéve a nővérét, aki inkább jólneveltségből nem tesz ilyet. Sansa persze tökéletes hölgy, aki tud énekelni, táncolni, szépen hímez és még hárfázik is. Arya irigyli ezért, szeretne ő is olyan szép és kifinomult lenni, mint Sansa.

Aryát Sansa barátnői „lóarcúnak” csúfolják, mert apja hosszúkás, Starkokra jellemző arcformáját örökölte, testvérei közül egyedül ő. És persze Havas Jon, a fattyú, aki szintén apjuk kiköpött mása.

A septa ezúttal is megszidja Aryát a hanyag munkája miatt, míg a hercegnőt megdicséri, holott Arya szerint Myrcella öltései is ugyanolyan ferdék, mint az övéi. Sansa és barátnői összebújva sugdolóznak és kuncognak, majd Arya követelésére elárulják, hogy miről beszéltek: arról, hogy Joffrey hercegnek tetszik Sansa, majd szóba kerül a tervezett házasságuk is. Sansa kikéri Arya véleményét a hercegről, azonban csalatkoznia kell, húga nem hajlandó dicsérni Joffreyt. Arya jobban bízik a saját és Jon véleményében, ami nem éppen pozitív Joffreyval kapcsolatban.

Sansa kijelenti, hogy Jon nyilván csak féltékeny, és amúgy is, csak egy fattyú. Arya védelmébe veszi Jont, és a hangoskodásra már felfigyel a septa is. A figyelme pedig azzal jár, hogy ismét ellenőrizni akarja Arya munkáját, amivel természetesen ismét elégedetlen. Arya erre dühösen felpattan és el akarja hagyni a szobát.

A septa rápirít, hogy nem hagyhatja ott ilyen udvariatlanul és engedély nélkül a hercegnőt, ezért Arya visszafordul, bókol Myrcella felé búcsúzóul, ugyanis esze ágában sincs maradni. Amikor a septa megkérdi, mégis hova megy, csak annyit kiabál vissza, hogy „Meg kell patkolnom egy lovat” – utalva a septa véleményére az ő kézügyességéről.

Arya lerohan a toronyból, és egyből a rémfarkasához siet, akit Nymeriáról, a Rhoyne  legendás harcos királynőjéről nevezett el. Nymeriával együtt elindulnak a Nagy Toronyhoz vezető fedett híd felé, ahonnan az egész udvart belátni, és ahonnan jól meg lehet figyelni az udvaron gyakorlatozó fiúkat. A leshelyet nem találja üresen: Havas Jon már ott van, farkasával, Szellemmel ők is az udvaron folyó gyakorlatozást figyelik. Arya csatlakozik hozzájuk.

Odalent, Arya csalódására nem a nagyok, hanem Bran és a kis, kövérkés Tommen herceg gyakorol, mindketten alaposan kipárnázott védőfelszerelésben. A küzdelem már jó ideje tarthat, és egyértelműen Bran a jobb.

Arya kérdésére, miszerint Jon miért nincs odalent a többiekkel, fivére keserűen azt válaszolja, hogy fattyaknak ott nincs helyük, ahol hercegecskék küzdenek. Arya ezt nem találja igazságosnak. Ahogyan azt sem, hogy ő maga sem tanulhat harcolni, mert lány, pedig szerény véleménye szerint lenne olyan jó benne, mint Bran, sőt jobb is, hiszen idősebb nála.

Aztán Joffreyra terelődik a szó, aki ruháján nem csak apja szarvasos címerét viseli, hanem anyja oroszlánjait is, egy Baratheon-Lannister egyesített címert. Arya szerint ez nem baj, mert a nő is fontos, habár minek legyen címere, ha nem harcolhat. Jon erre összefoglalja a nap tanulságait: a nőé lehet a címer, de a kard nem, a fattyúé lehet a kard, de a címer nem.

Ekkor odalent Ser Rodric Cassel, a fegyvermester leállítja Tommen és Bran küzdelmét, és megkérdi, Robb és Joffrey készen állnak-e egy újabb összecsapásra. A herceg erre flegmán megjegyzi, hogy csak akkor, ha éles karddal küzdhetnek gyakorlókard helyett. A fegyvermester ebbe nem egyezik bele, erre a herceg becsmérlő, gúnyos megjegyzéseket tesz, egészen odáig, hogy végül Robbot Theon Greyjoynak kell lefognia, nehogy verekedésre kerüljön sor. Végül Joffrey további sértő megjegyzéseket téve távozik.

Jon is szedelőzködik odafent, és Aryát is arra bíztatja, hogy keresse fel a septát, mert minél tovább kerüli a nevelőnőt, annál nagyobb lesz a büntetése. Arya nehéz szívvel elindul a szobája felé, ám legnagyobb bánatára ott nemcsak a septa várja, hanem az édesanyja is…

Arya

Trónok harca 6. fejezet - Catelyn

Catelyn

Deres kastélya forróvizű források fölé épült, meleggel töltve meg a falakat, ami télen a különbséget jelentette élet és halál közt. Az összes szoba közül Catelyn hálóterme volt a legmelegebb, ami régi otthonára, Zúgóra emlékeztette. Ned sosem bírta elviselni a meleget, szerinte a Starkok a hidegre termettek. De most, Deres urának el kell hagynia Északot, hogy a Király Segítőjeként szolgálhasson a messzi Királyvárban. A férfi vissza akarja utasítani a király ajánlatát, azonban Catelyn próbálja rábeszélni, hogy fogadja el a tisztséget. Robert király férjül ajánlotta saját fiát legidősebb lányuknak, a tizenegy éves Sansának. Catelyn jól tudta, hogy így lányukra fényes jövő várna, gyermekei uralkodhatnának a Hét Királyságban. Ő maga is csak tizenkét éves volt, amikor feleségül szánták Ned fivérének, Brandonnak. Brandon azonban meghalt, így öccse lett Deres ura, és Cat férje.
Luwin mester kopogott az ajtón, sürgős üzenetet hozott, de nem Nednek, hanem Catelynnek. Testvére, Lysa egy fadobozt küldött, benne egy lencsével, és egy rejtett üzenettel a dobozka aljában. Az üzenetet egy titkos nyelven írták, amit a Lysa és Cat talált ki, amikor még kisgyerekek voltak. A levélben Lysa megírja, hogy férjét, Jon Arrynt valószínűleg a Lannisterek gyilkolták meg. Ned ebben kételkedik, szerinte a nő csak bánatában találta ki, de Catelyn gyanakodni kezd, hiszen miért is írna húga egy ilyen horderejű üzenetet bánatában, amikor a lebukás egyenlő lenne a halállal. Muszáj rávennie Nedet, hogy utazzon Délre, akkor kiderítheti az igazságot, és megvédheti Lysát, és annak kisfiát. Eddard végül beleegyeik, de három gyermekét, Brant, Sansát, és Aryát is magával viszi. A hároméves Rickon és a legidősebb fiú Robb marad Catelynnel, hiszen mindig kell egy Starknak lennie Deresben, és Robb már elég idős, hogy megtanulhassa hogyan kell uralkodni. Catelyn szíve majd megszakadt, hogy az ő Branjét is magával viszi. Azonban Ned ötödik, fiáról, a fattyú Havas Jonról nem esett szó. A férfi nem viheti magával, csak kiközösítenék az udvarban, Cat viszont nem hajlandó gondoskodni róla, ahogy eddig sem tette, hiszen nem az ő fia. Akár ezer fattyú fölött is szemet tudna hunyni, ha nem kéne látnia őket, hiszen a háborúk gyakran évekig elhúzódnak, és Catlelyn tudta, hogy egy asszony se várhatja el, hogy férje addig ne elégíthesse ki vágyait. Havas Jont azonban Ned hazahozta, és saját fiaként nevelte fel, anyjáról, akivel házasságuk első évében találkozott, egy szó sem eshetett. Catelyn sosem tudta megszeretni a fiút, javasolja, hogy küldjék el őt a Falra az Éjszakai Őrség tagjának, úgy is az volt a fiú álma (és a nőtlenségi fogadalom miatt a fattyú utódaitól sem kell tartania, hogy Derest követeljék). Ned pedig beleegyezik, hiszen a Falon még egy fattyúra is nagy jövő várhat, azonban a fiúnak még nem szólnak a döntésről. Két hétbe is beletellik mire megteszik a szükséges előkészületeket, addig is Jon kiélvezheti még a gyermekkor felhőtlen pillanatait.

Trónok harca 5. fejezet – Jon

Előfordul néha, hogy Havas Jon örül törvénytelen gyermek mivoltának. Ilyen alkalomnak bizonyul a lakoma is, amit Robert király tiszteletére rendeztek. A királyi családtól és Deres uraitól távol, egy félreeső asztalnál kapott helyet az ifjabb udvaroncokkal együtt, akik véleménye szerint sokkal érdekesebb társaság lehetnek a királyi sarjaknál, és mivel az apja itt nem szólhat rá, alkalma akadt felfedezni azt is, hogy egy férfi szomjúsága lakozik benne.
Amikor a királyi család és a Starkok megérkeznek a Nagy Csarnokba, Jonnak kitűnő alkalma nyílik, hogy alaposan szemügyre vegye őket. Észreveszi, hogy a királyné mosolya mímelt, de valóban olyan gyönyörű, ahogy beszélik, viszont a kövér, vörös képű király csalódást okoz neki, mert apja történetei alapján sokkal délcegebbnek képzelte. Myrcella hercegnőt - aki még csak nyolc éves -, eléggé sótlannak ítéli, és az Arya húgával bevonuló Tommen herceg sem tűnik egyébnek szemében, mint egy dundi kisfiú. A tizenkét éves Joffrey Baratheon - a koronaherceg -, oldalán a sugárzó Sansával lép a terembe, de megvető tekintete és unott barátságtalansága Jonban egyáltalán nem ébreszt szimpátiát. A mögöttük érkező két férfi a királyné testvérei; Jaime Lannister - a királyné ikerbátyja -, akit a háta mögött csak Királyölőnek gúnyolnak, de külsőre igazán fenséges jelenség, valamint öccsük Tyrion Lannister - az Ördögfióka -, aki törpenövésű, kacsázó járású, groteszk alkat, s az istenek láthatóan mindent megtagadtak tőle, amit testvéreinek megadtak. Az utolsók akik a terembe lépnek Benjen Stark és Theon Greyjoy.
A lakoma közben Jon lehajít egy nagy falatot az asztal alá rémfarkasának, és figyeli, ahogy a kölyök megvédi zsákmányát egy nála háromszor nagyobb kutyától, de a vacsoraasztalnál hamarosan csatlakozik hozzá nagybátyja, akivel beszédbe elegyedik, és megtudja, hogy apja testvére még fiatalabb volt mint ő, mikor először igazán sokat ivott, majd Benjen kérdésére elárulja, hogy a farkasát Szellemnek nevezte el fehér bundája miatt és mert sosem csap zajt. A nagybátyja ezután azt firtatja, hogy miért nem a testvéreivel egy asztalnál ül, mint általában szokott, mire Jon csak annyit felel, hogy Lady Stark szerint sértés lett volna a királyi családra nézve, ha egy fattyút ültetnek közéjük.
Benjen megjegyzi, hogy Eddard hangulata nem tűnik túlzottan ünnepinek, s ezzel a fiú is egyetért, de szerinte a királyné is eléggé rossz kedvű, valószínűleg azért, mert érkezésük után férje első dolga a kripták meglátogatása volt. Nagybátyja szerint éleslátásra vall, hogy Jon ezt rögtön észrevette, és megemlíti, hogy jól jönne ez a képessége az Éjjeli Őrség szolgálatában is, mire a fiú hirtelen elkezdi kérlelni, hogy mikor visszatér, hadd menjen ő is vele a Falra. Benjen azzal tiltakozik, hogy a fal nem gyerekeknek való, de Jon nyomban rávágja, hogy ő már nem gyerek, hiszen nemsokára már a tizenötödik névnapját ünnepli, és amúgy is, a fattyak állítólag hamarabb felnőnek, mint a törvényes fiak.
Valójában azért ilyen heves a fiú, mert tudja hogy fivéreinek és húgainak van lehetősége egy szép jövőre, de ez a fattyaknak nem adatik meg. Benjen azt mondja, előbb ismerjen nőt, nemzzen saját fattyakat, hogy tudja, miről akar lemondani. Ez igazán feldühíti Jont, aki azt állítja, hogy sohasem fog fattyút nemzeni, majd Szellemmel a sarkában kiviharzik a teremből, nehogy valaki meglássa amint sírva fakad.
Odakint - legnagyobb meglepetésére -, találkozik Tyrion Lannisterrel, aki ez épület falán levő párkányon ül, s megkérdi a fiút, hogy megnézheti-e a rémfarkasát, amit némi habozás után Jon meg is enged neki, s felajánlja, hogy kerít egy létrát, hogy a törpe le tudjon mászni, de az csak nevet rajta és akrobatikus ügyességgel leszökken a földre. A hirtelen mozdulat megriasztja a farkaskölyköt, de gazdája parancsára engedelmesen tűri, hogy Tyrion közelebb lépjen hozzá és szemügyre vegye. Ezután az Ördögfióka megkérdezi Jont, hogy ő Eddard Stark fattya-e, de a kérdés tapintatlansága láthatóan megsérti a fiút, amiért Tyrion bocsánatot kér tőle, és elmagyarázza, hogy törpeként az emberek nem várják el tőle, hogy illedelmesen beszéljen vagy ízlésesen öltözzön, ezért elég könnyű elszoknia tőle. Megállapítása szerint Jonban több van északból, mint féltestvéreiben, de sohasem szabad elfelejtenie, hogy ki és mi ő, mert a világ sem fogja, s azt, hogy fattyú, tegye inkább erősségévé, hogy soha ne tudjanak neki ártani vele. Mikor a fiú visszakérdez, hogy mégis mit tudhat Tyrion arról, hogy milyen törvénytelen gyereknek lenni, az csak annyit felel, hogy az apja szemében minden törpe fattyú, és szerinte a legfontosabb tanulság az, hogy bár minden törpe lehet fattyú, de nem minden fattyúnak kell törpének lennie.

Benjen Stark

Tyrion Lannister

Trónok harca 4. fejezet – Eddard

Megérkezik a király és kísérete Deresbe. Vele van a Lannister rokonság is: a királyné, Cercei; az ikerfivére, aki egyszersmind a királyi testőrség tagja, Ser Jaime; öccsük, a törpe Tyrion. A királyné két kisebb gyermekével egy hatalmas, zárt hintóban, „kerekes házban” utazik, a trónörökös Joffrey a Véreb névvel illetett testőre, Sandor Clegane mellett lovagol.

Ned kilenc éve látta utoljára a királyt, Robert Baratheont, aki nagyon megváltozott legutóbbi találkozásuk óta: irgalmatlanul meghízott, durva, bozontos szakállt növesztett, és mindent egybevetve úgy néz ki, mint aki a végletekig kiélte magát.

A Starkok és a ház népe udvariasan köszönti az uralkodót, aki szintén szertartásosan viszonozza a köszöntést feleségével együtt. Aztán a király felszólítja Nedet, hogy vigye őt le a kriptába, mert szeretné leróni kegyeletét az elhunytaknál. Ketten indulnak el a Deres alatti járatokban, ahol a Starkok ősei nyugszanak évszázadokra visszamenően. A társalgásuk ekkor már jóval családiasabb.

A király először is panaszkodik az északi időjárás miatt, majd a déli vidékek bujaságát, ételeit, borait, asszonyait kezdi dicsérni, joviálisan tréfálkozva. Végül elérik azt a helyet, ahol Lord Stark atyja, bátyja és húga van eltemetve. A Starkoknál az a szokás, hogy a sír elé egy élethű szobrot állítanak, amely pontosan visszaadja az elhunyt arcvonásait. A szobor ülő alakot mintáz, ölébe egy kardot fektetnek keresztbe, hitük szerint ez a kard tartja vissza a szellemeket. A három keresett sír egymás közvetlen közelében van.

Ekkor ismerjük meg történetüket. Lord Rickard Stark Királyvárban halt meg, legidősebb fiával, Brandonnal együtt. Az őrült király, Aerys Targaryen gyilkoltatta meg őket, Brandon akkor még csak húsz éves volt, és éppen készült feleségül venni Catelyn Tullyt, akit bátyja halála után végül Ned vett nőül.

Ned húga, Lyanna tizenhat esztendősen halt meg, miután Rhaegar Targaryen, az őrült király fia és örököse elhurcolta. Akkoriban még úgy tervezték, hogy Robert veszi feleségül a lányt. Végül ez az eset vezetett Robert felkeléséhez.

A királynak nem tetszik, hogy Lyannát egy ilyen hideg és sötét helyre temették, hiszen a lány tele volt élettel és vidámsággal. Ned azonban elmondja, hogy maga Lyanna kérte őt, amikor rátalált, és húga már haldoklott, hogy vigye haza és temesse az ősök mellé. Robert bevallja, hogy bár bosszút állt, megölte Rhaegart, még mindig nem érzi úgy, hogy bosszúja teljes volt.

Végül elindulnak vissza a felszínre, és közben a nemrég elhunyt Jon Arrynról kezdenek beszélgetni. A férfi, aki mindkettejük atyai jóbarátja, nevelője volt, hajlott kora ellenére igen jó egészségnek örvendett, majd nagyon hirtelen ágynak esett és hamar elvitte a láz.

Lord Arryn felesége a kisfiával elhagyta a fővárost, a király engedélye nélkül, és férje birtokára vonult vissza. Robert úgy tervezte, hogy a kisfiú, Robert Arryn, apród lesz majd Tywin Lannister, a királyné apja mellett, most azonban ez kútba esett. Erre Ned felajánlja, hogy maga mellé veszi a fiút, ő mégis csak a rokona, Catelyn révén. A király azonban ezt elutasítja, mondván, hogy ezzel megsértenék a Lannistereket. Ned nem ért egyet, de ő nem ismeri a főváros politikai erőviszonyait.

Végül a király a lényegre tér, arra, hogy miért is tette meg ezt a nagy utat Északra. Azt szeretné, ha Ned venné át Jon Arryn tisztségét, és felvenné a szolgálatot a Király Segítőjeként. Ez nagy tisztesség, a Segítő gyakorlatilag a királyság második embere. Robert azon kesereg, hogy ő nagyon utálja az uralkodást, a panaszosokat, az intrikákat stb. Ő a harc embere, és erre mostanában nem nagyon van lehetősége, ezért feltett szándéka, hogy másokra bízza a birodalom gondjait, amíg ő a „korai halálba eszi, issza és bujálkodja magát”.

Ned nem túl lelkes a feladattól és a felajánlott felelősségtől. Végül a király előveszi a legkecsegtetőbbnek tartott érvét: idősebb fia, a trónörökös Joffrey számára megkéri Ned nagyobbik lánya, a már most szépséges Sansa kezét.

Ned még ettől sem áll azonnal kötélnek, kér némi gondolkodási időt. Habár tudja, hogy nem sok választása van, egyáltalán nem tölti el jó érzéssel, hogy el kell hagynia Északot, és vele együtt valódi kötelességeit.

Robert Baratheon

 Cercei Lannister, a királyné