Trónok harca 26. fejezet - Jon

A fiatalok éppen a Fekete Vár udvarán gyakorlatoznak, amikor egy különös újonc érkezik. Az új fiú hihetetlenül kövér és esetlen, egyáltalán nem olyannak tűnik, mint akinek bármi keresnivalója volna a Falon. Ser Alliser azonnal ki is pécézi magának, és ráuszítja a többieket – gyakorlat gyanánt. Az új fiú alig egy perc múlva már a földön kúszik és megadja magát. De minden hiába, a következő körben sem lesz ügyesebb. Jon végül közbelép, mert nem találja igazságosnak az eljárást, erre Ser Alliser még inkább vérszemet kap. A három legelvetemültebb ifjoncot küldi Jon ellen, aki azonban nem marad egyedül, mellé állnak a barátai, így hamar legyőzik a másik hármat, megvédve ezzel az új fiút.

A küzdelem után mindenki elhagyja a gyakorlóteret, az újonc ekkor bemutatkozik Jonnak. Samwell Tarly-nak hívják, az apja Lord Tyrell-nek, Égikert urának a zászlóhordozója. Amikor azt tudakolják Samwelltől, hogy miért nem harcolt, ő bevallja, azért, mert gyáva. Ezen a vallomáson mindannyian elcsodálkoznak, egyrészt, mert elhangzott, másrészt, mert a Fal egyáltalán nem nyúlszívűeknek való.

Délután Jon azt a feladatot kapja, hogy szórja fel kőtörmelékkel a Fal tetején az utat, ahol őrjáratozni szoktak. Közben azon morfondírozik, hogy végül is, kell egyfajta bátorság ahhoz, hogy valaki bevallja nála bátrabbak előtt a saját gyávaságát. Valahogy szimpatikus neki Samwell, és ki akarja deríteni, mit keres itt egy bevallottan gyáva fiú.

Amikor lemegy vacsorázni, Jon a többiektől félrevonultan találja Samwellt. Odaül mellé, és beszélgetni kezdenek. Társalgásuk során további érdekességek derülnek ki az új fiúról. Például, hogy vadászni sem szeret, mert irtózik a fegyverektől. Utálja a hideget és tériszonya van. Viszont szeret olvasni és szereti a zenét, a költészetet. Amikor Jon kérdőre vonja, mit keres itt, Sam elsírja magát, azonban Szellem megvigasztalja. Érdekes módon a fiú a rémfarkastól nem retteg. Végül egészen hosszadalmasan elbeszélgetnek, Jon is mesél a régi életéről Deresben, a testvéreiről stb.

Sam is elmeséli, milyen volt a gyerekkora Szarv-hegyen, és ez egyáltalán nem vidám történet. Aprócska korától fogva kövér volt és esetlen, az édesanyja óvta és szerette, de az apja nem tartotta őt semmire. Mindent megtett, hogy kinevelje a fiából a nyámnyilaságot, például Quarth-i boszorkánymesterek bika vérében fürdették, volt egy tanítója, aki női ruhába öltöztetve küldte ki a várba, hátha a megszégyenülés majd bátrabbá teszi, ám a helyzet csak rosszabb lett. Végül sok év után Sam édesanyja újabb fiúnak adott életet, aki erős volt és harcra termett. Attól fogva Sam nem is létezett az apja számára.

Egy napon Lord Tarly azt mondta Samnek, hogy koránál fogva már majdnem férfi lett, aki örökölhetné a címét és rangját, de nem tartja őt alkalmasnak erre, ezért Sam jobban teszi, ha bejelenti, lemond az örökségéről, és beáll Fekete Testvérnek. Ha nem teszi, vadászni mennek, és Sam vadászbaleset áldozata lesz.

Sam ezt már egészen nyugodtan mesélte el, és Jon rájön, Sam is csak egy olyan fiú, akinek sehol máshol nem volt helye ezen a világon, így végül ide került a világ végére. Jon megbeszéli a barátaival, hogy jóban lesznek Sammel, és megpróbálják megvédeni őt. Még éjjel rá is támadnak Ser Alliser egyik talpnyalójára, hogy jól megjegyezze: Sam nem lesz a vár bohóca.

Sam pedig lassan beilleszkedik, habár a harci készségei jottányit sem fejlődnek. Azonban nem ostoba, így rájön, hogy Jonnak köszönheti, hogy a többiek békén hagyják. Megköszöni Jonnak, főként azt, hogy a barátja, mert Samnek még sosem voltak barátai.

Jon azonban azt mondja, nem barátok, hanem testvérek. Itt mindannyian testvérek. És most először tényleg így is érzi.

Trónok harca 25. fejezet - Eddard

Ned Pycelle nagymesternél van látogatóban, és Jon Arryn haláláról kérdezősködik. A mester elmondja, hogy utolsó időszakában Lord Arryn ugyan már nem volt a régi, de jó egészségnek örvendett, és ítélőképességével sem volt semmi baj. Sok teher hárult rá, ráadásul a fia beteges, a felesége túlaggódó, nem csoda hát, hogy búskomornak és fáradtnak látszott.

Aznap, amikor a betegség kitört rajta, éppen Pycelle-nél járt, egy könyvet kért el, aztán másnap reggel már erős láz és görcsök kínozták. Már nem lehetett mit tenni.

A végstádiumban többször is a Robert nevet kiáltotta, de senki sem tudta, hogy a királyra vagy a saját fiára gondol. A fiát nem engedte Lord Arrynhoz az anyja, nehogy a fiú is elkapja a betegséget, azonban a király végig ott volt öreg barátja mellett. Végül azt mondta a királynak és a feleségének, hogy a mag erős, ezt úgy értelmezték, arra érti, hogy a fia bár gyengének tűnik, mégis erős. Végül máktejet kapott, és már nem mondott semmit, rövidesen meghalt.

Ned megkérdezi a mestert, hogy nem talált-e valamit természetellenesnek Lord Arryn halálában. Találkozott-e már hasonló esettel. A mester nem kételkedik abban, hogy hirtelen betegség végzett a volt Segítővel. Amikor Ned megemlíti Lysa Arryn gyanúját, a mester úgy vélekedik, hogy az egy gyásztól megzavarodott asszony elméjének terméke csupán.

Ennek ellenére Ned felteszi a kérdést, lehetséges-e, hogy méreg végzett Lord Arrynnal. A mester kitérő választ ad erre, ugyanakkor hozzáteszi: a méreg nemcsak az asszonyok fegyvere, hanem például az eunuchoké is. Lord Varys is eunuch.

Ned a látogatása végén megkéri a mestert, hogy mutassa meg neki azt a könyvet, amelyet Lord Arryn a halála előtt olvasott, de az most nincs kéznél. A mester megígéri, hogy előveszi és kölcsön adja Nednek, azonban figyelmezteti: nem lesz izgalmas olvasmány. A nagy házak családfáiról szól a mű.

Ned még megkérdezi úgy mellékesen, hogy a királyné is jelen volt-e, amikor Lord Arryn haldoklott, de a válasz nem. Cercei éppen úton volt az apjához Kaszter-hegyre.

A beszélgetés nem oszlatta el Ned kétségeit, sőt, eggyel gazdagította őket. Ugyanis az biztos, hogy a mester hűségesen szolgál, már csak az a kérdés, hogy kit?

Út közben a Segítő Tornya felé Ned belebotlik Aryába, aki éppen gyakorol. Syrio, a „tánctanára” azt a feladatot adta neki, hogy fejlessze az egyensúlyérzékét: álljon fél lábon, ameddig csak bír.

Amikor apja megszólítja, félbe hagyja a gyakorlást, és megkérdezi, most, hogy Bran felébredt, csatlakozik-e hozzájuk itt Királyvárban. A nemleges válasz után Arya azt kérdezi, lehet-e még Branből lovag. A válasz erre is nem. Ned bánatosan gondol arra, mi mindent jelent még ez a nem. Bran nem fog szaladgálni. Nem lesz asszonya és nem lesznek gyermekei. Ezt nem mondja ki hangosan, inkább azt mondja Aryának, Bran lehet még egy vár vagy hajó parancsnoka, lehet építő, de ha felveszi anyjuk vallását, akár még fősepton is.

Arya erre azt kérdezi, ő maga lehet-e mindez? Ned erre azt mondja, Aryából akár királyné is lehet, és a gyerekei lesznek hercegek, kapitányok és főseptonok. Arya erre csak annyit mond, hogy mindez, amit apja elmondott, Sansára jellemző. Aztán újra fél lábra áll, és folytatja a gyakorlást.

Ned felmegy a Toronyba, ahol kisvártatva jelentik neki, hogy Lord Baelish jött hozzá látogatóba. Némi felvezetés után, Kisujj a tárgyra tér: azért jött, hogy elmondja, mit végzett a a Lord Arryn halálával kapcsolatos nyomozásban. Ned nem tudta kikérdezni Lord Arryn háznépét, mert őket Lysa magával vitte Sasfészekbe, azonban Kisujj talált négy embert az udvartartásból, akik ilyen-olyan okokból Királyvárban maradtak. Ezek közül egy ígéretes személy van, egy bizonyos Ser Hugh a Völgyből, aki Lord Arryn fegyverhordozója volt, majd nem sokkal gazdája halála után a király lovaggá ütötte.

Ned azonnal dönt: elküldet Ser Hugh-ért és a három másikért is, hogy kikérdezze őket. Kisujj azonban óvatosságra inti, és az ablakból megmutat neki pár embert, akik besúgók. Valamelyik Lord Varysé, van, aki a királynéé. Ebben a városban gyakorlatilag mindenki valakinek a besúgója.

Kisujj azt tanácsolja, Ned válassza ki egy emberét, akiben feltétlenül megbízik, és ezt az embert titokban küldje el Ser Hugh-hoz és a többiekhez.

Ned kifejezi a hálát a segítségért, és elnézést kér Kisujjtól, amiért bizalmatlanul viselkedett vele. Lord Baelish azonban úgy véli, egész királyvári tartózkodása alatt az volt Ned legbölcsebb tette, hogy nem bízott meg őbenne.

Trónok harca 24. fejezet - Bran

Brant a szobája ablakába ültették, onnan figyeli, mi zajlik az udvaron. Bánatosan nézi az öccsét, Rickont, aki önfeledten kergetőzik a három rémfarkassal: Szürke Széllel (aki Robbé), Borzaskutyával (aki a sajátja) és Nyárral (aki Brané).

Bran az elmúlt hetekben nyolc éves lett, szinte már felnőtt, és nehezen dolgozza fel, hogy sosem lesz belőle lovag. Bántja, hogy ismét a vénséges dajka, Öreg Nan vigyáz rá, ő öltözteti, mosdatja, mint egy csecsemőt. És Öreg Nan meséket is mond, régi történeteket, amik tán igazak is lehettek. Öreg Nanről senki sem tudja, hány éves, egyszer régen szoptatós dajkaként került Deresbe, talán Bran nagyapjának a testvére mellé, de az is lehet, hogy a dédapja dajkája volt, nem tudja ezt már senki. Öreg Nan gyerekei és unokái mind meghaltak már, egyetlen dédunokája van, Hodor, a hatalmas termetű, együgyű istállófiú, akit – Bran ezt Öreg Nantől tudja – igazából Waldernek hívnak.

Bran régen szerette Öreg Nan történeteit, most azonban semmi kedve hozzájuk, ő inkább futni akar és falat mászni, de azt nem teheti soha többé, ezt jól tudja. És tudja azt is, hogy minden megváltozott. Apja és anyja, a nővérei elmentek, mialatt ő aludt, akárcsak a háznép nagy része, Robbra új felelősségek hárultak, alig van ideje Branre és Rickonra. Robb mostanában a ház ura…

Öreg Nan csak azért is mesélni akar, de Bran ráripakodik, hogy ő nem Brandon, az Építő történetét akarja hallani (ez a Brandon egyébként az egyik őse volt, aki Derest, és állítólag a Falat is építette), mert ő régen is inkább a félelmeteseket szerette. Erre Öreg Nan elkezd mesélni a Másokról.

A Mások először akkor jöttek el, amikor ezer meg ezer évvel ezelőtt, még az Elsők idején, egy rettentő hosszú tél köszöntött be. Olyan hosszú volt az a tél, hogy egy nemzedéken át az emberek nem látták a napot. A Mások pedig hidegek, gyűlölik a fényt és meleget, és minden élőt. Holtak seregeinek élén, halott lovakon lovagolva járták be a világot, és pusztítottak el mindent, ami élt. Ekkor egy ember elindult, hogy megkeresse az erdők gyermekeit, akik az Elsők előtt lakták Westerost. Azt már nem tudjuk meg, hogy végül ez az ember sikerrel járt-e, kapott-e segítséget a gyermekektől, mert Luwin mester félbeszakítja a mesét.

A mester bejelenti, hogy vendégek érkeztek, és Robb számít Bran jelenlétére is. Tyrion Lannister érkezett a Falról, üzenetet hozott Jontól, és van vele néhány fekete testvér is. Hodor felnyalábolja Brant és leviszi a nagyterembe.

Odalent Robb az apjuk székében ül, ő most „Robb, az úr”. Robb éppen beszél, udvariasan fogadja az Éjjeli Őrség tagjait, azonban Tyrionhoz nem túl barátságos, egyértelműen jelzi, hogy a vendégszeretet nem vonatkozik a Lannisterre. Bran észreveszi, hogy Robb ölében kivonva fekszik a kardja, ami egyértelmű jelzés a nem kívánt vendég számára.

Tyrion nehezményezi a bánásmódot, de némileg sikerül erről megfeledkeznie, amikor meglátja Brant. Mintha csak most hinné el igazán, hogy a fiú túlélte a zuhanást. Megkérdezi Brant, mire emlékszik arról a bizonyos napról, azonban Robb és Luwin mester nem hagy nagy teret semmiféle kérdezősködésnek. Inkább tudni szeretnék, miért akart Tyrion Brannel beszélni. Tyrion ekkor megmutat egy rajzot, egy nyereg tervét, aminek a segítségével Bran képes lesz lovagolni, ha megfelelő lovat választanak.

Robb még ebben az ajándékban is hátsó szándékot sejt, de Tyrion közli, hogy Jon miatt teszi, aki megkérte rá, hogy segítsen Branen, ha tud. Hozzáteszi: „Én pedig igen gyengéd szívvel viseltetek a nyomorékok, fattyúk és összetört dolgok iránt.”

Ekkor száguld be az udvarról Rickon, nyomában a három rémfarkassal. Mindhárom állat azonnal felmordul, és támadóállásba helyezkedik, amint meglátják Tyriont. A törpe erre hátrálni kezd, ebben a pillanatban pedig Borzaskutya ráveti magát, aztán Szüke Szél és Nyár is. Bran azonnal visszahívja a farkasát, majd Robb, és Bran figyelmeztetésére Rickon is.

Tyrionnak nem esik baja, habár csorba esik a méltóságán. Miután összeszedi magát, közli, hogy távozik, Robb azonban ekkor már marasztalná. Tyrion nem kér a megkésett udvariasságból, megbeszéli a fekete testvéreket vezető Yorennel, hogy másnap kora reggel találkoznak a falubeli fogadónál, és távozik.

Az Éjjeli Őrség tagjai maradnak, estére lakoma ígérkezik. Brant visszaviszik a szobájába, ahol elnyomja az álom. Álmában megint falat mászik, egy tornyot, aminek a tetején vízköpők vannak. Amint a közelükbe ér, a vízköpők szeme felizzik, megmozdulnak, és Bran úgy érzi, a vesztét akarják. Bizonygatni kezdi, hogy nem hallott semmit, erre ébred fel, még ébren is azt motyogva: „Nem hallottam”.

Az esti lakomán Bran és Robb tudomást szereznek Benjen bácsikájuk eltűnéséről. Mindketten hevesen reagálnak, Robb azt bizonygatja, hogy Benjen nem halt meg, mintha ettől bizony életben maradna. Bran szerint Benjen bácsi nem halhat meg, mert az erdő gyermekei segítenek rajta. Luwin mester leinti, mondván, az erdő gyermekei már rég meghaltak, csak a fák arcai maradtak utánuk. Yoren azonban azt mondja, senki sem tudhatja, kik és mik élnek még a Falon túl. Mert odafenn sosem tudhatjuk, mi élő, és mi holt.

Ezen az estén Robb maga viszi fel Brant az ágyába. Most nem Robb, az úr, hanem végre Bran szeretett bátyja. Arról beszélgetnek, hogy anyjuk nemsokára hazatér, és hogy Bran majd az új lova hátán, az új nyergében ülve fogadja, és anya olyan, de olyan boldog lesz… És utána elmennek együtt a Falra, meglátogatni Jont, de nem szólnak neki előre, mert meglepetés lesz. Maga az út pedig egy igazi nagy kaland. Sötét van, így Bran nem látja Robb arcát, de hallja, hogy bátyja szipog. Csendben összefonják az ujjaikat.

Trónok harca 23. fejezet - Daenerys

Khal Drogo és a khalasarja eléri a nagy füves síkságot, amit dothraki tengernek neveznek. A magas fű úgy hullámzik, hogy a táj tényleg tengernek tűnik. Daenerys a khal közelében, de a saját külön kíséretével lovagol szépséges ezüstfehér lován. A dothrakik nem adnak nevet az állataiknak, még a lovuknak sem, így Dany sem ad az övének, de úgy gondol a kancájára, hogy „az Ezüst”.

A lány őszinte csodálattal szemléli a tájat. Pedig, amikor elindultak Kelet felé Pentosból, még úgy érezte, ebbe az útba belepusztul, és ha nem, akkor is örökre idegen marad ebben a világban.

Mindjárt az esküvő másnapján indultak, az egész khalasar útra kelt, természetesen lóháton. Aki nem lovagol, nem is számít teljes értékű embernek a dothrakiknál. Daenerys nem volt gyakorlott lovas, és pár nap alatt teljesen feltörte a nyereg a testét, esténként szolgálói úgy segítették le a lóról. Ráadásul a férje sem hagyta békén pihenni éjszakánként. A khal napközben egyáltalán nem törődött vele, de minden éjjel bement hozzá a sátrába, és kérlelhetetlenül magáévá tette. Úgy hált vele, mint a rabszolgákkal, minden gyengédség nélkül, hátulról hatolt belé minden alkalommal.

Aztán egy éjjel, amikor már azt hitte, nem bírja tovább, a lány ismét sárkányokról álmodott. Álmában egy sárkány tüze égette-perzselte a testét, ő azonban nem halt meg, a lángok sokkal erősebbé tették. Amikor reggel felébredt, sokkal jobban érezte magát, már az izmai sem sajogtak. Ettől kezdve minden nap könnyebb volt.

Egyre jobban ment a lovaglás, szolgálólánya, a khal utasítására megtanította dothraki módon lovagolni. Jól érezte magát a kényelmes és praktikus dothraki ruhákban, és egyre jobban élvezte a táj szépségét. Már férje kíméletlen öleléseit is kezdte élvezni.

Dany a dothraki tenger szélén megállította a lovát, leszállt, kíséretének pedig megparancsolta, hogy maradjanak ott. Ser Jorah meg is dicséri, hogy kezd úgy beszélni, mint egy hercegnő, de ő rávágja, hogy „Nem hercegnő, khaleesi.”

Bátyja, Viserys is ott van a közelben, és semmi kedve a fiú panaszáradatát és fenyegetőzései hallgatni, ezért elindul a magas fűben. Kibújik a csizmájából, élvezi a selymes növényzet érintését meztelen talpain. Nem fél, hogy eltéved, a hatalmas khalasar és nyoma egyszerűen eltéveszthetetlen.

Nem sokáig élvezheti azonban a nyugalmat, bátyja alaposan felpaprikázva utána ered. Viserys nehezményezi, hogy – szerinte – Dany neki is parancsolgatni akar, holott ő a Hét Királyság örököse, Dany pedig csak egy dothraki lovasúr szajhája, aki, íme, felébresztette a sárkányt.

A lány korábban mindig rettegett a bátyjától, főleg attól, hogy felébreszti benne a sárkányt, de még sosem félt tőle ennyire. Ekkor ostor csattan, és Viserys a földön köt ki fuldokolva. Dany egyik dothraki embere egy mozdulattal tekerte a fiú nyaka köré az ostort. Ha a lány kérné, meg is ölné az arcátlant, aki kezet mert emelni a khaleesire.

Daenerys megkéri Jhogót, hogy engedje el a bátyját. Viserys szánalmasan fest, és Dany most először látja olyannak, amilyen: köze sincs a sárkányokhoz. Parancsba adja, hogy vegyék el a bátyjától a lovát, hadd menjen csak utánuk gyalog. Ez a dothrakiak szemében a legnagyobb megalázást jelenti: egy férfi, aki nem lovagol, nem is férfi.

Dany csak ekkor ébred rá, mit is tett: megütötte a bátyját, akitől mindig is rettegett. Ser Jorah azonban megnyugtatja: Viserys nem sárkány, Rhaegar volt az utolsó sárkány, de már ő is meghalt. A lovag megkérdezi a lányt, szeretné-e a bátyját a trónon látni. Dany rájön, hogy a válasza erre a kérdésre: nem. Viserys nem lenne jó király. Amikor felhozza, hogy állítólag az emberek a Hét Királyságban visszavárják a Targaryeneket, Ser Jorah csak annyit mond: az embereket nem az érdekli, hogy ki ül a trónon, ha jól élhetnek.

Ha már a beismeréseknél tart, Dany kénytelen bevallani magának, hogy Viserys sosem fogja visszaszerezni a Hét Királyságot. És sosem tudna elvezetni egy hadsereget, még ha a khal adna is neki.

Aznap este a szolgálólányaival a sárkányokról beszélget. Egyikük, a szőke Doreah, aki egy lysi „párnás házból” származik, elmeséli, mit hallott egyszer egy quarth-i kereskedőtől. A két dothraki szolgálólány lehurrogja, de Dany úgy dönt, itt az ideje többet beszélgetni ezzel a lánnyal, akit azért kapott Illyriótól, hogy megtanulja tőle, mivel lehet egy férfit boldoggá tenni.

Ezen az éjszakán, amikor khal Drogo belép a sátrába, Dany nem engedi, hogy csak úgy leteperje. Elébe áll, leejti magáról a hálóruháját, majd mezítelenül kivezeti a férjét a szabadba. A dothrakiak hite szerint ugyanis egy férfi életében minden fontos dolognak az szabad ég alatt kell történnie. A dothrakiak között nincs magánélet, teljesen természetesnek számít, amit tesznek. Doreah tanításait követve Dany tette, amit jónak látott, és ezúttal ő volt felül. Közölte is a khallal, hogy ezúttal az arcát akarja látni.

Hetekkel később elérik a dothraki tenger másik végét, és ekkor Dany már gyermeket vár. Éppen aznap van a tizennegyedik nevenapja.

Trónok harca 22. fejezet - Arya

Amióta Királyvárba érkeztek, Ned és a lányok először ettek együtt embereikkel. Ned mindig is fontosnak tartotta, hogy megismerhesse alattvalóit, gyakran étkezett velük. Deresben mindig a nagyteremben ettek, kivéve amikor valami nagyobb uraság érkezett, akkor Arya és testvérei a szobájukban ebédeltek. Arya szerette az embereket Deresben. Mindenkit ismert, és őt is ismerte mindenki, sokszor csak "lábalatti Aryának" hívták, mert mindenhol ott volt. Itt, Királyvárban azonban senkit sem szeretett. gyűlölte a Vérebet, mert megölte a barátját Mycah-t, Joffrey-t, aki hazudott, és a királyt, amiért megölette Ladyt, Sansa rémfarkasát. Sansa pedig azóta nem volt hajlandó szóba állni vele, csak ha apjuk utasította erre.
Édesapjuk szokás szerint késett a vacsoráról. Amint leült az asztalhoz, Jory szóba hozta a lovagi tornát. Arya látta apja arcán, hogy nem igazán örül a torának. Sansa viszont annál inkább, Ned viszont nem akarja elengedni őket, a torna nem kislányoknak való. Mordane septa védelmébe vette Sansát, hiszen a kis Myrcella hercegnő is ott lesz, pedig ő sokkal fiatalabb. Ned végül megengedte, hogy ők is elmehessenek. Aryát nem érdekelte a torna, utálta Joffrey herceget, és Királyvárat. Apjuknak elege lett a két lány folyamatos vitáiból, belefáradt végtelen háborúikba, hiszen testvérek, próbáljanak meg úgy is viselkedni. Nednek elment az étvágya, felállt és kiment a teremből.
Vacsora közben Aryával senki sem beszélgetett, de nem is bánta. Mycah a barátja volt, a Véreb pedig egyszerűen felszabdalta. Senki, még az apja sem szólalt fel ez ellen. Észre se vette, de a vacsorája kihűlt, hozzá se nyúlt. Egy falatot sem bírt lenyelni. Engedélyt kért a septától, hogy elmehessen, ő viszont nem engedte el, amíg meg nem eszi a vacsorát. Arya nem bírta tovább, egyszerűen elfutott a teremből. Egészen a szobájáig futott, ahol pedig magára zárta az ajtót, és kisírta magát. Elővette a ládája mélyéről Tűt, a vékony kardot, és elgondolkodott, hogy minden az ő hibája. Ha nem kéri meg Mycah-t hogy gyakoroljon vele kardvívást, az egész nem történik meg. Kövér Tom, és Mordane septa is kopogott az ajtón, mindegyiket elküldte. Harmadszorra azonban apja állt az ajtó előtt. Arya kinyitotta az ajtót, arról viszont megfeledkezett, hogy Tű még mindig a kezében van. Ned egyből észre is vette, és alaposan megnézte a kardot. Felismerte Mikken munkáját. Arya nem akarja elárulni, hogy Jontól kapta. Elege van már mindenből, ő nem akar hölgy lenni. Elmondja apjának, hogy próbált tanulni, megkérte Mycah-t, hogy gyakoroljon vele, és az egész az ő hibája. Apja megölelte, és vigasztalta a lányt, nem ő tehet róla, hogy a hentes fia meghalt, erről egyedül a Véreb tehet, hiszen ő ölte meg. Kéri Aryát, hogy ne gyűlölje Sansát, hiszen csak ők vannak itt egymásnak, a család. És veszélyes helyre jöttek, együtt kell maradniuk, nem lehetnek ellenségek. Megengedte a kislánynak, hogy megtartsa a fegyvert.
Három nappal később apja intézője a kisterembe küldte Aryát. A teremben egy férfi állt, fakarddal a kezében. A férfi azt mondta, ő lesz a lány tánctanára. Egy fakardot dobott a lánynak, amit viszont nem sikerült elkapni. Majd holnap elkapod, közölte Aryával. Megtanította neki, hogy kell állni, hogy kell helyesen fogni a kardot. Végig fiúnak szólította. Arya megelégelte, és tiltakozott, hogy ő lány. Lány vagy fiú, az nem számít, mondta a braavosi. Elmondja Aryának, hogy nem a westerosi csatabárddal való hadonászát fogják tanulni, hanem a bravoosi víztáncot, ami gyors és hirtelen. Aztán elkezdték az edzést. Arya négy órán át próbálta megütni a férfit, hiába. Másnap pedig elkezdték az igazi munkát.

Trónok harca 21. fejezet - Tyrion

Tyrion az utolsó estéjét tölti a Falnál, a Fekete várban. Másnap reggelre tervezi, hogy útnak indul vissza, Délnek. A parancsnok asztalánál költik el a tengerről épp aznap érkezett rákokból álló vacsorát. Lord Mormont marasztalná még Tyriont, akit becsül az eszéért, ugyanakkor segítséget is remél tőle.

Mielőtt azonban a parancsnok előhozakodhatna a kérésével, szóváltás tör ki Ser Alliser Thorne és Tyrion között. Ser Alliser nem igazán értékeli Tyrion tréfáit, amiket úgy értékel, mint támadásokat az egész Éjjeli Őrség és az életformájuk ellen. (Meg kell hagyni, van ebben némi igazság, azonban a többiek nem veszik ennyire komolyan a dolgokat.)

Ser Alliser végül elhagyja a termet, Tyrion pedig megosztja meglehetősen elmarasztaló véleményét a kiképzőtisztről. Szerinte Ser Alliser leginkább arra való volna, hogy az istállókat takarítsa, de arra nem, hogy ifjakat tanítson harcolni. Ugyanis a kiképzőtiszt módszereivel senkiből sem lesz jó kardforgató.

A beszélgetés végül szelídebb irányt vesz, amikor közbeszól a vak Aemon mester, aki nemcsak egyszerűen méltatja Tyrion személyét, hanem egyenesen óriásnak nevezi őt. Tyriont ez váratlanul meghatja, szóhoz sem jut, ami talán még soha nem fordult vele elő.

Étkezés után szóba kerül az elkövetkező utazás is. Lord Mormont ragaszkodik hozzá, hogy kísérőket adjon Tyrion mellé a hosszú útra, legalább három embert. Tyrion kéri, hogy az egyik hadd legyen Havas Jon, de a parancsnok ezt elutasítja, mondván, túl nagy kísértés lenne az még egy fiúnak, aki épphogy csak megérkezett a Falra. Hiszen útba ejtik Derest is.

Ekkor kerül végre sor a parancsnok kérésére: arra kéri Tyriont, járjon közben a királynál és a király környezetében, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet az Éjjeli Őrségre. Hosszú tél következik, szükség van emberekre a Falon, de már évek óta csak bűnözőket kapnak, az erődök pusztulnak, a vadak pedig egyre inkább mozgolódnak a Faltól Északra, sőt, át is szöknek a Faltól déli vidékekre. Márpedig ha ők is menekülnek valami elől, akkor nagy veszedelmek következhetnek. Benjen Stark sem tért vissza, és Gared, az a testvér, akit nem oly régen Ned Stark végzett ki, szintén egy olyan őrjárathoz tartozott, amelynek a többi tagja sosem került elő. Gared öreg harcos volt már, sok mindent látott, de vajon mit láthatott, ami miatt dezertált?

Csak az Éjjeli Őrség védheti meg a birodalmat mindattól, ami a Falon túl feltámadóban van.

Tyrion megígéri, hogy megteszi, amit lehet. Nincs szíve elmondani, hogy nővére és a király úgyis semmibe veszi minden szavát.

Aludni vágyik, hiszen reggel nagyon korán indulnak, mégis, amikor elmegy a felvonó mellett, ami felvisz a Fal tetejére, úgy dönt, még egyszer lenéz a világ tetejéről a világ végére.

Odafent Havas Jonnal találkozik, akit éjszakai őrjáratozásra osztottak be. Ser Allisernek köszönhetően…

Beszélgetni kezdenek. Jon elmondja Tyrionnak, hogy segít a fiúknak megtanulni a kardforgatást, ha már egyszer Ser Alliser érdemben nem oktat semmit. Aztán ő is kér Tyriontól: hogy vigyen el pár üzenetet a testvéreinek Deresbe. A legfontosabb kérése, hogy valamiképpen segítsen Brannek. Úgy, ahogy rajta is segített: szavakkal, ha máshogy nem megy. Tyrion megígéri, amire Jon a barátjának nevezi.

Tyrion másodszor hatódik meg ezen az estén. Végül kijelenti, hogy Jon talán az első barátja. Kezet ráznak.

Jon a Falon túl elterülő Kísértetjárta Erdőt nézi. Tyrion, aki szintén lenéz, kezdi úgy érezni, hogy ő is tudna hinni a Másokban és azokban a lényekben, akikről a legendák mesélnek. Jon elmondja, hogy a nagybátyja valahol ott van kint, és ő hiába áll itt, hogy lássa, amikor visszatér, soha nem jön. De egy napon Szellem és ő elmennek, és megkeresik.

Tyrion azt mondja, elhiszi ezt neki, de magában hozzáteszi: „ki fog megkeresni téged?”

Trónok harca 20. fejezet - Eddard

Eddard Stark fáradtan, és éhesen lovagolt be a Vörös Torony hatalmas bronzkapuján. Alig érkezett meg Királyvárba, a király intézője felkereste, hogy Pycelle nagymester sürgősen összehívta a kistanácsot. Új szobája a Segítő Tornyában volt. Holmiját viszont még nem tudták odaszállítani, mert  aszekerek még mindig a városban vánszorogtak valahol. Így hát kölcsönkért ruhában kellett részt vennie a tanács ülésén. Menet közben még közölte egy emberével, hogy segítsn megtalálni lányainak a szobáit, és utasítsa őket, hogy maradjanak is ott. A teremben már ott volt Varys, az eunuch, Renly Baratheon, a király öccse, Pycelle mester, és Lord Baelish is, vagy ahogy mindenki nevzeni, Kisujj. Kisujj együtt nőtt fel feleségével Catelynnel, később még a bátyjával, Brandonnal is megvívott a nő kezéért, ott azonban súlyos vereséget szenvedett. Catelyn gyakran emlegette a férfit Nednek. Beceneve onnan származott, hogy olyan vézna volt, mint egy kisujj, ráadásul egy Ujjak nevű helyről származik.
Miközben mindenki elfoglalta a helyét, Ned rájött, hogy ő nem va ide, és eszébe jutottak Robert hozzá idézett szavai: "seggnyalók és bolondok vesznek körül". Úgy gondolta, máris tudja, kik lehetnek a seggnyalók, és kik a bolondok. Két tanácstag még hiányzott. A jelenlévők felvilágosították, hogy Ser Barristan a Királyi testőrség vezetőjeként bizonyára még mindig a király mellett lovagol, Stannis Baratheon, a király másik testvére pedig elindult Sárkánykőre, a király pedig nem fog megjelenni, untatják a politikai- és pénzügyek. Az uralkodás feladata lényegében a tanácsra hárul. A király egy sürgős feladatokat adott a tanácsnak, hogy rendezzenek a király új Segítője tiszteletére lovagi tornát. Amikor Ned megtudta, hogy ez kilencvenezer aranykoronába kerül, teljesen felháborodott, hiszen a kincstár szinte üres, kölcsönökből fedeznek mindent. A koronának több mint hatmillió arany adóssága van. A pénzmester megszerzi a pénzt, a király pedig elkölti. Ned erről nem is tudott. Eldöntötte, hogy beszélni fog a királlyal. A tanácskozás véget ért, kifelé menet, Kisujj megállította Nedet, hogy menjen vele. Lord Baelish a saját bordélyházába vezette, hiszen felesége ott van. Ned tőrt rántott, és Kisujj torkának szegezte, de ekkor Ser Roddick lépett hozzájuk, hogy Kisujj igazat beszél, Catelyn tényleg odafent vár. Catelyn elmondta férjének, hogy miért jött, és megmutatta a tőrt, amivel a merényletet megpróbálták elkövetni. Kisujj megpróbálja lebeszélni őket a bosszúról, de sikertelenül, viszont segít nekik felfedni Jon Arryn halálának igazi körülményeit. Kiderült, hogy Varys is mindenről tud, mindenhol kémei vannak. Ned kéri Catelynt, hogy térjen vissza Deresbe, hiszen itt már semmit sem tehet. A nő még szerette volna látni a lányaikat, de nem teheti meg, hiszen akkor ittléte lelepleződne. Ned megkéri Kisujjt, hogy hagyja őket kettesbe, és egy üres hálóteremben kéri Catelynt, hogy ha hazaér egyből küldjön levelet zászlóhordozóinak, hogy állítsanak fel egy hadsereget, és legyenek készenlétben, és tartsák a szemüket Theon Greyjoyon is, mert ha háború lesz, szükség lesz  az apja flottájára. Amint sikerül kiderülni az igazat, egyből elmegy Roberthez, és reménykedik, hogy ugyanaz az ember, aki régen volt.

Tónok harca 19. fejezet - Jon

Jon a gyakorlások alatt minden társát legyőzte, akit Ser Alliser, a fegyvermester kiállított ellene, mégsem ért el vele semmit, a férfi mindig csak gúny tárgyává tette. Érkezése óta Havas nagyúrnak szólította. A gyakorlás után, egyedül sétált vissza a fegyvertárba, majdnem húszan voltak a csoportban, akikkel együtt edzett, de egyiket sem nevezhette barátjának. Legtöbbjük pár évvel idősebb volt a fiúnál, de egyik sem volt feleolyan jó harcos sem, mint ő. Jeren gyenge volt, Gren lassú és esetlen, Pyp tőrként használta a kardját, Dareon gyors volt ugyan, de félt, hogy megütik. Jon minél több időt töltött velük, annál jobban megvetette őket. A fegyvertárban hideg volt, pedig égett a tűz. A Falon mindig hideg van. Senki sem mondta Jonnak, hogy a Fekete vár ilyen lesz. Egyedül Tyrion mondta el neki, az igazságot, neki pedig nem hitt. Pedig apja biztosan tudta milyen az élet a falon, mégis elküldte. Még nagybátyja Benjen sem lehetett vele. Három nap után jutott Jon fülébe a hír, hogy Benjen felderítésre indul. Jon kéri, hogy hadd menjen vele, azonban a Falon mindenki csak azt kapja, amit kiérdemel, és a fiú még nem felderítő. Másnap hajnalban Jon ott volt, mikor nagybátyja kilovagolt. A kedves, szívélyes Benjen teljesen más ember volt a Falon, mint ahogy Jon ismerte. Kemény és hideg, mint mindenki más is. Jonnak nagyon hiányoztak a testvérei, de legjobban kishúga, Arya. Arya pont annyira nem volt az udvarba való, mint ő maga. Ők ketten hasonlítottak legjobban apjukra.
A fegyvertárban társai kötözködni kezdtek Jonnal, csak a fegyverkovács, Donal Noye tartotta vissza őket a verekedéstől. A férfi Jon kivételével mindenkit kizavart a fegyverraktárból. Donal elmondja a fiúnak, hogy a többi újoncnak sosem volt fegyvermestere, nem éltek kastélyban, nem tehetnek róla, hogy nem tudnak olyan jól harcolni mint ő, ne csodálkozzon rajta, hogy utálják, ha lenézi őket.
Jon a fegyverraktárból a Fal tetejére ment. Még mindig lenyűgözte a hatszáz láb magas építmény. Egyszer csak Tyrion Lannister tűnt fel mögötte, aki ugyancsak Havas nagyúrnak szólította. Jonnak már elege volt ebből, hogy gúnyt űznek belőle. Tyrion tanácsot ad a fiúnak, hogyha el akarják nevezni, fogadja el, akkor nem fogják tudni bántani vele, őt is Ördögfiókának gúnyolják, mégsem zavarja. Jon és Tyrion együtt indultak vacsorázni. Tyrion megemlíti, hogy nem igazán látja Szellemet, a rémfarkast. Szellem általában mindig Jon mellett van, azonban most a régi istállóban van, vagy a fiúval a hálótermében, mivel a többiek félnek tőle.
Tyrion szóba hozza Bejen Starkot is, állítólag a férfi túl régóta van már a Falon túl. Jon nagbátyja azt ígérte, a fiú névnapjára visszatér, nagyon messzire kellett mennie, Ser Waymar Royce-ot keresik. Vacsora közben Alliser Thorne szólt Jonnak, hogy a parancsnok látni akarja, azonnal, levél érkezett Deresből. A parancsnok az irodájában azonnal átadta a levelet Jonnak. Bran felébredt. A fiú megtudja, hogy öccse nyomorék lett, ez viszont nem nagyon érdekli, hiszen az öccse él. A levelet a kezében lóbálva, az örömhírt kiabálva tért vissza az étkezdébe, hogy Tyrion kezébe nyomja a levelet. A nagy örömujjongásra mások is köréjük gyűltek. Jon észrevette valamivel odébb Grennt is, odament a fiúhoz, hogy bocsánatot kérjen tőle, amiért gyakorlás közben eltörte a csuklóját, és felajánlotta, hogy megtanítja neki is ezt a fogást. Ser Alliser ezt meghallotta, és egyből gúnyolódni kezdett, hogy könyebb lenne egy farkast  megtanítani zsonglőrködni, mint Grennt bármire is. Jon azonban visszavágott, hogy állja a fogadást, szívesn látná Szellemet zsonglőrködni. A terem elcsendesedett, csak Tyrion röhögött fel. Végül halk kuncogás hallatszott az egész teremből. Alliser erre ellenségesen sziszegte Jonnak, hogy ezt még nagyon meg fogja bánni.

Trónok harca 18. fejezet - Catelyn

Catelyn egy tyroshi gályán érkezik Királyvárba Ser Rodrik Cassel kíséretében. Az asszony ujjai még mindig merevek a sebektől, amiket a tőr okozott. A tőr, amivel Bran életére törtek. Catelyn képtelen megválni a fegyvertől, az övére erősítve viseli, így biztos lehet abban, hogy nem tűnik el.

Ser Rodrik ismeri a király fegyvermesterét, Ser Aron Santagart, őhozzá akarnak menni, hogy megmutassák a tőrt, hátha felismeri, kié. Az öreg lovag felajánlja, hogy majd ő felkeresi a fegyvermestert, mert őt nem fogják felismerni a városban, míg elképzelhető, hogy Lady Starkot igen. Fontos ugyanis, hogy jelenlétük titokban maradjon.

Catelynnek eszébe jut, hogy bár rég nem járt a fővárosban, van valaki, aki felismerheti őt, ezért beleegyezik Ser Rodrik tervébe. Az ember, aki ismeri őt, még gyermekkori barátja, Lord Baelish, aki Kisujj néven is ismert. Kisujj az Ujjak nevű félsziget-csoport legkisebbikéről származik, ráadásul termetre is kicsi volt, így ragadt rá a név. Petyr Baelish okos, fürge észjárású és ravasz fiú volt Lord Tully, Cat apja kíséretében, és kisfiú kora óta szerelmes Catelynbe. Amikor megtudta, hogy Cat-et hozzáadják Brandon Starkhoz, párbajra hívta a nála öt évvel idősebb északit, aki végül, Cat könyörgésére nem ölte meg, azonban Kisujj azóta is viseli a sebhelyet, amit kapott. Lord Tully azonnal elbocsátotta szolgálatából a Baelish fiút. Brandont később meggyilkolta az Őrült Király, Catelyn pedig Ned felesége lett. Petyr Királyvárba ment, ahol hamarosan igen sokra vitte, jelenleg ő a király pénzmestere.

Mire mindezt elmeséli az öreg lovagnak, befutnak a kikötőbe, és eléjük tárul a főváros impozáns látványa. Királyvárat Hódító Aegon építtette úgy háromszáz évvel korábban, amikor ezen a helyen partra szállt, hogy meghódítsa Westerost. A látképet uralja a hét toronyból álló nagy erőd, a Vörös Torony, ami tulajdonképpen a királyi palota is egyben, a hét torony egyike pedig a Segítő Tornya, ahol Ned szállása is lesz, amikor ideér. Catelyn azonban nem a palotába tart, hanem a hajóskapitány által ajánlott kis fogadót választja szállásul.

A fogadóban Ser Rodrik elbúcsúzik úrnőjétől és a királyi fegyvermester keresésére indul, amíg Catelyn lepihen. Kisvártatva az asszony arra ébred, hogy a Városi Őrség aranyköpönyeges emberei dörömbölnek az ajtaján, mondván, velük kell tartania. Catelyn tudni akarja, kinek a parancsára jöttek érte, erre az egyik katona egy szalagot mutat neki, amelyen egy poszátát ábrázoló pecsét van. Ez Lord Baelish címere. Catelyn végül beleegyezik, hogy az őrökkel tart, már csak azért is, mert tudni szeretné, mit akar tőle Kisujj, és hogy egyáltalán, hogyan talált rá ilyen gyorsan.

Lord Baelish-hez érve aztán kiderül, hogy a pénzmester a Kistanács másik tagjától, a Póktól, vagyis az eunuch Lord Varystól szerezte értesüléseit. A Pók csak azt nem tudja – vagy csak Petyrnek nem árulta el, hogy Catelyn mi célból érkezett. Baelish is ez iránt érdeklődik, ám az asszony nem akarja elárulni, csak annyit mond, hiányzik a férje és a lányai. A pénzmester erre a Tully család jelszavaival szembesíti Catelynt: Család, kötelesség, becsület. És azzal, hogy ezek mindegyike megkövetelte, hogy az asszony Deresben maradjon, mégis eljött, vagyis valami komoly dolognak kellett történnie.

Ekkor megjelenik Lord Varys, akit csak azért szólítanak Lordnak, mert a Kistanács tagja, egyébként nincs rangja vagy birtokai. Viszont igen kiterjedt kémhálózattal rendelkezik. Tud Catelyn sebesüléséről és Bran állapotáról is, sőt, még segítséget is felajánl, Catelyn azonban nem bízik benne, ezért elhárítja.

Ezek után Lord Varys a tárgyra tér, és elkéri a tőrt, mivel szeretné megvizsgálni. Kisujj nem érti miről van szó, Varysnak azonban már sok mindent elcsicseregtek a kismadarai – vagyis a besúgói.

Kisujj, amikor meglátja a tőrt, közli, hogy nincs szükség semmiféle nyomozásra, a tőr ugyanis az övé. Pontosabban, az övé volt, egészen a Joffrey herceg nevenapján tartott lovagi tornáig, amikor elvesztette a tőrt egy fogadáson. Ő Jaime Lannisterre fogadott, azonban Loras Tyrell, a Viráglovag győzött.

A személy pedig, aki elnyerte Kisujjtól a tőrt, nem volt más, mint az Ördögfióka, Tyrion Lannister.

Trónok harca 17. fejezet - Bran

Bran álmodik.

Álmában csak zuhan és zuhan, mintha évek óta mást sem tenne. Körülötte kavargó sötétség, mérföldekkel alatta a föld, ami egyre közeledik, de ő nem éri el, csak zuhan. Tudja, ha egyszer földet ér, meghal.

Egy magas, vékony hang arra biztatja, hogy ne keseregjen, hanem repüljön. Egy idő után Bran észreveszi, hogy a hang egy varjútól jön, az beszél hozzá. A varjú kukoricát követel tőle, Bran a zsebébe nyúl, ahol talál magot, majd a tenyeréből etetni kezdi a madarat, aki továbbra is arra biztatja, hogy repüljön. Bran hiába bizonygatja, hogy ő nem madár, nincsenek szárnyai, a varjú csak erősködik, hogy próbálja meg, mert csak akarnia kell.

Bran emlékezetébe bevillan egy kép, amint egy aranyló arcú alak azt mondja: „Hogy mit meg nem teszek a szerelemért!” A varjú azonban azt mondja, az ilyesmit verje ki a fejéből, mert ez nem segít repülni.

A varjú azonban azt mondja, megtanítja Brant repülni. Mivel minden repülés zuhanással kezdődik, az nem baj, hogy most zuhannak. Csak le kell néznie. Bran előbb tiltakozik, aztán lenéz. A föld egyre gyorsabban közeledik felé, de még mindig elég magasan van ahhoz, hogy belássa az egész világot, amely térképként terül el alatta.

Látja Derest, az embereket, amint a napi ügyeiket intézik. Látja az édesanyját, aki egy hajón utazik Dél felé. Látja az édesapját és nővéreit a királyi úton, látja a Szabad Városokat és a dothraki tengert Keleten, sőt, ellát az ismert világ végét jelentő Asshai-ig. Észak felé tekintve látja Jont a Falnál, és látja az örök jég birodalmát a Falon túl. Belelát egészen a tél szívének a mélyébe.

A varjú ekkor azt mondja neki, azért kell élnie, mert közeleg a tél.

Bran egyre gyorsabban zuhan, Észak jégcsipkés sziklái felé közelít, és tudja, rövidesen felnyársalja egy jégdarab, ha nem tanul meg repülni. Repülés vagy halál?

Bran széttárja a karjait és repülni kezd, újra a magasba emelkedik. Még soha nem érezte magát ilyen csodálatosan. Közben észreveszi, hogy a varjúnak három szeme van, és a harmadik, ami a homloka közepén ül, hatalmas tudásról tanúskodik. Most, hogy Bran már tud repülni, a varjú közel repül az arcához, végül a csőrével belekap Bran homlokába, a két szeme között.

Bran körül a sötétség kavarogni kezd, majd a szeme előtt alakul át a varjú Deres egyik szolgálólányává, akit a fiú is jól ismer. A lány ledobja a vizestálat, amit éppen a kezében tartott, majd kiáltozva elszalad, tudtára adva mindenkinek, hogy Bran felébredt.

Bran megtapogatja a homlokát, ahol a varjú megcsipkedte, de nem érez sebet, és nem is vérzik, pedig még ott van az égő fájdalom nyoma. A fiú nagyon gyengének érzi magát, de azért megpróbál felkelni. Nem tud megmozdulni.

Mellette mozgolódás támad, majd felugrik az ágyra és végigfekszik Bran lábán egy rémfarkas, akit a fiú alig ismer fel, akkorát nőtt. Bran furcsállja, hogy nem érzi a lábán az állat súlyát, azonban nincs ideje ezt firtatni, mert befut Robb, akihez eljutott öccse ébredésének híre.

Bran első szavai a rémfarkasáról szólnak, közli, hogy Nyár lesz a neve.

Trónok harca 16. fejezet - Eddard

Arya eltűnt, immár negyedik napja folyik utána a kutatás. Ned emberei szinte versenyt futnak a Lannisterekéivel, hogy ők találják meg előbb a lányt, és visszavigyék az apjához. Tudják, hogy a királyné emberei egyáltalán nem bánnának kesztyűs kézzel a gyermekkel.

A király és kísérete a keresés idejére Darry várában szállnak meg. Lord Darry annak idején Rhaegar Targaryen oldalán harcolt, és bár hűséget esküdött Robertnek, sosem kedvelte. Most, hogy az ő fedele alatt laknak összezsúfolódva, még feszültebb a hangulat, mint amilyen eleve volt a farkastámadás és Arya eltűnése miatt.

Nednek jelenti az intézője, hogy a testőrkapitánya, Jory Cassel megtalálta Aryát, azonban a király őrei feltartóztatták őket a kapuknál, és azonnal a király és a királyné elé vezették őket. Nedet rettenetesen feldühíti ez a bánásmód, így azonnal odasiet, közben meghagyja, hogy Sansát is vezessék oda, hogy tanúskodjon. Még jobban felháborodik, amikor meglátja a lányát, aki a számtalan Lannister gyűrűjében, az egy Jory mellett még apróbbnak tűnik, mint amilyen valójában. Azonnal odasiet hozzá, a kislány pedig sírva csak azt hajtogatja, mennyire sajnálja, ami történt.

Ned aggodalmas kérdésére elmondja, hogy nem esett baja, csak nagyon éhes, mert az erdőben csak bogyókat talált. Ebből az is kiderül, hogy amióta megérkezett, senkinek sem jutott eszébe, hogy enni adjon neki. Ned hideg hangon vonja felelősségre a királyt, amiért őt nem értesítették, és amiért nem egyenesen őhozzá vitték a kislányt. Erre a királyné rendre utasítja, majd előadja a vádat, miszerint Arya szánt szándékkal ráuszította a rémfarkasát a hercegre. Arya ellentmond neki, mire Joffrey rákiabál, hamar parázs perpatvar keletkezne, ám a király rájuk ripakodik.

Robert utasítására előbb Arya mondja el, mi történt. Amikor ahhoz a részhez ér, hogy a folyóba dobta Joffrey kardját, Lord Renly, a király öccse hangosan nevetni kezd, olyannyira, hogy a király ki is utasítja a teremből.

Ezek után Joffrey mondhatja el a saját verzióját, ami természetesen egészen másképp fest, mint Aryáé. Közben megérkezett Ned intézője, Vayon Poole Sansával, akit oda is hívnak, hogy mondja el, ő mit látott. Sansa nem mer ellentmondani az ő hercegének, azonban a húgát sem hazudtolhatja meg, ezért azt mondja, nem emlékszik, minden olyan gyorsan történt. Erre Arya rátámad és hazugnak nevezi, Jorynak kell szétválasztania őket.

A királyné büntetést követel, a király azonban nem óhajt a továbbiakban az üggyel foglalkozni. Igazságot tenni nem tud, és végül is gyerekek vitájáról van szó. Utasítja Nedet, hogy tanítson fegyelmet a lányának, ő is azt teszi majd a fiával.

A királyné azonban nem nyugszik, ő a rémfarkas pusztulását akarja, a bőrét pedig ágytakarónak. Nymeria viszont eltűnt, őt nem találták meg, és ez még Robertet is szemmel látható megkönnyebbüléssel tölti el. Cercei erre megjegyzi, hogy végül is, van még egy rémfarkas. Robert erre rábólint, utasítást ad, hogy kerítsék elő a hóhért, Ser Ilyn Payne-t.

Csak amikor Ned tiltakozni kezd, a lányok akkor jönnek rá, hogy ezúttal Ladyről van szó. Sansa könyörögni kezd, hogy ne tegyék, Lady jó farkas, nem bántott senkit, Arya pedig azt kiáltozza, hogy Lady ott sem volt, amikor az eset történt. Sansa zokogva borul az apja mellére, aki régi barátságukra, sőt, rég halott húga emlékére kéri Robertet, hogy változtassa meg a döntését. A királynak azonban elege van, és tudja, hogy a felesége sosem hagyna neki békét, ha most engedne, ezért átkozódva bár, de kitart a döntése mellett. Ned ekkor már szinte ellenségesen felszólítja királyát, hogy akkor legyen elég bátor, és tegye meg maga. Robert szó nélkül ott hagyja.

A királyné átveszi az irányítást, és a hóhérért akar küldetni, Ned azonban kijelenti, hogy arról szó sem lehet. Joryval felküldeti a lányokat a szobájukba, és utasítja, hogy hozza el neki a pallosát, Jeget. Ő maga fogja megölni Ladyt. Amikor a királyné valami trükköt sejt a dolog mögött, Ned csak annyit mond, hogy a rémfarkas Észak szülötte, aki többet érdemel egy mészárosnál. Lemegy a kaputoronyhoz, ahova Ladyt kötötték ki. Ő eddig nem is tudta, hogy Sansa így nevezte el az állatot, de úgy látja, tökéletesen illik hozzá a név. Őszinte sajnálattal a szívében, végül végrehajtja a király parancsát.

Miután végez, utasítja Joryt, hogy négy emberrel küldje vissza a farkas tetemét Deresbe. A testőrkapitány csodálkozik a döntésén, ami talán kissé túlzónak tűnik, Ned azonban megmagyarázza: „Ez a bőr sohasem lesz a Lannistereké.”

Visszafelé tart a szállására, amikor megérkezik a Véreb, aki Jaime Lannisterrel szintén Arya után kutatott a folyótól északra. A testőr lovára egy köpenybe bugyolált test van erősítve. Ned először arra gondol, talán Nymeriát ölték meg, azonban nem a rémfarkas testét rejtik a rongyok, hanem Mycah-ét, a henteslegényét. A Véreb válltól csípőig gyakorlatilag félbe vágta a fiút, aki – közli nevetve – futott, de nem elég gyorsan.

Trónok harca 15. fejezet - Sansa

A király és kísérete immár elhagyta Északot, és jelenleg a Három folyó vidékén haladnak, éppen arrafelé, ahol egykor Robert csatában megölte Rhaegar Targaryent. Sansa, miután a fogadóban, ahol éjjel megszálltak, elköltötte reggelijét, Septa Mordane kérésére elindul megkeresni Aryát. Húga már korán reggel felkelt, és nyilvánvalóan kilopózott a táborba, hogy különféle, hölgyekhez méltatlan kedvtelésével foglalkozzon. Ezen a napon azonban erre nincs lehetőség: a királyné meghívta a Stark-leányokat, hogy tartsanak vele és leányával, Myrcella hercegnővel a kerekes házában, beszélgetéssel, süteményekkel és teával enyhítve az utazás kényelmetlenségeit.

Sansának nincsenek illúziói húga hajlandóságát illetően, szinte biztos benne, hogy Arya nem akar majd csatlakozni hozzájuk, vagy ha mégis, akkor úgyis képtelen lesz illendően viselkedni. Márpedig Sansa kétségbeesetten szeretne megfelelni a királyné elvárásainak, hiszen Joffrey herceg jegyeseként mindenképpen jó benyomást kell tennie.

Aryát a folyóparton találja, a lány éppen rémfarkasa, Nymeria bundáját próbálja kikefélni és megszabadítani a beleragadt sártól. A farkas nem igazán hagyja magát, Aryának sok vesződségébe kerül a dolog, ráadásul ő sem néz ki sokkal csinosabban és tisztábban, mint maga Nymeria. Amikor Sansa figyelmezteti, hogy ki kéne csinosítania magát, Arya kerek perec kijelenti, hogy ő ugyan nem fog a királynéval utazni, amikor éppen ott járnak, ahol Rhaegar herceg meghalt, páncéljáról a folyóba hullajtva híres rubintjait. Ő bizony elmegy a barátjával, Mycah-val rubintokat keresni.

Sansa egyáltalán nem érti, mi érdekeset talál Arya a tájban, a növényekben, az állatokban, amikről állandóan lelkendezve mesél, és azt végképp nem tudja felfogni, hogyan barátkozhat a húga ezzel a Mycah-val, aki csak egy hentes legénye. Arya napok óta ugyanazt a koszos bőr lovaglóruhát viseli, és ezzel a fiúval együtt folyton elhagyják a menetoszlopot, fel-alá nyargalászva a lovaikon. Sansa kijelenti, hogy ő gyűlöli a lovaglást, mert piszkos és sebes lesz tőle az ember.

Még egyszer felszólítja Aryát, hogy szedje rendbe magát, hiszen a királynét nem utasíthatja el. Ekkor, legnagyobb rémületére Arya kijelenti, hogy ő nem szereti a királynét. Ráadásul a kerekes házba a farkasát sem engednék be, ebből kifolyólag végképp nem hajlandó odamenni. Közben végül Nymeria kiszabadul Arya kezei közül, ezért gazdája utána iramodik, faképnél hagyva a nővérét.

Sansa egyedül indul vissza a tábor közepe felé, hogy csatlakozzon a királynéhoz, ott azonban kisebb tömeg verődött össze. Sansa két, számára idegen lovagot lát meg. Egyikük a Királyi Testőrség fehér köpenyét viseli ragyogó hófehér páncéllal, s a lovag haja is hófehér. A másik, fiatal férfi húsz éves lehet, koromfekete a haja, rendkívül jóképű, páncélja zöld, hóna alatt agancsos sisakot tart. Aztán Sansa észreveszi a harmadik jövevényt is, egy idős, ösztövér, himlőhelyes arcú, félelmetes alakot, aki első pillantásra mélységes rettegést vált ki a lányból. Olyannyira megijed, hogy hátrálni kezd, és így szinte egyenesen nekimegy a Vérebnek, Joffrey testőrének, aki igencsak mulatságosnak tartja Sansa riadalmát.

Az emberek felfedezik Sansa mellett Ladyt, és a rémfarkas láttán több kard is előkerül a hüvelyéből. Joffrey, a királyné kérésére odalép, és tisztázza, hogy a farkas az ő „hölgyéhez” tartozik. Sansa ekkor már egészen elszégyelli magát az iménti ijedelméért, hiszen ő egy Stark Deresből, egy napon királyné lesz, illő volna bátrabban viselkednie. Megpróbálja hát összeszedni magát.

A körülötte folyó beszélgetésből kiderül, hogy az a félelmetes férfi, akitől ő úgy megrettent, nem más, mint Ser Illyn Payne, a király hóhéra.

Ezek után a fehér páncélos idős lovag is bemutatkozik: ő Ser Barristan Selmy, a Királyi Testőrség parancsnoka. Sansa ismeri a lovag nevét, és visszatér a hangja is, ismét az a tökéletesen udvarias hölgy, akire Septa Mordane olyan büszke. Illőn üdvözli hát a lovagot, majd a másik, a fiatalabbik próbára teszi őt, hogy vajon felismeri-e. Sansa az agancsos sisak és a kora alapján felismeri benne Robert király ifjabbik öccsét, Renlyt.

Végül Sansa még Ser Illyntől is bocsánatot kér, amiért illetlenül bámulta és udvariatlan volt vele, a férfi azonban csak barátságtalanul rámered, majd ott hagyja a társaságot. A királyné elmagyarázza Sansának, hogy még annak idején, az Őrült Király kitépette Ser Illyn nyelvét, ezért nem tud beszélni. Ezután a királyné elnézést kér Sansától, amiért a vendégeskedést el kell halasztaniuk, de az újonnan érkezett lovagok, mint a tanács tagjai, fontos ügyeket kívánnak megvitatni vele és a királlyal, így hát a lányt Joffrey herceg gondjaira bízza.

Sansa ennél boldogabb nem is lehetne. Egy egész nap az ő hercegével! A jegyesével! Amikor Joffrey felveti, hogy elmehetnének lovagolni, Sansa már azon az állásponton van, hogy ő imád lovagolni. Joffrey javaslatára Ladyt, és a herceg testőrét, a Vérebet is a táborban hagyják, és csak kettesben indulnak útnak. Joffrey biztosítja a bizonytalankodó Sansát, hogy nem eshet bajuk, hiszen nála van a kardja, amit Oroszlánfognak hív. Egész nap együtt járják a vidéket, egy kis háznál megállnak, ahol a herceg megvendégelteti magukat, és ellenőrzés híján mindketten kicsit több bort isznak, mint amihez szokva vannak. Evés után tovább indulnak, és Joffrey meg akarja mutatni Sansának azt a bizonyos helyet, ahol apja legyőzte Rhaegar herceget.

Azon a helyen azonban ott találják Aryát és Mycah-t, a henteslegényt, amint botokkal kardvívást gyakorolnak. Arya éppen vesztésre áll, ami nem meglepő, hiszen a fiú jóval idősebb és erősebb nála. Sansa megrökönyödve kiált a húgára, aki, lám, már megint szégyenbe hozza őt a hóbortjaival, és pont a herceg előtt!

Joffrey gúnyolni kezdi a henteslegényt, amiért lovagosdit játszik, és Mycah hiába bizonygatja, hogy Arya kérésére teszi, ez a herceget egyáltalán nem érdekli. Joffrey előrántja a kardját, és felszólítja a fiút, hogy kapja fel ő is a sajátját (vagyis a botot), és álljon ki ellene. Arya hiába kiabál, hogy hagyja abba, Joffrey a legény arcának szegezi a kardját, és fel is sebzi vele. Aryánál ez az utolsó csepp, fogja a saját botját, és tarkón vágja vele a herceget, aki megtántorodik. Mycah elfut, Arya megpróbál újra lesújtani Joffreyra, aki ezúttal hárítja az ütést a kardjával. Sansa egyre csak sikoltozik, hogy hagyják abba, még kárt tesznek egymásban, egyikük sem hallgat rá, Joffrey üldözőbe veszi Aryát, aki ekkor már érzi, hogy ez több, mint egyszerű civakodás, Joffreyban gyilkos indulat dolgozik. A herceg végül a kardjával egy fához szorítja a lányt, és ki tudja, mi történne, ha Nymeria nem lépne közbe. A farkas elkapja a herceg kardot tartó karját, és alaposan megtépázza. A fiú a földön fekve kiáltozik, hogy szedjék le róla a megvadult állatot.

A farkas Arya egyetlen határozott szavára elengedi Joffreyt, akit azonban most már Arya tart sakkban a saját kardjával, Oroszlánfoggal. A herceg félelmében azzal fenyegetőzik, hogy beárulja őt a királynénál. Sansa ismét rákiált a húgára, hogy hagyja békén Joffreyt. A lány erre egy nagy lendülettel bedobja a folyóba a kardot, aztán Nymeriával együtt elszalad.

Sansa odatérdel a még mindig fekve nyögdécselő Joffrey mellé, hogy segítsen rajta, a fiú azonban nem kér a gyengédségéből. Elküldi, hogy hozzon segítséget, miközben a tekintetében nincs más, csak gyűlölet és gonosz megvetés.

Trónok harca 14. fejezet - Catelyn

Eddard és a lányok már kilenc napja elhagyták Derest, miközben Catelyn még mindig Bran ágyánál ült bánatában. Ekkor kereste fel Luwin mester, hogy emlékeztesse, mennyibe került a király látogatása, hogy fel kell tölteni a raktárakat a közelgő tél előtt, és mivel sok ember elment Neddel, új embereket is kellett választani a tisztségük betöltésére. Catelyn azonban nem akart ezzel foglalkozni, miközben fia még midig kómában feküdt, cseppet sem érdekelte ki lesz az új lovászmester, vagy testőrkapitány. Az észrevétlenül a szobába lépő Robb felvállalta helyette ezeket a feladatokat. A fiú kérdőre vonta anyját is, hiszen az éjjel-nappal csak a szobában ül, magába fordulva, miközben többi gyermekével egyáltalán nem is törődik. Közben az ablakon beszűrődött a rémfarkasok vonítása. Robb kitárta az ablakot, úgy gondolta Brannek hallania kell, hogy érte üvöltenek. Catelyn nem bírta elviselni a vonítást, be akarta zárni az ablakot. Megígéri Robbnak, hogy ha becsukja az ablakot, végre kipiheni magát, és alszik egyet.
Ekkor azonban a kutyák is rémes csaholásba kezdtek, tűz ütött ki a könyvtárban. Robb és az emberek egyből elindultak, hogy elolthassák a tüzet, Catelyn pedig Brannal maradt. Mire a nő elfordult az ablaktól, egy férfit pillantott meg, éles késsel a kezében. "Nem lenne szabad itt lenned" ismételgette a férfi, majd az asszonyra vetette magát. Hosszú dulakodás után Bran farkasa ugrott a támadóra, és kitépte annak torkát. A farkas Catelynhez lépett, lenyalta sebét, majd felugrott Bran ágyába, és ott őrizte a fiút. Őrök léptek be a szobába, Catelynt a saját szobájába vitték, Luwin mester kimosta a sebeit, és máktejet adott neki. Catelyn négy nap alvás után ébredt fel. Elgondolkodott, és elszégyellte magát, hogy eddig hogy viselkedett. Elhatározta, hogy megmutatja milyen erős is egy igazi Tully. Ételt hozatott a szolgálóival, de még az étel előtt Robb, Rodrick Cassel, gyámfija Theon Greyjoy és Hallis Mollen, az új testőrkapitány érkezett meg. Az asszony észrevette, hogy legidősebb fia igazi kardot és sodronyinget visel. Elmondták neki, hogy támadója valószínűleg a király kíséretével jött, és az istállóban bújt el, rejtekhelyén kilencven aranysárkányt találtak egy erszényben. A tőr amivel megtámadta, viszont nem való egy ilyen emberhez, sokkal nemesebb acélból készült, mint amit az viselhetne, tehát valaki neki adta. Catelyn elmondta Robbnak, hogy igazából Brant akarták megölni, de a fiú nem érti, hogy miért. Az asszony kéri, hogy gondolkozzon el rajta, majd lassan megértette. Brant azért akarták megölni, hogy senkinek se mondhassa el, hogy hogyan esett le. Catelyn szerint valaki lelökte, és amikor a király vadászni ment, csak Jamie Lannister maradt Deresben. Catelynnek eszébe jutott testvére, Lysa levele, amiben azt írta le, hogy szerinte a Lannisterek ölték meg férjét, Jon Arrynt. Catelyn ki akarja deríteni az igazságot, így hát eldönti, hogy egyetlen kísérőjével, Ser Rodrickal indul királyvárba, a gyorsabb úton, hogy még a király előtt odaérjenek, a jelenlevőket pedig megesketi, hogy az itt megbeszéltekről, senkinek egy szót sem szólnak.

Trónok Harca 13. fejezet - Tyrion

Tyrion eközben Északnak tart, a Falhoz, Benjen Stark és Havas Jon társaságában. Ugyanakkor indultak, amikor a király is útra kelt Dél felé, az ő útjuk merőben más. A táj hideg, barátságtalan és vad, és minél Északabbra járnak, annál hidegebbé, barátságtalanabbá és vadabbá válik. A Farkaserdőn kelnek át éppen, ami, nevéhez híven, hemzseg a farkasoktól.

A Tyrion és két saját embere, Benjen és Havas Jon alkotta csapat időközben kiegészült még három fővel: egy Yoren nevű fekete testvér érkezik az Ujjak felől, ahonnan két erőszaktevőt hozott magával, hogy a Falra vigye őket. Gyakran megesik ugyanis, hogy a bűnözők választhatnak a rájuk mért büntetés (kivégzés vagy csonkítás) és az Éjjeli Őrséghez való csatlakozás között. Sokan választják az utóbbit. Yoren maga sem éppen bizalomgerjesztő látvány: mocskos, tetves, és messziről bűzlik, jóformán semmiben sem különbözik „védenceitől”.

Tyrion látja Havas Jonon, hogy a fiú egyáltalán nem ilyennek képzelte az Éjjeli Őrséget, hanem nyilván azt hitte, az olyan emberekkel van tele, mint amilyen a nagybátyja. Tyrion megsajnálja a fiút, mert úgy gondolja, kemény élete lesz, és ezt az életet nem feltétlenül ő választotta magának.

Benjen iránt már jóval kevesebb rokonszenvet érez, de ez kölcsönös. Benjen kezdettől fogva nyíltan kimutatja iránta a Lannistereknek kijáró megvetését, és egyáltalán nem kíméli Tyriont, pedig tudja, hogy számára milyen megerőltető a lovaglás. Benjen azzal a dohos medvebőrrel is inkább megalázni akarta, mint segíteni neki, amit neki adott az útra, hogy legyen mibe takaróznia, azonban csalódnia kellett: Tyrion nem utasította el a prémet valami rosszul felfogott büszkeségből, haem elfogadta. Egy Lannister sosem utasítja el, amit felajánlanak neki, hanem elveszi.

Táborveréskor nem sok hasznát veszik egy törpének, ezért Tyrion esténként a Lord Eddard engedélyével a deresi könyvtárból kölcsönzött köteteket olvassa. Most éppen egy olyat, ami sárkányokról szól. Tyrion emlékezett, hogy Királyvár elfoglalása után, amikor először látogatott a fővárosba, látni akarta a Targaryenek sárkányainak koponyáit, Robert azonban eltüntette őket a trónteremből. Ő addig keresgélt, amíg rájuk nem bukkant a pincékben. Egészen lenyűgözte a látvány. Ismerte a történeteket, Hódító Aegon és nővéreinek sárkányairól, hogy milyen szerepet játszottak Westeros meghódításában. Ismerte az ott látható összes sárkány nevét és történetét.

Gondolatait Havas Jon szakítja félbe, aki megkérdezi tőle, miért olvas olyan sokat. Tyrion pedig őszintén válaszol: azért, mert nincs semmi más, amiből fegyvert kovácsolhat, csak az elméje. A fegyvert élesen kell tartani. A kardot a fenőkő tartja élesen, az elmét a könyvek. Elmondja, hogy sárkányokról olvas, és hogy kisfiúként sokszor álmodott arról, hogy lesz egy sárkánya. Akkoriban sokszor gyújtott tüzet Kaszer-hegy gyomrában, és elképzelte, hogy apját vagy a nővérét elemésztik a lángok. Amikor látja, hogy Jon rémülten, de azért lenyűgözve nézi őt, Tyrion közli vele, tudja, hogy neki is vannak ilyen álmai.

Jon tagad, de Tyrion kíméletlenül őszinte tud lenni, és kimondja azt is, amit a fiú valószínűleg eddig még végiggondolni sem mert: hogy sosem tartozott a Starkok közé, és azzal, hogy csatlakozik az Éjjeli Őrséghez, szépen megszabadultak tőle.

Jon tiltakozik, és kijelenti, a Éjjeli Őrség nemes hivatás. Tyrion azonban nem áll le, szembesíti Jon Yoren és két társa megjelenésével. Szerinte az Éjjeli Őrség a birodalom söpredékének szemétdombja. És ezek az emberek lesznek Jon új testvérei. A dolguk pedig, hogy miközben megveszi őket az isten hidege, megvédjék a birodalmat olyan mesebeli lényektől, amik csak a dadák meséiben léteznek. Jon megelégeli, és rákiált, hogy fejezze be. Tyrion hirtelen bűntudatot érez, hogy így lerohanta a fiút, és oda akar lépni hozzá, de Szellem, Jon rémfarkasa ezt támadásnak veszi, ezért ledönti őt a lábáról, fenyegetően vicsorogva rá.

Jon még mindig rettentően dühös, ezért csak úgy hajlandó visszaparancsolni a farkasát, ha előbb Tyrion szépen megkéri rá. Végül mégis oldódik a hangulat, és Tyrion megkínálja a fiút a borából, amit még Délről hozott magával az útra.

Jon megkérdezni, tényleg olyan-e az Őrség, amilyennek Tyrion leírta. Az igenlő választ sztoikus nyugalommal fogadja. Nem köszöni meg az őszinteséget, de azért látszik, hogy becsüli érte Tyriont.

Vacsora után nyugovóra térnek, Joné az első őrség. Tyrion, mielőtt belépne a sátrába, ránéz a tűzbe bámuló fiúra, és megenged magának egy szomorú mosolyt.

Trónok harca 12. fejezet - Eddard

Nedet hajnalok hajnalán veri fel Robert király az utazó táborban. Dél felé haladnak a Királyi úton, de még Észak területén tartózkodnak. A király államügyeket akar megtárgyalni Neddel, de nem a kíváncsi fülek közelében, hanem négyszemközt, ezért lóra parancsolja új Segítőjét, és előre vágtatnak. Végül közvetlen kíséretüket is lehagyják, így tudnak bizalmasan társalogni.

Robert először nosztalgiázgatni kezd arról, milyen jó is volt fiatalnak lenni, csak a harcnak élni, és hozzáteszi, hogy szívesen itt hagyna most is csapot-papot. Ned azonban kiábrándítja, miszerint már kötelességeik vannak, és sok idő telt el, már ők sem az a két ifjú, akik egykor voltak. Az ifjúságról a királynak hajdani szeretői jutnak az eszébe, és felemlegeti Nednek is egykori elhajlását, aminek Jon élete köszönhető. A király a lány nevét firtatja, Ned azonban meglehetősen dühösen utasít el mindennemű faggatózást. Fájó pont ez neki.

A király végül témát vált, és rátér a lényegre, amiért Nedet erre a hajnali tanácskozásra hívta. Levelet kapott ugyanis Lord Varystól, Királyvárból. Lord Varys egy külhonból érkezett, homályos múltú eunuch, aki kiterjedt kémhálózatának köszönhetően mindig mindenről tud, ami a világban történik, ezért igen fontos szerepe van a tanácsban. Ezúttal a tengeren túlról kapott híreket, amelyek nagyon aggasztják a királyt.

Ned, miután elolvassa a levelet, megkérdezi, kitől származik az információ. A válasz: Ser Jorah Mormonttól. Ned jól emlékszik a férfira, akinek családja ősidők óta a Starkok zászlóhordozója. Jorah egyszer eladott rabszolgának néhány orvvadászt, a rabszolgaság azonban tiltott, és tettéért Nednek ki kellett volna őt végeznie, Ser Jorah azonban megszökött. Ez öt esztendeje történt.

Ned most megállapítja, hogy a Mormont ház eme tagja rabszolgakereskedőből még tovább süllyedt azzal, hogy kém lett. Maga az információ azonban, miszerint Daenerys Targaryen hozzáment egy dothraki lóúrhoz, Ned szerint nem egy világrengető dolog. Robert nem így látja. Szerinte még most el kéne tetetni a lányt láb alól. Még mielőtt elkezdene gyermekeket szülni, ezzel továbbörökítve a sárkány vérét.

Ned egyáltalán nem csodálkozik Robert viselkedésén, tudja, hogy királya milyen ádázul gyűlöli a Targaryeneket. Egyszer már összekülönböztek emiatt: amikor Robert a trónért harcolt, és Tywin Lannister megölte Rhaegar herceg feleségét és gyermekeit. Robert ezt bizonyítéknak vette a Lannisterek hűségéről, Ned kegyetlen gyilkosságnak nevezte. Felhívja Robert figyelmét, hogy most is csak egy ártatlan gyermeket akar megöletni.

Robert erre feldühödik, és emlékeztetni Nedet arra, mit művelt az őrült király Ned apjával és bátyjával. Majd azt is felemlegeti, hogy ő már korábban meg akarta öletni a két megmaradt Targaryent, azonban Jon Arryn lebeszélte erről. Most pedig a lány hozzáment egy emberhez, akinek a hírek szerint százezer harcosa van.

Ned emlékezteti a királyt, hogy a vadak nem hajóznak, és ha át is kelnének a tengeren, simán legyőznék őket. Nem kell más, mint hogy a király végre kinevezze Jon Arryn helyére Kelet Őrzőjét. A posztra Robert fivérét, Stannist javasolja, Robert azonban hárít. Ned rájön, hogy a király már kitalálta, kit nevez ki Őrzőnek, és azt is sejti, kit: Jaime Lannistert. Robert ezt nem tagadja.

Nednek nem tetszik az ötlet, tekintve, hogy a Lannisterek Nyugat Őrzői, és nem lenne jó, ha egy család kezében lenne két ennyire fontos pozíció. Ráadásul, Jaime Lannister, a Királyölő, Ned szerint teljességgel megbízhatatlan, hiszen a Királyi Testőrség tagjaként esküt tett, hogy megvédi az uralkodót, mégis ő volt az, aki megölte Aerys Targaryent, az Őrült Királyt.

Robert csak legyint minderre, mondván, valakinek meg kellett ölnie Aeryst. Ned erre elmeséli, hogyan foglalták el annak idején a Lannisterek Királyvárat a háború vége felé, amikor Robert éppen a Három Folyónál csatázott. Tywin Lannister, aki addig távol tartotta magát a harcoktól, úgy érkezett a fővárosba tizenkétezres seregével, mint aki Aerys és a város felmentésére siet. Be is engedték, és ezután elszabadult a pokol. A várost a Lannisterek feldúlták és kifosztották, öldököltek, a királyi család ott tartózkodó tagjait felkoncolták. Ned végül a trónteremben találta Jaime Lannistert, a trónon ült, kardjáról a király vére csöpögött. Úgy ült ott, mint aki azt gondolja, az az ő helye, csak Ned érkeztére állt fel onnan.

Robert nem tulajdonít jelentőséget az esetnek, és nem hajlandó tudomást venni arról, hogy a Lannisterek eddig már nem egyszer követtek el árulást. A vita lezárásaként vágtára invitálja barátját.

Ned hirtelen úgy érzi, teljesen feleslegesen hagyta hátra családját, köztük elsősorban a beteg Brant, és szeretett feleségét. Elhagyta az otthonát, ahol a helye van, és nincs az a szó, amivel hatni tudna a királyra.

Trónok harca 11. fejezet – Daenerys

Elérkezik Daenerys és Khal Drogo menyegzőjének napja. Az eseményre Pentos mellett, a városon kívüli mezőkön kerül sor, mivel egy dothraki férfi életében minden fontos esemény a szabad ég alatt történik.

Megjelenik a khal egész népe, vagyis khalasarja: negyvenezer harcos, az asszonyaik, gyermekeik, rabszolgáik, jószágostul. A pentosiakat nyugtalanítja a jelenlétük, ezért kerül sor mielőbb az esküvőre. Viserys, Dany bátyja egyre inkább úgy viselkedik, mint aki árucikknek tekinti a húgát, akiért cserébe joga lesz a khal hadseregéhez. A hercegnek egyáltalán nem tetszik, hogy – Illyrio elmondása alapján – Drogo az esküvő után a hagyományoknak megfelelően elviszi újdonsült feleségét Vaes Dothrakba, ahol be kell őt mutatnia a dosh khaleennek, márpedig ez az út hónapokig is eltarthat. A türelmetlen Viseryst óvatosságra inti Ser Jorah Mormont, aki immár állandó társuk. A herceg durván elutasítja a jótanácsot, Danynek pedig eszébe jut, mit álmodott egyszer, egy lángoszlopról, ami elnyelte a bátyját, hogy aztán a lángokból egy sárkány szülessen. Daenerys még sosem félt annyira, mint akkor álmában, egészen mostanáig, amikor is egész napos menyegzőjét üli Khal Drogóval.

A szertartás hajnalban kezdődött, a khal és menyasszonya egy földből emelt dombocska tetején egymás mellett, de egymásról nem sok tudomást véve ültek szinte egész nap, figyelve az ünneplő dothraki tömeget. Lakoma, ivászat, tánc, verekedések követték egymást.

Daeneryst megrémíti a dothrakiak vadsága. A részeg tánc közben például egy harcos elkapja az egyik táncosnőt, és a nyílt színen a magáévá teszi. Egy másik harcosnak is kedve támad a nőre, összekap a férfival, aki éppen kedvét tölti vele. A harcosok előrántják görbe kardjukat, az arakhokat, és rövid időn belül megvan az esküvő első halálos áldozata. Illyrio szerint egy dothraki esküvő, amelyiken nincs legalább három halott, unalmasnak tartják. Nos, Dany megállapítja magában, hogy az ő esküvője egyáltalán nem unalmas, a nap végére legalább egy tucat halottat számlálnak.

Daenerys némán, bénultan ül ennek a kavargó vadságnak a közepén, és még sosem érezte magát ennyire magányosnak. Viserys azonban ráparancsolt, hogy mosolyogjon, ezért mosolyog, és próbál nem gondolni a rá váró éjszakára. Időnként figyelmeztetni magát, hogy nem szabad félnie: „Én a sárkány vére vagyok.”

Amikor már közel az alkony, megkapják nászajándékaikat. Viserystől Dany három szolgálólányt kap (persze, Illyrio vásárolta őket). Kettejük dothraki, és segíteni fognak Danynek megtanulni a nyelvet és a szokásokat. A harmadik, szőke, lysi leány feladata, hogy bevezesse úrnőjét a szerelem művészetébe.

Ser Jorah-tól Dany könyveket kap, történeteket a Hét Királyságból, sosem látott hazájából.

A legkülönlegesebb és legpazarabb ajándékot Illyrio hozza: három megkövesedett, ősrégi sárkánytojást. A három gyönyörű, pikkelyes tojás szinte megbabonázza a lányt, azonnal kötődni kezd hozzájuk érzelmileg.

A khal vérlovagjai hagyományosan szép, míves fegyvereket ajándékoznak az új khaleesinek, aki, szintén a hagyományoknak megfelelően továbbajándékozza őket a férjének.

További ajándékok érkeznek, szinte már megszámlálni sem lehet őket: ruhák, illatszerek, ékszerek stb.

A végére marad Khal Drogo menyasszonyi ajándéka: egy gyönyörű, fiatal, ezüst színű kancacsikó. A szokásoknak megfelelően az új asszonynak ilyenkor tennie kell egy kisebb távot a lovon, hogy aztán a férjével együtt elvágtassanak első közös éjszakájuk színhelyére. Dany először kissé bizonytalanul ül a nyeregben, ahova Drogo ültette fel. A lány nem valami gyakorlott lovas, de muszáj megpróbálnia.

Azonban amint a ló elindul vele, Dany órák óta először elfeledkezik minden félelméről. Egyre gyorsabban és gyorsabban halad, végül vágtázik, és szabadnak érzi magát. Az emberek utat nyitnak neki, és egyszer csak egy tábortűz kerül az útjába: átugratja. Amikor visszatér a férjéhez, az elégedett néz rá.

-         Mondd meg Khal Drogónak, hogy a szelet adta nekem! - kéri Illyriót, és miután az eleget tesz a kérésének, Dany először látja a férjét mosolyogni.

Már majdnem jól érzi magát, amikor Viserys rászól, hogy tegye boldoggá a khalt, vagy megkeserüli. Ettől ismét gyermeknek érzi magát, és egyáltalán nem készült még fel arra, ami történni fog.

Késlekedni azonban nem lehet. Elindulnak Drogóval, elég messze mennek a pusztaság felé, végül egy füves tisztáson állnak meg. Dany annyira fél, hogy sírva fakad. Drogo azonban meglepően megértően és gyengéden bánik vele, és bár kiderül, hogy az egyetlen szó, amit a közös nyelven ismer, a „nem”, valahogy mégis megértik egymást. Dany félelmét lassan kellemes borzongás váltja fel, majd vágy, aminek – úgysem tehet mást – enged.

Trónok harca 10. fejezet - Jon

Jon indulásának napján, még utoljára látni akarta féltestvérét, Brant, hogy elköszönhessen tőle. Szellemmel, a rémfarkassal együtt ment fel a fiú szobájába, ahol ott találta Catelyn Starkot. Az asszony éjjel-nappal fia mellett volt, még egy kemény ágyat is vittek neki, de szinte semmit nem aludt. A fiú ablaka alatt a még nevet nem kapott rémfarkas vonított. Állítólag, csak ez tartotta életben Brant. Amikor becsukták az ablakot, a fiú szíve lelassult, amikor pedig újra kinyitották, megint egyenletesen vert. Catelyn nem akarta engedni, hogy Jon rendesen elköszönjön Brantől, végül beleegyezett. Jon elmondta kómában levő öccsének, hogy a Falra megy. Catelyn mindennap imádkozott az isten hét arcához, hogy Bran vele maradhasson Deresben, magát kezdi hibáztatni a történések miatt. Jon szerint ez nem az ő hibája. Az asszonynak azonban nincs szüksége a fattyú feloldozására. Végül nem maradt több idő, Jonnak indulni kellett. Catelyn pedig utoljára még felé fordult, életében először a nevén szólította, és csak annyit mondott, hogy vele kellett volna ennek megtörténni.
Jon az udvaron elbúcsúzott Robbtól is, de gyorsan tovább is sietett, mert Benjen bácsi már régóta várja, hogy induljanak. Aryához indult, aki megint nem mehetett ki a szobájából, mivel Mordene septa nem engedi ki addig, amíg nem pakol be szépen a bőröndébe. A kislány szerint teljesen felesleges szépen összehajtogatni a ruhákat, úgyis összekeverednek. Jon egy vékony kardot ad ajándékba Aryának, és kéri, hogy jól rejtse el, senki sem találhatja meg. A lány megígéri, hogy minden nap gyakorolni fog, és erősíti magát, hogy használni tudja a fegyvert. Jon pedig megtanítja neki az első és legfontosabb leckét: a hegyes végével szúrunk, mire a kislány megüti a karddal, ennyit még ő is tud. Minden jobb kardnak neve van, tehát ezt is el kell nevezni. Arya kéri, mondja el neki mi a kard neve. A kard neve az, amit a kislány a legjobban kedvel. Arya gyorsan kitalálta, hogy akkor a neve Tű, mire mindketten felnevetnek.

Trónok harca 9. fejezet - Tyrion

Tyrion Lannistert a hajnal Deres könyvtárában találja pislákoló lámpása mellett. Az olvasásból az állandósuló farkasvonítás zökkenti ki. Tyrion felébreszti a septont, akit egy régi könyvre borulva nyomott el a buzgóság, aztán elindul lefelé a toronyból, hogy megreggelizzen. Rövid lábaival, amik amúgy is elgémberedtek a hosszú ücsörgéstől, csak lassan és fájdalmasan halad a lépcsőkön.

A korai időpont ellenére már sokan lent vannak az udvaron. Tyrion először Sandor Clegane, Joffrey herceg testőrének a hangját hallja meg, aztán megpillantja mellette magát a herceget is. A testőr, akinek közismert neve Véreb, Branről társalog a trónörökössel, illetve a farkasról, Bran farkasáról, aki egész éjjel vonított. Azok ketten nem sok empátiát mutatnak a lezuhant fiú iránt, szerintük jobb lenne, ha meghalna, a farkassal kapcsolatban pedig már döntésre is jutnának, hogy elpusztítsák – legalább csend lenne -, amikor Tyrion közbeszól.

A törpe Tyrion udvarbéli megbecsültségére jellemző, hogy bár a királyné öccse, egy egyszerű testőr is gúnyt űzhet belőle büntetlenül, úgy téve, mintha nem látná, ki szól hozzá, csak mert nem szemmagasságban van neki az illető. Tyrion már arra sem veszi a fáradságot, hogy visszavágjon, inkább Joffreyt veszi elő, mondván, már napok teltek el Bran balesete óta, és a herceg még nem tette tiszteletét a ház uránál és úrnőjénél, hogy együttérzéséről biztosítsa őket, márpedig ez illetlenség.

Joffrey pökhendin elutasítja, erre Tyrion lekever neki egy jókora pofont. A herceg ezúttal azzal fenyegetőzik, hogy beárulja Tyriont a királynénak, amiért megütötte őt. Erre nagybátyja még egy pofonnal jutalmazza, majd ráparancsol, hogy haladéktalanul teljesítse kötelességét és viselkedjen méltányosan házigazdáikkal.

A herceg már nem mer ellenkezni, megalázottan és sértődötten távozik. A Véreb figyelmeztetően, bár egyáltalán nem barátságosan fel is hívja Tyrion figyelmét arra, hogy Joffrey nem fogja elfelejteni mindazt, ami történt.

Tyrion azonban már nem óhajt unokaöccsével foglalkozni, inkább bátyja, Jaime hollétéről érdeklődik. A testőr a reggelizőterembe irányítja, mondván a királyné, két kisebb gyermeke és a fivére ott tartózkodik éppen. Tyrion, habár minden családtagjával kapcsolatban vannak fenntartásai, a bátyjával van a legjobb viszonyban, mert Jaime volt mindig is az egyetlen, aki szeretetet és tiszteletet mutatott iránta. Ő pedig ezért kész szinte mindent elnézni neki.

Tyrion mindig rácsodálkozik, hogy két testvére mennyire hasonlít egymásra. Ikrek, férfi és nő, szőkék, zöld szeműek, gyönyörűek. Aztán Tyrion arra gondol, hogy milyen lenne, ha neki is volna egy ikertestvére, de elveti az ötletet: éppen elég neki a kép, amit a tükör mutat. Gondolataiból a kis Tommen herceg zökkenti ki, aki Branről érdeklődik. Tudni szeretné, a fiú vajon meg fog-e halni.

Tyrion megnyugtatja, hogy nem, a mester szerint van rá esély, hogy felébred. Sőt, ő maga is meglátogatta, és úgy tűnik, Bran már nem haldoklik. Viszont eltört a gerince, a lába teljesen összetört. Soha többé nem fog járni, de ha felébred, képes lesz rendes ételt enni, és akkor életben marad.

A királyné szerint kegyelem volna a fiú számára, ha meghalna, és különösen idegesnek tűnik, amikor az kerül szóba, Bran esetleg magához térhet.

Tyrion témát vált, és megkérdezi, mikor indulnak vissza Királyvárba, majd bejelenti, hogy ő Északra megy, a Falhoz. Benjen Stark visszatér felesküdött testvéreihez, és magával viszi Havas Jont, aki felölti a feketét, Tyrion pedig meg akarja nézni magának azt a híres Falat, ezért velük tart. Néhány illetlenebb megjegyzést is tesz, mire a királyné kivonul a gyermekeivel.

Jaime és Tyrion kettesben maradnak, és tovább fűzik a szót Branről. Jaime is azon az állásponton van, hogy Brannek jobb lenne a halál. Tyrion azonban ellenkezik, miszerint a halál túl végleges dolog, míg az élet csupa lehetőség, és végül is, ő sem más, csak egy torzó, mégis egészen jól elboldogul az életben. Aztán még hozzáteszi, reméli, hogy Bran felébred, mert érdekelné, mit mondana a balesetről.

Jaime savanyú ábrázattal megállapítja, hogy nem tudja, Tyrion végül is kinek az oldalán áll. Tyrion pimaszul vigyorogva közli, hogy még a gondolat is bántó, hiszen Jaime is tudja, mennyire szereti ő a családját. A hangnem évődő, de a szavaknak súlyuk van.

Tyrion

a Véreb

Trónok Harca - 8. fejezet - Bran

A legtöbb ember vadászatra ment a király kívánságára, így csak Bran, Jon, Rickon és a lányok maradtak Deresben. Mivel a lányok csak lányok, Rickon pedig szinte csecsemő, ezért Bran egyedül féltestvérében lelhetett volna érdekes társaságra, de mostanában a fiú nagyon haragosan viselkedett, pedig a falra mehet Benjen bácsival, úgyhogy Bran nem érteti a viselkedését és emiatt nem is annyira keresi a társaságát.
Bran eleinte nagyon izgatott volt, hogy elhagyhatja Derest és Királyvárba mehet, ráadásul igazi lovon, nem a régi póniján. Sokat gondolt Öreg Nan meséire, amik a trónteremről és a királyi palotáról szóltak, ahol állítólag szellemek laknak és sárkány koponyák díszítik a falakat. Arról ábrándozott, hogy egy napon a Királyi Testőrség tagja lesz, és megismerheti Ser Barristan Selmy-t, Bátor Barristant, a legnagyobb élő lovagot, a Királyi Testőrség parancsnokát. De most, hogy lassan elérkezik az indulás napja, egyre nyugtalanabb, hogy el kell hagynia az egyetlen otthonát, amit eddig ismert. Minden, amit itt kell hagynia nagyon fog hiányozni neki, még a pónija is.
El akart köszönni mindenkitől, de hamar rájött, hogy nem bírja elviselni a búcsúzás fájdalmát, ezért az istenerdőbe ment a farkasával, akinek még mindig nem sikerült kitalálnia a tökéletes nevet. Megpróbálta megtanítani neki, hogy hozza vissza a botot, de a rémfarkast nem nagyon érdekli a dolog, így Bran is hamar belefárad, és inkább elkezd felmászni Deres tornyaira. Sok időt szokott idefent tölteni, az édesanyja szerint hamarabb tanult meg mászni, mint járni. Mivel Bran már nem emlékszik mikor tanult meg járni vagy mászni, úgy gondolja, ez igaz lehet. Lady Stark nagyon félti, és mindig attól retteg, hogy kisfia egyszer leesik valahonnan. Egyszer meg is ígértette Brannel, hogy nem mászik fel többet a falakra, és Bran kínkeservesen ki is bírta két hétig, de tovább már nem tudta betartani a szavát, amit másnap be is vallott a szüleinek. Büntetésül egy éjjelen át az istenerdőben kellett volna virrasztania, hogy megbánja a tettét, de amikor következő reggel apja a legmagasabb fa tetején találta alvó kisfiát, úgy gondolta nincs értelme többé tiltani.
Édesanyja továbbra is aggodalmaskodott, ezért másoktól kért segítséget. Az őrök is megpróbálták megállítani Brant, de túl lassúak voltak hozzá. Öreg Nan rémisztő meséket mondott, Luwin mester agyagbábut készített, aztán megmutatta a fiúnak, ahogy az ablakból kidobva odalent porrá zúzódik, de Bran csak annyit mondott, hogy ő nem agyagból van és sohasem esik le.
Kedvenc terepe a törött torony volt. Nehezen lehetett csak felmászni, és odafent varjakon kívül nem lakott más. Az Első Torony felől próbálta megközelíteni kedvenc helyét, amikor hirtelen hangokra lett figyelmes. Eleinte nem ismerte fel, hogy Cersei királyné és a testvére, Jaime hangját hallja, amint beszélgetnek. Cersei azt mondja, Jaime-nek kellett volna a Segítőnek lennie, és nem Ned Starknak, mert a király testvérként szereti, és ez veszélyt jelenthet rájuk nézve. Jaime azzal viccelődik, hogy a király utálja a testvéreit, szóval akkor biztos Eddardot is, de a királyné ideges mert tudja, hogy férje tényleg hallgat Lord Starkra. Testvére szerint jobb egy becsületes ellenfél, mint egy becsvágyó, és Deres urával ilyen szempontból jól jártak.
Cersei fél, hogy Lysa Arryn mit mondhatott el a nővére családjának, mire Jaime azzal nyugtatja, hogy Lysanak nincsen semmilyen bizonyítéka ellenük, úgyhogy felesleges aggódnia. Ennek ellenére a királynét tovább nyomasztják gondolatai, többek között az is, hogy ha Joffrey kerül majd trónra Eddard elárulja, vagy esetleg őt fogja kifúrni a király kegyeiből.
Ahogy Bran ezeket hallja, egyre jobban megijed, de úgy érzi meg kell tudnia kik beszélgetnek, ezért megpróbál közelebb jutni az ablakhoz, ahonnan a hangok származnak. Odabent egy meztelenül birkózó férfit és nőt lát egymás karjaiban és nyögéseket hall. Amikor a nő felé fordul, rögtön megismeri, hogy a királyné az, de Cersei is észreveszi őt. Miközben Bran megpróbál elmenekülni elvéti a fogást, megcsúszik és kevésen múlik, hogy le nem zuhan, de éppen sikerül megkapaszkodnia az ablak párkányában. A királyné és testvére odamennek az ablakhoz, és Jaime kinyújtja a karját, hogy segítsen a fiúnak felmászni az ablakba. Ahogy Bran kezd megnyugodni a férfi megkérdezi tőle, hogy hány éves. Bran azt válaszolja neki, hogy hét. A férfi a nőre pillant, és gyűlölettel a hangjában csak ennyit szól : " Hogy mit meg nem teszek a szerelemért!", azzal hanyatt löki a fiút a semmibe.

Ser Jaime Lannister

Trónok harca 7. fejezet - Arya

Arya, a fiatalabbik Stark-leány kilenc éves, és nővérével, Sansával ellentétben egyáltalán nem tipikus hölgypalánta. Aryát jobban érdeklik a fiús dolgok, például az íjazás és a lovaglás, mint a hímezgetés, mégis, lány lévén, kénytelen ilyesmivel tölteni az idejét. Ezen a délutánon Myrcella hercegnő is részt vesz azon a varrásórán, amit nevelőnőjük, Septa Mordane tart a lányszobában a Stark-lányoknak és társnőiknek, akik leginkább Sansa barátnői. Aryának egyáltalán nem megy a hímzés, a munkája borzalmas, a septa szerint olyan a keze, mint egy kovácsé. A többi lány általában kineveti ügyetlenségéért, kivéve a nővérét, aki inkább jólneveltségből nem tesz ilyet. Sansa persze tökéletes hölgy, aki tud énekelni, táncolni, szépen hímez és még hárfázik is. Arya irigyli ezért, szeretne ő is olyan szép és kifinomult lenni, mint Sansa.

Aryát Sansa barátnői „lóarcúnak” csúfolják, mert apja hosszúkás, Starkokra jellemző arcformáját örökölte, testvérei közül egyedül ő. És persze Havas Jon, a fattyú, aki szintén apjuk kiköpött mása.

A septa ezúttal is megszidja Aryát a hanyag munkája miatt, míg a hercegnőt megdicséri, holott Arya szerint Myrcella öltései is ugyanolyan ferdék, mint az övéi. Sansa és barátnői összebújva sugdolóznak és kuncognak, majd Arya követelésére elárulják, hogy miről beszéltek: arról, hogy Joffrey hercegnek tetszik Sansa, majd szóba kerül a tervezett házasságuk is. Sansa kikéri Arya véleményét a hercegről, azonban csalatkoznia kell, húga nem hajlandó dicsérni Joffreyt. Arya jobban bízik a saját és Jon véleményében, ami nem éppen pozitív Joffreyval kapcsolatban.

Sansa kijelenti, hogy Jon nyilván csak féltékeny, és amúgy is, csak egy fattyú. Arya védelmébe veszi Jont, és a hangoskodásra már felfigyel a septa is. A figyelme pedig azzal jár, hogy ismét ellenőrizni akarja Arya munkáját, amivel természetesen ismét elégedetlen. Arya erre dühösen felpattan és el akarja hagyni a szobát.

A septa rápirít, hogy nem hagyhatja ott ilyen udvariatlanul és engedély nélkül a hercegnőt, ezért Arya visszafordul, bókol Myrcella felé búcsúzóul, ugyanis esze ágában sincs maradni. Amikor a septa megkérdi, mégis hova megy, csak annyit kiabál vissza, hogy „Meg kell patkolnom egy lovat” – utalva a septa véleményére az ő kézügyességéről.

Arya lerohan a toronyból, és egyből a rémfarkasához siet, akit Nymeriáról, a Rhoyne  legendás harcos királynőjéről nevezett el. Nymeriával együtt elindulnak a Nagy Toronyhoz vezető fedett híd felé, ahonnan az egész udvart belátni, és ahonnan jól meg lehet figyelni az udvaron gyakorlatozó fiúkat. A leshelyet nem találja üresen: Havas Jon már ott van, farkasával, Szellemmel ők is az udvaron folyó gyakorlatozást figyelik. Arya csatlakozik hozzájuk.

Odalent, Arya csalódására nem a nagyok, hanem Bran és a kis, kövérkés Tommen herceg gyakorol, mindketten alaposan kipárnázott védőfelszerelésben. A küzdelem már jó ideje tarthat, és egyértelműen Bran a jobb.

Arya kérdésére, miszerint Jon miért nincs odalent a többiekkel, fivére keserűen azt válaszolja, hogy fattyaknak ott nincs helyük, ahol hercegecskék küzdenek. Arya ezt nem találja igazságosnak. Ahogyan azt sem, hogy ő maga sem tanulhat harcolni, mert lány, pedig szerény véleménye szerint lenne olyan jó benne, mint Bran, sőt jobb is, hiszen idősebb nála.

Aztán Joffreyra terelődik a szó, aki ruháján nem csak apja szarvasos címerét viseli, hanem anyja oroszlánjait is, egy Baratheon-Lannister egyesített címert. Arya szerint ez nem baj, mert a nő is fontos, habár minek legyen címere, ha nem harcolhat. Jon erre összefoglalja a nap tanulságait: a nőé lehet a címer, de a kard nem, a fattyúé lehet a kard, de a címer nem.

Ekkor odalent Ser Rodric Cassel, a fegyvermester leállítja Tommen és Bran küzdelmét, és megkérdi, Robb és Joffrey készen állnak-e egy újabb összecsapásra. A herceg erre flegmán megjegyzi, hogy csak akkor, ha éles karddal küzdhetnek gyakorlókard helyett. A fegyvermester ebbe nem egyezik bele, erre a herceg becsmérlő, gúnyos megjegyzéseket tesz, egészen odáig, hogy végül Robbot Theon Greyjoynak kell lefognia, nehogy verekedésre kerüljön sor. Végül Joffrey további sértő megjegyzéseket téve távozik.

Jon is szedelőzködik odafent, és Aryát is arra bíztatja, hogy keresse fel a septát, mert minél tovább kerüli a nevelőnőt, annál nagyobb lesz a büntetése. Arya nehéz szívvel elindul a szobája felé, ám legnagyobb bánatára ott nemcsak a septa várja, hanem az édesanyja is…

Arya

Trónok harca 6. fejezet - Catelyn

Catelyn

Deres kastélya forróvizű források fölé épült, meleggel töltve meg a falakat, ami télen a különbséget jelentette élet és halál közt. Az összes szoba közül Catelyn hálóterme volt a legmelegebb, ami régi otthonára, Zúgóra emlékeztette. Ned sosem bírta elviselni a meleget, szerinte a Starkok a hidegre termettek. De most, Deres urának el kell hagynia Északot, hogy a Király Segítőjeként szolgálhasson a messzi Királyvárban. A férfi vissza akarja utasítani a király ajánlatát, azonban Catelyn próbálja rábeszélni, hogy fogadja el a tisztséget. Robert király férjül ajánlotta saját fiát legidősebb lányuknak, a tizenegy éves Sansának. Catelyn jól tudta, hogy így lányukra fényes jövő várna, gyermekei uralkodhatnának a Hét Királyságban. Ő maga is csak tizenkét éves volt, amikor feleségül szánták Ned fivérének, Brandonnak. Brandon azonban meghalt, így öccse lett Deres ura, és Cat férje.
Luwin mester kopogott az ajtón, sürgős üzenetet hozott, de nem Nednek, hanem Catelynnek. Testvére, Lysa egy fadobozt küldött, benne egy lencsével, és egy rejtett üzenettel a dobozka aljában. Az üzenetet egy titkos nyelven írták, amit a Lysa és Cat talált ki, amikor még kisgyerekek voltak. A levélben Lysa megírja, hogy férjét, Jon Arrynt valószínűleg a Lannisterek gyilkolták meg. Ned ebben kételkedik, szerinte a nő csak bánatában találta ki, de Catelyn gyanakodni kezd, hiszen miért is írna húga egy ilyen horderejű üzenetet bánatában, amikor a lebukás egyenlő lenne a halállal. Muszáj rávennie Nedet, hogy utazzon Délre, akkor kiderítheti az igazságot, és megvédheti Lysát, és annak kisfiát. Eddard végül beleegyeik, de három gyermekét, Brant, Sansát, és Aryát is magával viszi. A hároméves Rickon és a legidősebb fiú Robb marad Catelynnel, hiszen mindig kell egy Starknak lennie Deresben, és Robb már elég idős, hogy megtanulhassa hogyan kell uralkodni. Catelyn szíve majd megszakadt, hogy az ő Branjét is magával viszi. Azonban Ned ötödik, fiáról, a fattyú Havas Jonról nem esett szó. A férfi nem viheti magával, csak kiközösítenék az udvarban, Cat viszont nem hajlandó gondoskodni róla, ahogy eddig sem tette, hiszen nem az ő fia. Akár ezer fattyú fölött is szemet tudna hunyni, ha nem kéne látnia őket, hiszen a háborúk gyakran évekig elhúzódnak, és Catlelyn tudta, hogy egy asszony se várhatja el, hogy férje addig ne elégíthesse ki vágyait. Havas Jont azonban Ned hazahozta, és saját fiaként nevelte fel, anyjáról, akivel házasságuk első évében találkozott, egy szó sem eshetett. Catelyn sosem tudta megszeretni a fiút, javasolja, hogy küldjék el őt a Falra az Éjszakai Őrség tagjának, úgy is az volt a fiú álma (és a nőtlenségi fogadalom miatt a fattyú utódaitól sem kell tartania, hogy Derest követeljék). Ned pedig beleegyezik, hiszen a Falon még egy fattyúra is nagy jövő várhat, azonban a fiúnak még nem szólnak a döntésről. Két hétbe is beletellik mire megteszik a szükséges előkészületeket, addig is Jon kiélvezheti még a gyermekkor felhőtlen pillanatait.

Trónok harca 5. fejezet – Jon

Előfordul néha, hogy Havas Jon örül törvénytelen gyermek mivoltának. Ilyen alkalomnak bizonyul a lakoma is, amit Robert király tiszteletére rendeztek. A királyi családtól és Deres uraitól távol, egy félreeső asztalnál kapott helyet az ifjabb udvaroncokkal együtt, akik véleménye szerint sokkal érdekesebb társaság lehetnek a királyi sarjaknál, és mivel az apja itt nem szólhat rá, alkalma akadt felfedezni azt is, hogy egy férfi szomjúsága lakozik benne.
Amikor a királyi család és a Starkok megérkeznek a Nagy Csarnokba, Jonnak kitűnő alkalma nyílik, hogy alaposan szemügyre vegye őket. Észreveszi, hogy a királyné mosolya mímelt, de valóban olyan gyönyörű, ahogy beszélik, viszont a kövér, vörös képű király csalódást okoz neki, mert apja történetei alapján sokkal délcegebbnek képzelte. Myrcella hercegnőt - aki még csak nyolc éves -, eléggé sótlannak ítéli, és az Arya húgával bevonuló Tommen herceg sem tűnik egyébnek szemében, mint egy dundi kisfiú. A tizenkét éves Joffrey Baratheon - a koronaherceg -, oldalán a sugárzó Sansával lép a terembe, de megvető tekintete és unott barátságtalansága Jonban egyáltalán nem ébreszt szimpátiát. A mögöttük érkező két férfi a királyné testvérei; Jaime Lannister - a királyné ikerbátyja -, akit a háta mögött csak Királyölőnek gúnyolnak, de külsőre igazán fenséges jelenség, valamint öccsük Tyrion Lannister - az Ördögfióka -, aki törpenövésű, kacsázó járású, groteszk alkat, s az istenek láthatóan mindent megtagadtak tőle, amit testvéreinek megadtak. Az utolsók akik a terembe lépnek Benjen Stark és Theon Greyjoy.
A lakoma közben Jon lehajít egy nagy falatot az asztal alá rémfarkasának, és figyeli, ahogy a kölyök megvédi zsákmányát egy nála háromszor nagyobb kutyától, de a vacsoraasztalnál hamarosan csatlakozik hozzá nagybátyja, akivel beszédbe elegyedik, és megtudja, hogy apja testvére még fiatalabb volt mint ő, mikor először igazán sokat ivott, majd Benjen kérdésére elárulja, hogy a farkasát Szellemnek nevezte el fehér bundája miatt és mert sosem csap zajt. A nagybátyja ezután azt firtatja, hogy miért nem a testvéreivel egy asztalnál ül, mint általában szokott, mire Jon csak annyit felel, hogy Lady Stark szerint sértés lett volna a királyi családra nézve, ha egy fattyút ültetnek közéjük.
Benjen megjegyzi, hogy Eddard hangulata nem tűnik túlzottan ünnepinek, s ezzel a fiú is egyetért, de szerinte a királyné is eléggé rossz kedvű, valószínűleg azért, mert érkezésük után férje első dolga a kripták meglátogatása volt. Nagybátyja szerint éleslátásra vall, hogy Jon ezt rögtön észrevette, és megemlíti, hogy jól jönne ez a képessége az Éjjeli Őrség szolgálatában is, mire a fiú hirtelen elkezdi kérlelni, hogy mikor visszatér, hadd menjen ő is vele a Falra. Benjen azzal tiltakozik, hogy a fal nem gyerekeknek való, de Jon nyomban rávágja, hogy ő már nem gyerek, hiszen nemsokára már a tizenötödik névnapját ünnepli, és amúgy is, a fattyak állítólag hamarabb felnőnek, mint a törvényes fiak.
Valójában azért ilyen heves a fiú, mert tudja hogy fivéreinek és húgainak van lehetősége egy szép jövőre, de ez a fattyaknak nem adatik meg. Benjen azt mondja, előbb ismerjen nőt, nemzzen saját fattyakat, hogy tudja, miről akar lemondani. Ez igazán feldühíti Jont, aki azt állítja, hogy sohasem fog fattyút nemzeni, majd Szellemmel a sarkában kiviharzik a teremből, nehogy valaki meglássa amint sírva fakad.
Odakint - legnagyobb meglepetésére -, találkozik Tyrion Lannisterrel, aki ez épület falán levő párkányon ül, s megkérdi a fiút, hogy megnézheti-e a rémfarkasát, amit némi habozás után Jon meg is enged neki, s felajánlja, hogy kerít egy létrát, hogy a törpe le tudjon mászni, de az csak nevet rajta és akrobatikus ügyességgel leszökken a földre. A hirtelen mozdulat megriasztja a farkaskölyköt, de gazdája parancsára engedelmesen tűri, hogy Tyrion közelebb lépjen hozzá és szemügyre vegye. Ezután az Ördögfióka megkérdezi Jont, hogy ő Eddard Stark fattya-e, de a kérdés tapintatlansága láthatóan megsérti a fiút, amiért Tyrion bocsánatot kér tőle, és elmagyarázza, hogy törpeként az emberek nem várják el tőle, hogy illedelmesen beszéljen vagy ízlésesen öltözzön, ezért elég könnyű elszoknia tőle. Megállapítása szerint Jonban több van északból, mint féltestvéreiben, de sohasem szabad elfelejtenie, hogy ki és mi ő, mert a világ sem fogja, s azt, hogy fattyú, tegye inkább erősségévé, hogy soha ne tudjanak neki ártani vele. Mikor a fiú visszakérdez, hogy mégis mit tudhat Tyrion arról, hogy milyen törvénytelen gyereknek lenni, az csak annyit felel, hogy az apja szemében minden törpe fattyú, és szerinte a legfontosabb tanulság az, hogy bár minden törpe lehet fattyú, de nem minden fattyúnak kell törpének lennie.

Benjen Stark

Tyrion Lannister