Tónok harca 19. fejezet - Jon

Jon a gyakorlások alatt minden társát legyőzte, akit Ser Alliser, a fegyvermester kiállított ellene, mégsem ért el vele semmit, a férfi mindig csak gúny tárgyává tette. Érkezése óta Havas nagyúrnak szólította. A gyakorlás után, egyedül sétált vissza a fegyvertárba, majdnem húszan voltak a csoportban, akikkel együtt edzett, de egyiket sem nevezhette barátjának. Legtöbbjük pár évvel idősebb volt a fiúnál, de egyik sem volt feleolyan jó harcos sem, mint ő. Jeren gyenge volt, Gren lassú és esetlen, Pyp tőrként használta a kardját, Dareon gyors volt ugyan, de félt, hogy megütik. Jon minél több időt töltött velük, annál jobban megvetette őket. A fegyvertárban hideg volt, pedig égett a tűz. A Falon mindig hideg van. Senki sem mondta Jonnak, hogy a Fekete vár ilyen lesz. Egyedül Tyrion mondta el neki, az igazságot, neki pedig nem hitt. Pedig apja biztosan tudta milyen az élet a falon, mégis elküldte. Még nagybátyja Benjen sem lehetett vele. Három nap után jutott Jon fülébe a hír, hogy Benjen felderítésre indul. Jon kéri, hogy hadd menjen vele, azonban a Falon mindenki csak azt kapja, amit kiérdemel, és a fiú még nem felderítő. Másnap hajnalban Jon ott volt, mikor nagybátyja kilovagolt. A kedves, szívélyes Benjen teljesen más ember volt a Falon, mint ahogy Jon ismerte. Kemény és hideg, mint mindenki más is. Jonnak nagyon hiányoztak a testvérei, de legjobban kishúga, Arya. Arya pont annyira nem volt az udvarba való, mint ő maga. Ők ketten hasonlítottak legjobban apjukra.
A fegyvertárban társai kötözködni kezdtek Jonnal, csak a fegyverkovács, Donal Noye tartotta vissza őket a verekedéstől. A férfi Jon kivételével mindenkit kizavart a fegyverraktárból. Donal elmondja a fiúnak, hogy a többi újoncnak sosem volt fegyvermestere, nem éltek kastélyban, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olyan jól harcolni mint ő, ne csodálkozzon rajta, hogy utálják, ha lenézi őket.
Jon a fegyverraktárból a Fal tetejére ment. Még mindig lenyűgözte a hatszáz láb magas építmény. Egyszer csak Tyrion Lannister tűnt fel mögötte, aki ugyancsak Havas nagyúrnak szólította. Jonnak már elege volt ebből, hogy gúnyt űznek belőle. Tyrion tanácsot ad a fiúnak, hogyha el akarják nevezni, fogadja el, akkor nem fogják tudni bántani vele, őt is Ördögfiókának gúnyolják, mégsem zavarja. Jon és Tyrion együtt indultak vacsorázni. Tyrion megemlíti, hogy nem igazán látja Szellemet, a rémfarkast. Szellem általában mindig Jon mellett van, azonban most a régi istállóban van, vagy a fiúval a hálótermében, mivel a többiek félnek tőle.
Tyrion szóba hozza Bejen Starkot is, állítólag a férfi túl régóta van már a Falon túl. Jon nagbátyja azt ígérte, a fiú névnapjára visszatér, nagyon messzire kellett mennie, Ser Waymar Royce-ot keresik. Vacsora közben Alliser Thorne szólt Jonnak, hogy a parancsnok látni akarja, azonnal, levél érkezett Deresből. A parancsnok az irodájában azonnal átadta a levelet Jonnak. Bran felébredt. A fiú megtudja, hogy öccse nyomorék lett, ez viszont nem nagyon érdekli, hiszen az öccse él. A levelet a kezében lóbálva, az örömhírt kiabálva tért vissza az étkezdébe, hogy Tyrion kezébe nyomja a levelet. A nagy örömujjongásra mások is köréjük gyűltek. Jon észrevette valamivel odébb Grennt is, odament a fiúhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért gyakorlás közben eltörte a csuklóját, és felajánlotta, hogy megtanítja neki is ezt a fogást. Ser Alliser ezt meghallotta, és egyből gúnyolódni kezdett, hogy könyebb lenne egy farkast  megtanítani zsonglőrködni, mint Grennt bármire is. Jon azonban visszavágott, hogy állja a fogadást, szívesn látná Szellemet zsonglőrködni. A terem elcsendesedett, csak Tyrion röhögött fel. Végül halk kuncogás hallatszott az egész teremből. Alliser erre ellenségesen sziszegte Jonnak, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni.

Trónok harca 18. fejezet - Catelyn

Catelyn egy tyroshi gályán érkezik Királyvárba Ser Rodrik Cassel kíséretében. Az asszony ujjai még mindig merevek a sebektől, amiket a tőr okozott. A tőr, amivel Bran életére törtek. Catelyn képtelen megválni a fegyvertől, az övére erősítve viseli, így biztos lehet abban, hogy nem tűnik el.

Ser Rodrik ismeri a király fegyvermesterét, Ser Aron Santagart, őhozzá akarnak menni, hogy megmutassák a tőrt, hátha felismeri, kié. Az öreg lovag felajánlja, hogy majd ő felkeresi a fegyvermestert, mert őt nem fogják felismerni a városban, míg elképzelhető, hogy Lady Starkot igen. Fontos ugyanis, hogy jelenlétük titokban maradjon.

Catelynnek eszébe jut, hogy bár rég nem járt a fővárosban, van valaki, aki felismerheti őt, ezért beleegyezik Ser Rodrik tervébe. Az ember, aki ismeri őt, még gyermekkori barátja, Lord Baelish, aki Kisujj néven is ismert. Kisujj az Ujjak nevű félsziget-csoport legkisebbikéről származik, ráadásul termetre is kicsi volt, így ragadt rá a név. Petyr Baelish okos, fürge észjárású és ravasz fiú volt Lord Tully, Cat apja kíséretében, és kisfiú kora óta szerelmes Catelynbe. Amikor megtudta, hogy Cat-et hozzáadják Brandon Starkhoz, párbajra hívta a nála öt évvel idősebb északit, aki végül, Cat könyörgésére nem ölte meg, azonban Kisujj azóta is viseli a sebhelyet, amit kapott. Lord Tully azonnal elbocsátotta szolgálatából a Baelish fiút. Brandont később meggyilkolta az Őrült Király, Catelyn pedig Ned felesége lett. Petyr Királyvárba ment, ahol hamarosan igen sokra vitte, jelenleg ő a király pénzmestere.

Mire mindezt elmeséli az öreg lovagnak, befutnak a kikötőbe, és eléjük tárul a főváros impozáns látványa. Királyvárat Hódító Aegon építtette úgy háromszáz évvel korábban, amikor ezen a helyen partra szállt, hogy meghódítsa Westerost. A látképet uralja a hét toronyból álló nagy erőd, a Vörös Torony, ami tulajdonképpen a királyi palota is egyben, a hét torony egyike pedig a Segítő Tornya, ahol Ned szállása is lesz, amikor ideér. Catelyn azonban nem a palotába tart, hanem a hajóskapitány által ajánlott kis fogadót választja szállásul.

A fogadóban Ser Rodrik elbúcsúzik úrnőjétől és a királyi fegyvermester keresésére indul, amíg Catelyn lepihen. Kisvártatva az asszony arra ébred, hogy a Városi Őrség aranyköpönyeges emberei dörömbölnek az ajtaján, mondván, velük kell tartania. Catelyn tudni akarja, kinek a parancsára jöttek érte, erre az egyik katona egy szalagot mutat neki, amelyen egy poszátát ábrázoló pecsét van. Ez Lord Baelish címere. Catelyn végül beleegyezik, hogy az őrökkel tart, már csak azért is, mert tudni szeretné, mit akar tőle Kisujj, és hogy egyáltalán, hogyan talált rá ilyen gyorsan.

Lord Baelish-hez érve aztán kiderül, hogy a pénzmester a Kistanács másik tagjától, a Póktól, vagyis az eunuch Lord Varystól szerezte értesüléseit. A Pók csak azt nem tudja – vagy csak Petyrnek nem árulta el, hogy Catelyn mi célból érkezett. Baelish is ez iránt érdeklődik, ám az asszony nem akarja elárulni, csak annyit mond, hiányzik a férje és a lányai. A pénzmester erre a Tully család jelszavaival szembesíti Catelynt: Család, kötelesség, becsület. És azzal, hogy ezek mindegyike megkövetelte, hogy az asszony Deresben maradjon, mégis eljött, vagyis valami komoly dolognak kellett történnie.

Ekkor megjelenik Lord Varys, akit csak azért szólítanak Lordnak, mert a Kistanács tagja, egyébként nincs rangja vagy birtokai. Viszont igen kiterjedt kémhálózattal rendelkezik. Tud Catelyn sebesüléséről és Bran állapotáról is, sőt, még segítséget is felajánl, Catelyn azonban nem bízik benne, ezért elhárítja.

Ezek után Lord Varys a tárgyra tér, és elkéri a tőrt, mivel szeretné megvizsgálni. Kisujj nem érti miről van szó, Varysnak azonban már sok mindent elcsicseregtek a kismadarai – vagyis a besúgói.

Kisujj, amikor meglátja a tőrt, közli, hogy nincs szükség semmiféle nyomozásra, a tőr ugyanis az övé. Pontosabban, az övé volt, egészen a Joffrey herceg nevenapján tartott lovagi tornáig, amikor elvesztette a tőrt egy fogadáson. Ő Jaime Lannisterre fogadott, azonban Loras Tyrell, a Viráglovag győzött.

A személy pedig, aki elnyerte Kisujjtól a tőrt, nem volt más, mint az Ördögfióka, Tyrion Lannister.

Trónok harca 17. fejezet - Bran

Bran álmodik.

Álmában csak zuhan és zuhan, mintha évek óta mást sem tenne. Körülötte kavargó sötétség, mérföldekkel alatta a föld, ami egyre közeledik, de ő nem éri el, csak zuhan. Tudja, ha egyszer földet ér, meghal.

Egy magas, vékony hang arra biztatja, hogy ne keseregjen, hanem repüljön. Egy idő után Bran észreveszi, hogy a hang egy varjútól jön, az beszél hozzá. A varjú kukoricát követel tőle, Bran a zsebébe nyúl, ahol talál magot, majd a tenyeréből etetni kezdi a madarat, aki továbbra is arra biztatja, hogy repüljön. Bran hiába bizonygatja, hogy ő nem madár, nincsenek szárnyai, a varjú csak erősködik, hogy próbálja meg, mert csak akarnia kell.

Bran emlékezetébe bevillan egy kép, amint egy aranyló arcú alak azt mondja: „Hogy mit meg nem teszek a szerelemért!” A varjú azonban azt mondja, az ilyesmit verje ki a fejéből, mert ez nem segít repülni.

A varjú azonban azt mondja, megtanítja Brant repülni. Mivel minden repülés zuhanással kezdődik, az nem baj, hogy most zuhannak. Csak le kell néznie. Bran előbb tiltakozik, aztán lenéz. A föld egyre gyorsabban közeledik felé, de még mindig elég magasan van ahhoz, hogy belássa az egész világot, amely térképként terül el alatta.

Látja Derest, az embereket, amint a napi ügyeiket intézik. Látja az édesanyját, aki egy hajón utazik Dél felé. Látja az édesapját és nővéreit a királyi úton, látja a Szabad Városokat és a dothraki tengert Keleten, sőt, ellát az ismert világ végét jelentő Asshai-ig. Észak felé tekintve látja Jont a Falnál, és látja az örök jég birodalmát a Falon túl. Belelát egészen a tél szívének a mélyébe.

A varjú ekkor azt mondja neki, azért kell élnie, mert közeleg a tél.

Bran egyre gyorsabban zuhan, Észak jégcsipkés sziklái felé közelít, és tudja, rövidesen felnyársalja egy jégdarab, ha nem tanul meg repülni. Repülés vagy halál?

Bran széttárja a karjait és repülni kezd, újra a magasba emelkedik. Még soha nem érezte magát ilyen csodálatosan. Közben észreveszi, hogy a varjúnak három szeme van, és a harmadik, ami a homloka közepén ül, hatalmas tudásról tanúskodik. Most, hogy Bran már tud repülni, a varjú közel repül az arcához, végül a csőrével belekap Bran homlokába, a két szeme között.

Bran körül a sötétség kavarogni kezd, majd a szeme előtt alakul át a varjú Deres egyik szolgálólányává, akit a fiú is jól ismer. A lány ledobja a vizestálat, amit éppen a kezében tartott, majd kiáltozva elszalad, tudtára adva mindenkinek, hogy Bran felébredt.

Bran megtapogatja a homlokát, ahol a varjú megcsipkedte, de nem érez sebet, és nem is vérzik, pedig még ott van az égő fájdalom nyoma. A fiú nagyon gyengének érzi magát, de azért megpróbál felkelni. Nem tud megmozdulni.

Mellette mozgolódás támad, majd felugrik az ágyra és végigfekszik Bran lábán egy rémfarkas, akit a fiú alig ismer fel, akkorát nőtt. Bran furcsállja, hogy nem érzi a lábán az állat súlyát, azonban nincs ideje ezt firtatni, mert befut Robb, akihez eljutott öccse ébredésének híre.

Bran első szavai a rémfarkasáról szólnak, közli, hogy Nyár lesz a neve.

Trónok harca 16. fejezet - Eddard

Arya eltűnt, immár negyedik napja folyik utána a kutatás. Ned emberei szinte versenyt futnak a Lannisterekéivel, hogy ők találják meg előbb a lányt, és visszavigyék az apjához. Tudják, hogy a királyné emberei egyáltalán nem bánnának kesztyűs kézzel a gyermekkel.

A király és kísérete a keresés idejére Darry várában szállnak meg. Lord Darry annak idején Rhaegar Targaryen oldalán harcolt, és bár hűséget esküdött Robertnek, sosem kedvelte. Most, hogy az ő fedele alatt laknak összezsúfolódva, még feszültebb a hangulat, mint amilyen eleve volt a farkastámadás és Arya eltűnése miatt.

Nednek jelenti az intézője, hogy a testőrkapitánya, Jory Cassel megtalálta Aryát, azonban a király őrei feltartóztatták őket a kapuknál, és azonnal a király és a királyné elé vezették őket. Nedet rettenetesen feldühíti ez a bánásmód, így azonnal odasiet, közben meghagyja, hogy Sansát is vezessék oda, hogy tanúskodjon. Még jobban felháborodik, amikor meglátja a lányát, aki a számtalan Lannister gyűrűjében, az egy Jory mellett még apróbbnak tűnik, mint amilyen valójában. Azonnal odasiet hozzá, a kislány pedig sírva csak azt hajtogatja, mennyire sajnálja, ami történt.

Ned aggodalmas kérdésére elmondja, hogy nem esett baja, csak nagyon éhes, mert az erdőben csak bogyókat talált. Ebből az is kiderül, hogy amióta megérkezett, senkinek sem jutott eszébe, hogy enni adjon neki. Ned hideg hangon vonja felelősségre a királyt, amiért őt nem értesítették, és amiért nem egyenesen őhozzá vitték a kislányt. Erre a királyné rendre utasítja, majd előadja a vádat, miszerint Arya szánt szándékkal ráuszította a rémfarkasát a hercegre. Arya ellentmond neki, mire Joffrey rákiabál, hamar parázs perpatvar keletkezne, ám a király rájuk ripakodik.

Robert utasítására előbb Arya mondja el, mi történt. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy a folyóba dobta Joffrey kardját, Lord Renly, a király öccse hangosan nevetni kezd, olyannyira, hogy a király ki is utasítja a teremből.

Ezek után Joffrey mondhatja el a saját verzióját, ami természetesen egészen másképp fest, mint Aryáé. Közben megérkezett Ned intézője, Vayon Poole Sansával, akit oda is hívnak, hogy mondja el, ő mit látott. Sansa nem mer ellentmondani az ő hercegének, azonban a húgát sem hazudtolhatja meg, ezért azt mondja, nem emlékszik, minden olyan gyorsan történt. Erre Arya rátámad és hazugnak nevezi, Jorynak kell szétválasztania őket.

A királyné büntetést követel, a király azonban nem óhajt a továbbiakban az üggyel foglalkozni. Igazságot tenni nem tud, és végül is gyerekek vitájáról van szó. Utasítja Nedet, hogy tanítson fegyelmet a lányának, ő is azt teszi majd a fiával.

A királyné azonban nem nyugszik, ő a rémfarkas pusztulását akarja, a bőrét pedig ágytakarónak. Nymeria viszont eltűnt, őt nem találták meg, és ez még Robertet is szemmel látható megkönnyebbüléssel tölti el. Cercei erre megjegyzi, hogy végül is, van még egy rémfarkas. Robert erre rábólint, utasítást ad, hogy kerítsék elő a hóhért, Ser Ilyn Payne-t.

Csak amikor Ned tiltakozni kezd, a lányok akkor jönnek rá, hogy ezúttal Ladyről van szó. Sansa könyörögni kezd, hogy ne tegyék, Lady jó farkas, nem bántott senkit, Arya pedig azt kiáltozza, hogy Lady ott sem volt, amikor az eset történt. Sansa zokogva borul az apja mellére, aki régi barátságukra, sőt, rég halott húga emlékére kéri Robertet, hogy változtassa meg a döntését. A királynak azonban elege van, és tudja, hogy a felesége sosem hagyna neki békét, ha most engedne, ezért átkozódva bár, de kitart a döntése mellett. Ned ekkor már szinte ellenségesen felszólítja királyát, hogy akkor legyen elég bátor, és tegye meg maga. Robert szó nélkül ott hagyja.

A királyné átveszi az irányítást, és a hóhérért akar küldetni, Ned azonban kijelenti, hogy arról szó sem lehet. Joryval felküldeti a lányokat a szobájukba, és utasítja, hogy hozza el neki a pallosát, Jeget. Ő maga fogja megölni Ladyt. Amikor a királyné valami trükköt sejt a dolog mögött, Ned csak annyit mond, hogy a rémfarkas Észak szülötte, aki többet érdemel egy mészárosnál. Lemegy a kaputoronyhoz, ahova Ladyt kötötték ki. Ő eddig nem is tudta, hogy Sansa így nevezte el az állatot, de úgy látja, tökéletesen illik hozzá a név. Őszinte sajnálattal a szívében, végül végrehajtja a király parancsát.

Miután végez, utasítja Joryt, hogy négy emberrel küldje vissza a farkas tetemét Deresbe. A testőrkapitány csodálkozik a döntésén, ami talán kissé túlzónak tűnik, Ned azonban megmagyarázza: „Ez a bőr sohasem lesz a Lannistereké.”

Visszafelé tart a szállására, amikor megérkezik a Véreb, aki Jaime Lannisterrel szintén Arya után kutatott a folyótól északra. A testőr lovára egy köpenybe bugyolált test van erősítve. Ned először arra gondol, talán Nymeriát ölték meg, azonban nem a rémfarkas testét rejtik a rongyok, hanem Mycah-ét, a henteslegényét. A Véreb válltól csípőig gyakorlatilag félbe vágta a fiút, aki – közli nevetve – futott, de nem elég gyorsan.

Trónok harca 15. fejezet - Sansa

A király és kísérete immár elhagyta Északot, és jelenleg a Három folyó vidékén haladnak, éppen arrafelé, ahol egykor Robert csatában megölte Rhaegar Targaryent. Sansa, miután a fogadóban, ahol éjjel megszálltak, elköltötte reggelijét, Septa Mordane kérésére elindul megkeresni Aryát. Húga már korán reggel felkelt, és nyilvánvalóan kilopózott a táborba, hogy különféle, hölgyekhez méltatlan kedvtelésével foglalkozzon. Ezen a napon azonban erre nincs lehetőség: a királyné meghívta a Stark-leányokat, hogy tartsanak vele és leányával, Myrcella hercegnővel a kerekes házában, beszélgetéssel, süteményekkel és teával enyhítve az utazás kényelmetlenségeit.

Sansának nincsenek illúziói húga hajlandóságát illetően, szinte biztos benne, hogy Arya nem akar majd csatlakozni hozzájuk, vagy ha mégis, akkor úgyis képtelen lesz illendően viselkedni. Márpedig Sansa kétségbeesetten szeretne megfelelni a királyné elvárásainak, hiszen Joffrey herceg jegyeseként mindenképpen jó benyomást kell tennie.

Aryát a folyóparton találja, a lány éppen rémfarkasa, Nymeria bundáját próbálja kikefélni és megszabadítani a beleragadt sártól. A farkas nem igazán hagyja magát, Aryának sok vesződségébe kerül a dolog, ráadásul ő sem néz ki sokkal csinosabban és tisztábban, mint maga Nymeria. Amikor Sansa figyelmezteti, hogy ki kéne csinosítania magát, Arya kerek perec kijelenti, hogy ő ugyan nem fog a királynéval utazni, amikor éppen ott járnak, ahol Rhaegar herceg meghalt, páncéljáról a folyóba hullajtva híres rubintjait. Ő bizony elmegy a barátjával, Mycah-val rubintokat keresni.

Sansa egyáltalán nem érti, mi érdekeset talál Arya a tájban, a növényekben, az állatokban, amikről állandóan lelkendezve mesél, és azt végképp nem tudja felfogni, hogyan barátkozhat a húga ezzel a Mycah-val, aki csak egy hentes legénye. Arya napok óta ugyanazt a koszos bőr lovaglóruhát viseli, és ezzel a fiúval együtt folyton elhagyják a menetoszlopot, fel-alá nyargalászva a lovaikon. Sansa kijelenti, hogy ő gyűlöli a lovaglást, mert piszkos és sebes lesz tőle az ember.

Még egyszer felszólítja Aryát, hogy szedje rendbe magát, hiszen a királynét nem utasíthatja el. Ekkor, legnagyobb rémületére Arya kijelenti, hogy ő nem szereti a királynét. Ráadásul a kerekes házba a farkasát sem engednék be, ebből kifolyólag végképp nem hajlandó odamenni. Közben végül Nymeria kiszabadul Arya kezei közül, ezért gazdája utána iramodik, faképnél hagyva a nővérét.

Sansa egyedül indul vissza a tábor közepe felé, hogy csatlakozzon a királynéhoz, ott azonban kisebb tömeg verődött össze. Sansa két, számára idegen lovagot lát meg. Egyikük a Királyi Testőrség fehér köpenyét viseli ragyogó hófehér páncéllal, s a lovag haja is hófehér. A másik, fiatal férfi húsz éves lehet, koromfekete a haja, rendkívül jóképű, páncélja zöld, hóna alatt agancsos sisakot tart. Aztán Sansa észreveszi a harmadik jövevényt is, egy idős, ösztövér, himlőhelyes arcú, félelmetes alakot, aki első pillantásra mélységes rettegést vált ki a lányból. Olyannyira megijed, hogy hátrálni kezd, és így szinte egyenesen nekimegy a Vérebnek, Joffrey testőrének, aki igencsak mulatságosnak tartja Sansa riadalmát.

Az emberek felfedezik Sansa mellett Ladyt, és a rémfarkas láttán több kard is előkerül a hüvelyéből. Joffrey, a királyné kérésére odalép, és tisztázza, hogy a farkas az ő „hölgyéhez” tartozik. Sansa ekkor már egészen elszégyelli magát az iménti ijedelméért, hiszen ő egy Stark Deresből, egy napon királyné lesz, illő volna bátrabban viselkednie. Megpróbálja hát összeszedni magát.

A körülötte folyó beszélgetésből kiderül, hogy az a félelmetes férfi, akitől ő úgy megrettent, nem más, mint Ser Illyn Payne, a király hóhéra.

Ezek után a fehér páncélos idős lovag is bemutatkozik: ő Ser Barristan Selmy, a Királyi Testőrség parancsnoka. Sansa ismeri a lovag nevét, és visszatér a hangja is, ismét az a tökéletesen udvarias hölgy, akire Septa Mordane olyan büszke. Illőn üdvözli hát a lovagot, majd a másik, a fiatalabbik próbára teszi őt, hogy vajon felismeri-e. Sansa az agancsos sisak és a kora alapján felismeri benne Robert király ifjabbik öccsét, Renlyt.

Végül Sansa még Ser Illyntől is bocsánatot kér, amiért illetlenül bámulta és udvariatlan volt vele, a férfi azonban csak barátságtalanul rámered, majd ott hagyja a társaságot. A királyné elmagyarázza Sansának, hogy még annak idején, az Őrült Király kitépette Ser Illyn nyelvét, ezért nem tud beszélni. Ezután a királyné elnézést kér Sansától, amiért a vendégeskedést el kell halasztaniuk, de az újonnan érkezett lovagok, mint a tanács tagjai, fontos ügyeket kívánnak megvitatni vele és a királlyal, így hát a lányt Joffrey herceg gondjaira bízza.

Sansa ennél boldogabb nem is lehetne. Egy egész nap az ő hercegével! A jegyesével! Amikor Joffrey felveti, hogy elmehetnének lovagolni, Sansa már azon az állásponton van, hogy ő imád lovagolni. Joffrey javaslatára Ladyt, és a herceg testőrét, a Vérebet is a táborban hagyják, és csak kettesben indulnak útnak. Joffrey biztosítja a bizonytalankodó Sansát, hogy nem eshet bajuk, hiszen nála van a kardja, amit Oroszlánfognak hív. Egész nap együtt járják a vidéket, egy kis háznál megállnak, ahol a herceg megvendégelteti magukat, és ellenőrzés híján mindketten kicsit több bort isznak, mint amihez szokva vannak. Evés után tovább indulnak, és Joffrey meg akarja mutatni Sansának azt a bizonyos helyet, ahol apja legyőzte Rhaegar herceget.

Azon a helyen azonban ott találják Aryát és Mycah-t, a henteslegényt, amint botokkal kardvívást gyakorolnak. Arya éppen vesztésre áll, ami nem meglepő, hiszen a fiú jóval idősebb és erősebb nála. Sansa megrökönyödve kiált a húgára, aki, lám, már megint szégyenbe hozza őt a hóbortjaival, és pont a herceg előtt!

Joffrey gúnyolni kezdi a henteslegényt, amiért lovagosdit játszik, és Mycah hiába bizonygatja, hogy Arya kérésére teszi, ez a herceget egyáltalán nem érdekli. Joffrey előrántja a kardját, és felszólítja a fiút, hogy kapja fel ő is a sajátját (vagyis a botot), és álljon ki ellene. Arya hiába kiabál, hogy hagyja abba, Joffrey a legény arcának szegezi a kardját, és fel is sebzi vele. Aryánál ez az utolsó csepp, fogja a saját botját, és tarkón vágja vele a herceget, aki megtántorodik. Mycah elfut, Arya megpróbál újra lesújtani Joffreyra, aki ezúttal hárítja az ütést a kardjával. Sansa egyre csak sikoltozik, hogy hagyják abba, még kárt tesznek egymásban, egyikük sem hallgat rá, Joffrey üldözőbe veszi Aryát, aki ekkor már érzi, hogy ez több, mint egyszerű civakodás, Joffreyban gyilkos indulat dolgozik. A herceg végül a kardjával egy fához szorítja a lányt, és ki tudja, mi történne, ha Nymeria nem lépne közbe. A farkas elkapja a herceg kardot tartó karját, és alaposan megtépázza. A fiú a földön fekve kiáltozik, hogy szedjék le róla a megvadult állatot.

A farkas Arya egyetlen határozott szavára elengedi Joffreyt, akit azonban most már Arya tart sakkban a saját kardjával, Oroszlánfoggal. A herceg félelmében azzal fenyegetőzik, hogy beárulja őt a királynénál. Sansa ismét rákiált a húgára, hogy hagyja békén Joffreyt. A lány erre egy nagy lendülettel bedobja a folyóba a kardot, aztán Nymeriával együtt elszalad.

Sansa odatérdel a még mindig fekve nyögdécselő Joffrey mellé, hogy segítsen rajta, a fiú azonban nem kér a gyengédségéből. Elküldi, hogy hozzon segítséget, miközben a tekintetében nincs más, csak gyűlölet és gonosz megvetés.

Trónok harca 14. fejezet - Catelyn

Eddard és a lányok már kilenc napja elhagyták Derest, miközben Catelyn még mindig Bran ágyánál ült bánatában. Ekkor kereste fel Luwin mester, hogy emlékeztesse, mennyibe került a király látogatása, hogy fel kell tölteni a raktárakat a közelgő tél előtt, és mivel sok ember elment Neddel, új embereket is kellett választani a tisztségük betöltésére. Catelyn azonban nem akart ezzel foglalkozni, miközben fia még midig kómában feküdt, cseppet sem érdekelte ki lesz az új lovászmester, vagy testőrkapitány. Az észrevétlenül a szobába lépő Robb felvállalta helyette ezeket a feladatokat. A fiú kérdőre vonta anyját is, hiszen az éjjel-nappal csak a szobában ül, magába fordulva, miközben többi gyermekével egyáltalán nem is törődik. Közben az ablakon beszűrődött a rémfarkasok vonítása. Robb kitárta az ablakot, úgy gondolta Brannek hallania kell, hogy érte üvöltenek. Catelyn nem bírta elviselni a vonítást, be akarta zárni az ablakot. Megígéri Robbnak, hogy ha becsukja az ablakot, végre kipiheni magát, és alszik egyet.
Ekkor azonban a kutyák is rémes csaholásba kezdtek, tűz ütött ki a könyvtárban. Robb és az emberek egyből elindultak, hogy elolthassák a tüzet, Catelyn pedig Brannal maradt. Mire a nő elfordult az ablaktól, egy férfit pillantott meg, éles késsel a kezében. "Nem lenne szabad itt lenned" ismételgette a férfi, majd az asszonyra vetette magát. Hosszú dulakodás után Bran farkasa ugrott a támadóra, és kitépte annak torkát. A farkas Catelynhez lépett, lenyalta sebét, majd felugrott Bran ágyába, és ott őrizte a fiút. Őrök léptek be a szobába, Catelynt a saját szobájába vitték, Luwin mester kimosta a sebeit, és máktejet adott neki. Catelyn négy nap alvás után ébredt fel. Elgondolkodott, és elszégyellte magát, hogy eddig hogy viselkedett. Elhatározta, hogy megmutatja milyen erős is egy igazi Tully. Ételt hozatott a szolgálóival, de még az étel előtt Robb, Rodrick Cassel, gyámfija Theon Greyjoy és Hallis Mollen, az új testőrkapitány érkezett meg. Az asszony észrevette, hogy legidősebb fia igazi kardot és sodronyinget visel. Elmondták neki, hogy támadója valószínűleg a király kíséretével jött, és az istállóban bújt el, rejtekhelyén kilencven aranysárkányt találtak egy erszényben. A tőr amivel megtámadta, viszont nem való egy ilyen emberhez, sokkal nemesebb acélból készült, mint amit az viselhetne, tehát valaki neki adta. Catelyn elmondta Robbnak, hogy igazából Brant akarták megölni, de a fiú nem érti, hogy miért. Az asszony kéri, hogy gondolkozzon el rajta, majd lassan megértette. Brant azért akarták megölni, hogy senkinek se mondhassa el, hogy hogyan esett le. Catelyn szerint valaki lelökte, és amikor a király vadászni ment, csak Jamie Lannister maradt Deresben. Catelynnek eszébe jutott testvére, Lysa levele, amiben azt írta le, hogy szerinte a Lannisterek ölték meg férjét, Jon Arrynt. Catelyn ki akarja deríteni az igazságot, így hát eldönti, hogy egyetlen kísérőjével, Ser Rodrickal indul királyvárba, a gyorsabb úton, hogy még a király előtt odaérjenek, a jelenlevőket pedig megesketi, hogy az itt megbeszéltekről, senkinek egy szót sem szólnak.

Trónok Harca 13. fejezet - Tyrion

Tyrion eközben Északnak tart, a Falhoz, Benjen Stark és Havas Jon társaságában. Ugyanakkor indultak, amikor a király is útra kelt Dél felé, az ő útjuk merőben más. A táj hideg, barátságtalan és vad, és minél Északabbra járnak, annál hidegebbé, barátságtalanabbá és vadabbá válik. A Farkaserdőn kelnek át éppen, ami, nevéhez híven, hemzseg a farkasoktól.

A Tyrion és két saját embere, Benjen és Havas Jon alkotta csapat időközben kiegészült még három fővel: egy Yoren nevű fekete testvér érkezik az Ujjak felől, ahonnan két erőszaktevőt hozott magával, hogy a Falra vigye őket. Gyakran megesik ugyanis, hogy a bűnözők választhatnak a rájuk mért büntetés (kivégzés vagy csonkítás) és az Éjjeli Őrséghez való csatlakozás között. Sokan választják az utóbbit. Yoren maga sem éppen bizalomgerjesztő látvány: mocskos, tetves, és messziről bűzlik, jóformán semmiben sem különbözik „védenceitől”.

Tyrion látja Havas Jonon, hogy a fiú egyáltalán nem ilyennek képzelte az Éjjeli Őrséget, hanem nyilván azt hitte, az olyan emberekkel van tele, mint amilyen a nagybátyja. Tyrion megsajnálja a fiút, mert úgy gondolja, kemény élete lesz, és ezt az életet nem feltétlenül ő választotta magának.

Benjen iránt már jóval kevesebb rokonszenvet érez, de ez kölcsönös. Benjen kezdettől fogva nyíltan kimutatja iránta a Lannistereknek kijáró megvetését, és egyáltalán nem kíméli Tyriont, pedig tudja, hogy számára milyen megerőltető a lovaglás. Benjen azzal a dohos medvebőrrel is inkább megalázni akarta, mint segíteni neki, amit neki adott az útra, hogy legyen mibe takaróznia, azonban csalódnia kellett: Tyrion nem utasította el a prémet valami rosszul felfogott büszkeségből, haem elfogadta. Egy Lannister sosem utasítja el, amit felajánlanak neki, hanem elveszi.

Táborveréskor nem sok hasznát veszik egy törpének, ezért Tyrion esténként a Lord Eddard engedélyével a deresi könyvtárból kölcsönzött köteteket olvassa. Most éppen egy olyat, ami sárkányokról szól. Tyrion emlékezett, hogy Királyvár elfoglalása után, amikor először látogatott a fővárosba, látni akarta a Targaryenek sárkányainak koponyáit, Robert azonban eltüntette őket a trónteremből. Ő addig keresgélt, amíg rájuk nem bukkant a pincékben. Egészen lenyűgözte a látvány. Ismerte a történeteket, Hódító Aegon és nővéreinek sárkányairól, hogy milyen szerepet játszottak Westeros meghódításában. Ismerte az ott látható összes sárkány nevét és történetét.

Gondolatait Havas Jon szakítja félbe, aki megkérdezi tőle, miért olvas olyan sokat. Tyrion pedig őszintén válaszol: azért, mert nincs semmi más, amiből fegyvert kovácsolhat, csak az elméje. A fegyvert élesen kell tartani. A kardot a fenőkő tartja élesen, az elmét a könyvek. Elmondja, hogy sárkányokról olvas, és hogy kisfiúként sokszor álmodott arról, hogy lesz egy sárkánya. Akkoriban sokszor gyújtott tüzet Kaszer-hegy gyomrában, és elképzelte, hogy apját vagy a nővérét elemésztik a lángok. Amikor látja, hogy Jon rémülten, de azért lenyűgözve nézi őt, Tyrion közli vele, tudja, hogy neki is vannak ilyen álmai.

Jon tagad, de Tyrion kíméletlenül őszinte tud lenni, és kimondja azt is, amit a fiú valószínűleg eddig még végiggondolni sem mert: hogy sosem tartozott a Starkok közé, és azzal, hogy csatlakozik az Éjjeli Őrséghez, szépen megszabadultak tőle.

Jon tiltakozik, és kijelenti, a Éjjeli Őrség nemes hivatás. Tyrion azonban nem áll le, szembesíti Jon Yoren és két társa megjelenésével. Szerinte az Éjjeli Őrség a birodalom söpredékének szemétdombja. És ezek az emberek lesznek Jon új testvérei. A dolguk pedig, hogy miközben megveszi őket az isten hidege, megvédjék a birodalmat olyan mesebeli lényektől, amik csak a dadák meséiben léteznek. Jon megelégeli, és rákiált, hogy fejezze be. Tyrion hirtelen bűntudatot érez, hogy így lerohanta a fiút, és oda akar lépni hozzá, de Szellem, Jon rémfarkasa ezt támadásnak veszi, ezért ledönti őt a lábáról, fenyegetően vicsorogva rá.

Jon még mindig rettentően dühös, ezért csak úgy hajlandó visszaparancsolni a farkasát, ha előbb Tyrion szépen megkéri rá. Végül mégis oldódik a hangulat, és Tyrion megkínálja a fiút a borából, amit még Délről hozott magával az útra.

Jon megkérdezni, tényleg olyan-e az Őrség, amilyennek Tyrion leírta. Az igenlő választ sztoikus nyugalommal fogadja. Nem köszöni meg az őszinteséget, de azért látszik, hogy becsüli érte Tyriont.

Vacsora után nyugovóra térnek, Joné az első őrség. Tyrion, mielőtt belépne a sátrába, ránéz a tűzbe bámuló fiúra, és megenged magának egy szomorú mosolyt.